Krisztus után "érvénytelen" a szombat nap törvénye?

Szia!

Természetesen nem. A szombat ugyanis a Teremtés emlékünnepe, így természetes, hogy megemlékezünk az Isten teremtő munkájáról a kérésének megfelelően.

Az újszövetség Isten törvényének változhatatlan voltára alapult, nem helyezte hatályon kívül a törvényt, hanem a bűnt, a törvény áthágását veszi el a szívből és Isten törvényét teszi a helyére. Az erkölcsi törvény minden előírásának állandó, változhatatlan volta az újszövetség igazi alapzatán nyugszik. Minthogy az első szövetségnek volt egy szentélye és szentélyén belül az Isten törvényét, a tízparancsolatot tartalmazó frigyládája, és volt papsága is, hogy szolgáljon a szövetség ládája előtt, hogy engesztelést szerezzen az emberek bűneiért, így van ez az újszövetség esetében is. A Mózes által felavatott szentély, mint az igazinak a másolata helyett, az újszövetségnek nagyobb és tökéletesebb sátora van, amit az Úr és nem ember épített - Isten temploma a mennyben. Ahogy a földi szentély legközéppontibb tárgya a törvényt tartalmazó frigyláda volt, azt a törvényt tartalmazta, amit az ember áthágott, így van ez a mennyei szentély esetében is. Az Isten temploma megnyilatkozott a mennyben és láthatóvá lett szövetségének ládája az Ő templomában. A mi Urunk Jézus Krisztus pedig, mint főpap saját vérét mutatja be az Isten szövetségének ládája előtt a mennyei templomban (lásd. Jel. 11:19 és Zsidó levél 8-9. fejezetek).

Az Ószövetség tehát az Isten törvényét nyújtja és tökéletesnek hirdeti valamint gondoskodik egyféle jelképes elfedezésről, de azt állítja, hogy ez nem elégséges ahhoz, hogy a bűnöket elvegye. Így aztán nem volt szükség arra, hogy Isten újra megjelentse törvényét, amit már tökéletes mivoltában nekünk adott, hanem valóságos elfedezésre volt szükség, hogy az áthágó bűnét elvegye. Az Újtestamentum tehát pontosan ezt az igényt elégíti ki, erre a hiányra nézve nyújt megoldást azzal, hogy valóságos elfedezésről gondoskodik a Megváltó halálával és közbenjárásával, de nem jelenti ki újra Isten törvényét, bár nem idézi a jóval korábban kiadott törvénykódexet. Noha az Újtestamentum nem adja ki újra az Isten törvényét, de azt igenis megmutatja, hogy a keresztény igazságszolgáltatás a mennyei szentélyben lévő törvényből táplálkozik.

Kétségtelen, hogy az apostoli egyház szentnek tartotta a szombatot csakúgy, mint az erkölcsi törvény összes többi előírását. Néhány szempont igazolja ezt a tényt:

Az őskeresztényeket nem vádolták ennek áthágásával legmegrögzöttebb ellenségei sem. Azt vallották, hogy a bűn a törvény áthágása, és hogy a törvény az a nagy mérce, amivel a bűn kimutatható és aminek segítségével a bűn igazán bűnössé lesz, ezek a tényezők döntő bizonyítékai annak, hogy az apostoli egyház igazán megtartotta a negyedik parancsolatot. Jakabnak a tízparancsolatra vonatkozó bizonyságtétele, hogy aki egyet megront ezek közül, az összes többi megrontásában vétkes, egy másik fontos bizonyítéka annak, hogy az egyház szentnek tartotta Isten egész törvényét, de e tények mellett van egy különleges biztosítékunk arra nézve, hogy az Úr szombatját az apostoli egyház nem felejtette el. Ez pedig az az imádság - amit a kérés alatti kommentben is olvashatunk - amire Urunk tanítványait tanította, hogy Júdeából való menekülésük ne essen szombatra.

Üdv. Péter

Makkabeusok II 15.

"

Amikor Nikanor megtudta, hogy Júdás csapatai Szamaria helységeiben állomásoznak, azt tervezte, hogy egy szombati napon minden kockázat nélkül megtámadja őket.

"

Ebből látszik hogy a zsidók annyira komolyan vették a szombatot, hogy harcolni se voltak hajlandóak, így szombati napon ha megtámadták őket akkor hagyták magukat lemészárolni.

Kol II 16.

"

Senki se ítélkezzék fölöttetek étel-ital miatt, vagy ünnepre, újholdra és szombatra vonatkozó dolgokban.

"

Eszerint mindegy hogy a szombatot vagy a vasárnapot szenteljük meg.

Márk 2.27.

"

Aztán ezt mondta nekik: "A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Az Emberfia ezért Ura a szombatnak is."

"

Jézus szerint viszont a szombat nem ennyire fontos.

A keresztények azért ünneplik a vasárnapot, mert szombaton Jézus még a sírban feküdt, vasárnap viszont feltámadt.

I.sz. 66-ban, miután a római seregek visszavonultak, a hűséges keresztényeknek lehetőségük lett elmenekülni Jeruzsálemből. De milyen körülmények között?

Menekülniük kellett sürgősen! Idővel a hegyvidéki területek felé vették útjukat; néhányan valószínűleg Pellában telepedtek le, Perea tartományában. Akik megszívlelték Jézus figyelmeztetését, nem fordultak vissza ostoba módon, hogy megpróbálják menteni anyagi javaikat. (Vö. Lukács 14:33.) Ilyen körülmények között távozva, az állapotos asszonyoknak és a gyermeküket dajkáló anyáknak biztosan nehéz volt gyalogolniuk az úton. A sabbath napi korlátozások nem akadályozták őket a menekülésben, s bár a tél közel volt, még nem érkezett el. Akik megfogadták Jézus figyelmeztetését, hogy meneküljenek gyorsan, hamarosan biztonságban voltak, Jeruzsálemen és Júdeán kívül. Az életük függött ettől. (Vö. Jakab 3:17.)

Nos, mi történhet, ha valakinek télen kell menekülnie valamilyen katasztrófa elől, amikor az időjárás miatt nagyon nehéz, sőt veszélyes utazni? Még ha sikerül is megmenekülnie, ez csak nagy nehézségek árán lehetséges. Ugye milyen szomorú lenne, ha valaki csak azért halna meg egy téli viharban, mert túlságosan lekötötték őt a teendői, és ezért nem kelt útra idejében?

De mi a helyzet a szombattal? A zsidó hagyományok és a törvényük miatt, a szombat-napi korlátozások nagyon megnehezítették volna a menekülést a keresztényeknek is, hiszen a zsidók fanatikusan ragaszkodtak a rendkívül nagy terheket jelentő EMBERI hagyományaikhoz a szombat rendszabályait illetően is. Ezzel Jézus is komoly csatát vívott annak idején és le is leplezte a zsidók ezen emberi rendelkezéseit.

De vajon a törvény alatt vagyunk-e és meg kell-e tartanunk a szombatot úgy mint régen? Nos, mi volt a büntetésük a Törvény szerint azoknak, akik megszegték a szombatot? Halál!

Tehát örüljön mindenki, hogy valójában NINCS a Törvény alatt.

Kötelesek-e a keresztények megtartani a hetenkénti sabbatnapot?

2Móz 31:16, 17: „Őrizzék meg Izrael fiai a sabbatot, megtartva a sabbatot nemzedékeiken át. Időtlen időkre szóló szövetség ez [„örök szövetségül”, ÚRB]. Jel ez köztem és Izrael fiai között időtlen időkre.”

Figyeld meg, hogy a sabbat megtartása jel volt Jehova és Izrael között; nem így lenne, ha másoknak is meg kellene tartaniuk a sabbatot. Az ÚRB által „örök”-nek fordított héber szó az ‛ó·lám′, mely alapvetően olyan időtartamot ölel fel, amely a jelenből nézve meghatározhatatlan vagy homályba vész, mindenesetre hosszú. Tarthat tehát örökké, de nem szükségképpen addig. A 4Mózes 25:13 ugyanezt a héber szót használja a papságra, amelynek a Héberek 7:12 szerint később vége szakadt.

Róma 10:4: „a Törvény vége Krisztus, mindazok igazságosságára, akik hitet gyakorolnak.”

A sabbat megtartása ennek a Törvénynek része volt. Isten arra használta fel Krisztust, hogy véget vessen e Törvénynek. Hogy igazságos állapotban vagyunk-e Isten előtt, az a Krisztusba vetett hitünktől, és nem a hetenkénti sabbat megtartásától függ. (Lásd még: Galácia 4:9–11; Efézus 2:13–16.)

Kol 2:13–16: Isten „kedvesen megbocsátotta minden vétségünket, és eltörölte az ellenünk szóló, kézzel írt okiratot, amely rendeletekből állt, és amely ellenünk volt . . . Senki tehát meg ne ítéljen titeket evés és ivás dolgában, vagy ünnep vagy az újhold megtartása vagy sabbat tekintetében.”

Ez a rész még véletlenül sem azt támogatja, amit az előző válaszoló írt, hogy "mindegy, hogy szombat vagy vasárnap", csak ünnepeljük meg valamelyiket!

A 2Mózes 31:14 és a 4Mózes 15:32–35 szerint ha valakit a Mózesi Törvény alatt bűnösnek találtak a sabbat megszentségtelenítésében, azt az egész gyülekezetnek halálra kellett köveznie. Sokan, akik a sabbat megtartása mellett érvelnek, örülhetnek tehát, hogy nem állnak e Törvény alatt. Az itt idézett írásszöveg rámutat, hogy az Izraelnek adott sabbat megtartására vonatkozó követelményre már nincs szükség ahhoz, hogy helyeselt állapotban legyünk Isten előtt.

Hogyan vált a kereszténység nagy részénél a vasárnap az istentisztelet legfontosabb napjává?

Bár Krisztus a hét első napján (amely egykor a vasárnap volt) támadt fel, a Bibliában nincs útmutatás arra, hogy ezt a napot meg kellene szentelnünk.

„ Az, hogy a régi pogány név a »dies solis«, vagyis a ’Nap napja’ [vesd össze: angol Sunday, illetve német Sonntag] fennmaradt a heti keresztény ünnep számára, túlnyomórészt a pogány és az [úgynevezett] keresztény érzések egyesítésére vezethető vissza, amiért is Konstantin [egy i. sz. 321-ben kiadott rendeletben] a hét első napját ajánlotta pogány és keresztény alattvalóinak egyaránt a »Nap napjának tiszteletére« . . . Így akarta birodalma egymásnak ellentmondó vallásait közös intézmény alapján összebékíteni” (Lectures on the History of the Eastern Church. [New York, 1871] A. P. Stanley, 291. o.).

Tehát természetesen még ez is a hitehagyott kereszténység pogány szokásokkal való keveredése miatt történt.

Kapott-e parancsot Ádám a sabbat megtartására, miáltal az kötelező lenne az összes leszármazottjának?

Miután Jehova Isten előkészítette a földet az emberi élet számára, megpihent munkájától, az anyagi, földi dolgok teremtésétől. Ezt jelenti ki az 1Mózes 2:1–3. Ám a Biblia egyetlen szóval sem beszél arról, hogy Isten utasítást adott Ádámnak minden hét hetedik napjának sabbatként való megtartására.

5Móz 5:15: „Emlékezzél arra [Izrael], hogy rabszolga voltál Egyiptom földjén, és Jehova, a te Istened kihozott téged onnan erős kézzel, kinyújtott karral. Ezért parancsolta meg Jehova, a te Istened, hogy tartsd meg a sabbatnapot.”

Eszerint Isten a sabbatnap törvényét nem az édeni eseményekkel hozza kapcsolatba, hanem azzal, hogy Izrael kiszabadult az egyiptomi rabszolgaságból.

2Móz 16:1, 23–29: „Izrael fiainak egész közössége megérkezett Szin pusztájába . . . a második hónap tizenötödik napján, miután kijöttek Egyiptom földjéről. [Mózes] ezt mondta nekik: »Ez az, amiről Jehova beszélt. Holnap lesz a sabbat megtartása, szent sabbat Jehova tiszteletére . . . Hat napon át szedjétek [a mannát], de a hetedik nap sabbat, akkor nem lesz« . . . Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: ». . . Vegyétek már tudomásul, hogy Jehova adta nektek a sabbatot.«”

Ezt megelőzően is megvolt a hét hétnapos időfelosztása, de ez az első utalás a sabbat megtartására.

Felosztható-e a Mózesi Törvény „szertartási” és „erkölcsi” részre, és kötelező-e a keresztényeknek az „erkölcsi törvény” (tízparancsolat) betartása?

Úgy utal Jézus a Törvényre, mintha az két részre lenne felosztva?

Máté 5:17, 21, 23, 27, 31, 38: „Ne gondoljátok, hogy megsemmisíteni jöttem a Törvényt vagy a Prófétákat. Nem megsemmisíteni jöttem, hanem betölteni.” És most figyeljük meg, hogy Jézus mit foglalt bele a további mondanivalójába: „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: »Ne gyilkolj [2Móz 20:13; a hatodik parancsolat]« . . . Ha tehát ajándékodat az oltárhoz viszed [5Móz 16:16, 17; nem része a tízparancsolatnak] . . . Hallottátok, hogy megmondatott: »Ne kövess el házasságtörést [2Móz 20:14; a hetedik parancsolat].« Ezenkívül megmondatott: »Aki elválik feleségétől, adjon neki válólevelet [5Móz 24:1; nem része a tízparancsolatnak].« Hallottátok, hogy megmondatott: »Szemet szemért és fogat fogért [2Móz 21:23–25; nem része a tízparancsolatnak].«”

Jézus tehát felváltva hivatkozott a tízparancsolatra és a Törvény többi részére, anélkül hogy különbséget tett volna köztük. Nekünk másként kellene tennünk?

Különválasztotta-e Jézus a tízparancsolatot, amikor ezt kérdezték tőle: „Tanító, melyik a legnagyobb parancsolat a Törvényben?” Nem. Ehelyett ezt mondta: „»Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész elméddel.« Ez a legnagyobb és első parancsolat. A második ehhez hasonló: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.« Ezen a két parancsolaton alapul az egész Törvény és a Próféták” (Máté 22:35–40).

Ha egyesek ragaszkodnak a tízparancsolat megtartásához (5Móz 5:6–21), mondván, hogy a Törvény többi részével ellentétben ezeket kötelesek betartani a keresztények, valójában nem éppen azt vetik el, amit Jézus a két legnagyobb parancsolatnak nevezett (az 5Mózes 6:5-öt és a 3Mózes 19:18-at idézve)?

Amikor a Mózesi Törvény megszűnéséről van szó, utal-e a Biblia közvetlenül arra, hogy a tízparancsolat is beleértendő abba, ami megszűnt?

Róma 7:6, 7: „Most azonban fel lettünk oldva a Törvény alól, mivel meghaltunk annak, ami fogva tartott minket . . . Mit mondjunk tehát? A Törvény bűn? Soha ne legyen úgy! Valójában nem ismertem volna meg a bűnt, ha nem lett volna a Törvény; és például nem ismertem volna a mohó kívánságot, ha a Törvény nem mondta volna: »Ne kívánj mohón.«”

Milyen példára utalt itt Pál közvetlenül azután, hogy megírta, hogy a zsidó származású keresztények ’fel lettek oldva a Törvény alól’? A tizedik parancsolatra, s ezzel rámutatott, hogy ez hozzátartozott ahhoz a Törvényhez, amely alól fel lettek oldva.

2Kor 3:7–11: „ha a halállal szolgáló és betűkkel kövekbe vésett törvénygyűjtemény dicsőségben jött létre, úgyhogy Izrael fiai nem tudtak kitartóan Mózes arcára nézni az ő arcának dicsősége miatt, amely megszüntetendő dicsőség volt, hogyan ne övezné sokkal inkább dicsőség a szellem szolgálatát? . . . Mert ha a megszüntetendőt dicsőséggel vezették be, sokkal inkább dicsőségnek kell öveznie a megmaradót.”

Itt „betűkkel kövekbe vésett” törvénygyűjteményről van szó, és azt olvassuk, hogy „Izrael fiai nem tudtak kitartóan Mózes arcára nézni”, amikor azt átnyújtotta nekik. Minek a leírása ez? A 2Mózes 34:1, 28–30-ból megtudjuk, hogy ez a tízparancsolat átnyújtása; ezek voltak a kövekbe vésett parancsolatok. Nyilvánvaló, hogy ezek is ahhoz tartoznak, amiről a bibliavers kijelenti, hogy ’megszüntetendő’.

A Mózesi Törvény — s vele együtt a tízparancsolat — megszűnése egyben mindennemű erkölcsi korlát megszűnését is jelenti?

Semmi esetre sem! A tízparancsolat sok erkölcsi irányadó mértéke a Keresztény Görög Iratok ihletett könyveiben újra elhangzik. (A sabbat törvénye azonban nem hangzott el újra.) De akármilyen jó is egy törvény, amíg az ember vágyai a bűnös hajlamok befolyása alatt állnak, lesz törvénytelenség. A Törvényszövetség helyébe lépő új szövetségről viszont a Héberek 8:10 kijelenti: „»Mert ez az a szövetség, amelyet Izrael házával kötök ama napok múltán — ezt mondja Jehova. — Törvényeimet elméjükbe fogom helyezni, és szívükbe írom be azokat. Én Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek.«” Mennyivel célravezetőbbek ezek a törvények a kőtáblákra vésetteknél!

Róma 6:15–17: „Vajon bűnt kövessünk el, mivel nem törvény alatt, hanem ki nem érdemelt kedvesség alatt vagyunk? Sose legyen úgy! Nem tudjátok, hogy ha valakinek mindig rabszolgaként mutatjátok be magatokat, hogy engedelmeskedjetek neki, akkor rabszolgái vagytok, mivel engedelmeskedtek neki: vagy a bűnéi a halálra, vagy az engedelmességéi az igazságosságra? De hála az Istennek, hogy a bűn rabszolgái voltatok ugyan, ám szívből engedelmesek lettetek az iránt a tanítási forma iránt, amelyre átadattatok.” (Lásd még: Galácia 5:18–24.)

Nem teljesen világos? Ha nem, olvasd figyelmesebben. Nem vagyunk az írott Törvény alatt, ami azt jelenti, hogy a szombat vagy a vasárnap szó szerinti betartása sem kötelező előírás! Ez egészen világos a Bibliából.

A Szombatot Jézus sohasem törölte el. Megtartották a tanítványok, és Pál apostol is, az őskeresztények, is több századdal később változtatták át. Jézus elvárja, hogy megtartsuk: János 14:15 Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. Máté 5:17-18: Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.

Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.

A betöltés azt jelenti, hogy megtartani: Róma 2:13 Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik.

Megtartották a teremtéskor, Isten megszentelte. Megtartották az Ószüvetségben, az Újszövetségben, és a Mennyben is meg fogjuk tartani!!! Ésaiás 66:23 És lesz, hogy hónapról-hónapra és szombatról-szombatra eljő minden test engem imádni, szól az Úr.

Nem lehet, hogy a tanítványok után és a Mennybemenetel előtt mást kéne tartani. Erre sehol nincs utalás.

Nem vagyunk törvény alatt: A törvény nem tud megigazítani, kegyelemre van szükség. De ha nincs törvény, nem létezik bűn, mert az a törvény ellen való cselekedet (Róma 7:7). Ha nincs bűn, nem kell kegyelem. Ha nem kell kegyelem, nem kell Jézus!

Galata 3:21 A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-é? Távol legyen! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni, valóban a törvényből volna az igazság.

Ha Jézus eltörölte a törvényt, akkor lophatunk, lehet más Istenük és ölhetünk? NEM! Krisztus az áldozati rendszerről való törvényt törölte el a kereszten, mert az rá mutatott előre, és a halála után nem volt rá szükség.

És végül: Róma 6:15 Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen.