Adventisták, válaszolnátok pár kérdésemre a szombat napjával kapcsolatban?

Magam nem vagyok kvázi hithű adventista, de szoros köteléknek érzem magam számára is az ő hitvallásuk nagy részét, ezért engedd meg, hogy pár szóban kifejthessem a magam véleményét.

1: Krisztus az irányadó ebben is. Jót, vagy rosszat lehet cselekedni-e szombat napján. Meg kellene vizsgálni, hogy Isten "szemében" mi a jó, és mi a rossz. Azért van, hogy senki ne csináljon semmit, mert akkor legalább rosszat nem tesz. Krisztussal járva a világosságban járhatunk, rosszat nem tehetünk. Nem egyszerű. Segíteni, gyógyítani, életet menteni, elnézni, alázatosnak lenni talán rossz? Egybegyűlve Isten igéjét hallgatni rossz? Ehhez az összejövetelre BKV-val elmenni, vagy e miatt otthon maradni? Melyik a jó, melyik a rossz?

2: Nem érzem a 4. fejezet olvasása közben, hogy itt a szombat (sabbat) napról beszélne konkrétan. Valóban több mindent mond, de szorosan kapcsolódik a mondanivaló itt az általad 5.kérdésedhez.

3a: Pál levelei: Szívedet metéld körűl, de aki körűlmetélteti magát (a nemi szevét) annak kötelező Mózes összes törvényét betartani, hiszen semmit nem értett meg ebből. A körűlmetélés főleg Pál leveleiben magyarázatra lelt, a szombat nap viszont sehol eltörölve nincs, ráadásúl a körűlmetélés a szertartási parancsolat része, a szombat a kőtábla örök érvényű törvényeinek része.

3b: A határ a hit, és Isten örök törvénye a tízparancsolat. A használati utasítás az itteni életünkhöz. Az apostolok kiknek mondták azt a bizonyos négyet? Nekünk is sok esetben ezt lehetne mondani. Disznóvágás, vérevés, pedig Isten szerint nem nagyon ajánlott, parázna a lakosság csaknem 100%-a. Nézd csak meg az emberek nyakmozdulatát egy miniszoknyás lányra, amint elmegy mellettük, pedig, kinek bűnös gondolatok támadnak más asszonyára már paráználkodott az ő szívében. Bálványimádás? Hány oszlopot emelnek az emberek vigyázzállasba, tisztelettel, koszorúval? Menj csak be egy két templomba, ahogy hol ilyen betondarab, hol olyan fadarab előtt morzsolják a mműanyagdarabot a kezükben, várva a szószátyár imájukra a választ. Bocsánat, sem vitát nem akarok indítani, sem megbántani nem szeretnék senkit, csak a kérdésre próbálok válaszolni...

4: Mózes mondta a népnek a tízparancsolatot, vagy az Úr véste a kőtáblába? Mózesi törvény, vagy az Isten törvénye? Hol volt a kőtábla? A bizonyság ládájában. Hol a Jelenések könyvében a bizonyság ládája? Isten templomában a mennyben. Nem örök érvényű?

5: Te megtartod az Úrnak legalább egy napját, vagy ha nem, akkor mindet? Minden nap az Úr előtt jársz, vagy megpróbálsz egy rendelt napján ezt tenni? A lényeg ez:

"Aki ügyel a napra, az ÚRÉRT ügyel: és aki nem ügyel a napra, az ÚRÉRT nem ügyel."

Röviden ennyi, bocsánat, de annyi kérdést tettél fel, mindegyik kérdésedre lehetne jópár oldalt írni. Röviden ennyi a véleményem, köszönöm, és bocsánat, ha netalántán valakit megbántottam volna hitében, semmi esetre sem volt a szándékom.

Üdv: én lászló

Szia!

Természetesen válaszolunk! ;-)

1. Én úgy gondolom, hogy Isten soha nem törvényeskedést várt el az embertől, hanem azt, hogy önként és szeretetből cselekedje azt amit tesz. A szombatot azért adta, hogy legyen egy nap, amikor a Vele való közösségre különösen hangsúlyt helyezünk, kilépünk a hétköznapokból, és ünnepeljük az életet, az Isten teremtő hatalmát. Erre való a szombat. Logikusan nem erre a napra tervezzük a házimunkát, a bevásárlást, azonban szabad szombatnapon jót cselekedni, tehát az orvos gyógyíthat...stb.

2. A 4. fejezet első fele a "nyugodalom" (katapauszisz) szóhoz kapcsolódik. Fontos világosan látni, mit jelent az "Isten nyugodalma" kifejezés, mely a zsoltárban szerepel. Az apostol a zsoltárigéből azt emeli ki, amit az a sorok között tartalmaz, vagyis hogy a nyugodalomba való bemenetel a negatív megfogalmazás ellenére is ígéret, melynek a hitbeli engedelmesség a feltétele. Hogy ez nem következett be, annak az az oka, hogy a hallgatók nem párosították személyes hittel a hallottakat. Újabb figyelmeztetés ez arra nézve, hogy Isten ígéreteinek és terveinek beteljesedése a kinyilatkoztatáson túlmenően azon is múlik, hogy azok, akiknek szól, képesek-e azt hittel fogadni, és eszerint cselekedni, vagy pedig a vándorló izraelitákhoz hasonlóan megkeményítik a szívüket. Ez a veszély nem csupán a pusztai vándorlás korára korlátozódik, ma is fennáll.

A továbbiakban a "nyugodalom" szó részletes értelmezése következik. Maga a görög szó "megpihenést", illetve a nyugalom helyét jelenti. Az apostol három vonatkozását emeli ki az "Isten nyugodalma" kifejezésnek, melyek szoros összefüggésben állnak egymással. A "nyugodalo"” utal Isten megpihenésére a hetedik napon, a föld teremtését követően (4. vers). Ezen túlmenően utal a Kánaán elfoglalását követő "megnyugvásra", melybe Isten helyezte a földet birtokba vevő izraelitákat (6-8. vers). Végezetül utal a megváltottak földi életét lezáró "megnyugvásra", azaz magára az örök élet elnyerésére (9-11. vers). A háromfajta "nyugodalmat" az köti össze, hogy minden esetben szorosan kapcsolódik Isten személyéhez, és minden esetben egy adott folyamat teljességre jutását jelzi: a hetedik nap esetében a világ teremtéséét, Kánaán elfoglalása esetében Izrael Egyiptomból történő megszabadításáét, az örök életre jutás esetében pedig a személyes megváltásét. Az utóbbi két esetben természetesen az ember aktív együttműködésére is szükség van. A pusztában vándorló nép nem tudott eljutni erre a nyugodalomra, noha pontosan ismerték Isten szándékát, és azt is, hogy hatalma van ennek megvalósítására. Az egyetlen, de döntő akadály hitetlenségük és engedetlenségük volt. Ugyanakkor a Kánaánba való bevonulás nem volt egyenlő a végső nyugodalomba helyezéssel, hiszen évszázadokkal később Dávid "más napról" beszél, azaz más összefüggésben említi "Isten nyugodalmát": ez nem más, mint az engedelmes ráhagyatkozásból eredő megnyugvás, aminek végső eredménye a személyes megváltás célba jutása, ennek feltétele pedig a "ma", vagyis azonnal, késedelem nélkül tanúsított engedelmesség. Ennek a hátterén érthető meg az "Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba" felszólítás is. Az ember tudatos engedelmessége és az abból következő békesség már itt a földön is előíze az örök életben bekövetkező nyugodalomnak. Az apostol a "nyugodalom" váltófogalmaként a 9. versben a "szabbatiszmosz", azaz "szombatünneplés" szót használja a végső megnyugvásra vonatkozóan, kifejezve ezzel azt, hogy a hetedik napi szombat amellett, hogy a teremtés emlékünnepe, előremutat az örök életben megvalósuló "nyugodalomra" is. Ez ugyan még "hátravan" (apoleipetai, lásd. 4:14), de az Istennek való engedelmesség gyakorlása révén biztos reménységgé válik az ember életében. Az igehelyből burkoltan kiderül, hogy a szombatünneplés mint isteni rendelkezés továbbra is fennáll, hiszen ellenkező esetben az apostol nem hivatkozna rá, mint ami egy magasabbrendű jövőbeni esemény előképét jelenti.

3a. A körülmetélkedés parancsát Ábrahám kapta, a szombatot pedig az első emberpár az Édenben. Az első az Ábrahám leszármazottjainak adatott, a második az egész emberiségnek.

3b. Ha figyelmesen elolvasod az apostoli gyűlésről szóló beszámolót Apostolok Cselekedetei 15. fejezetében, akkor ott egy érdekes mondatot olvashatsz, amin szerintem átsiklottál. Te ugyanis csak a 20. verset idézted, de van egy 21. vers is! A teljes szakasz így hangzik együtt (19-21): "Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez, hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől, mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák."

Ebből nyilvánvaló, hogy a szombati istentisztelet ősi szokását nem csupán a zsidó nép őrizte meg és vitte magával a pogányok minden városába, hanem hogy a pogányokból lett keresztények jártak ezekre az együttlétekre. Ha nem jártak volna, Jakab indoklása minden erejét elveszítené, minthogy nem lenne alkalmazható erre az esetre. Az, hogy odafigyeltek erre, azt bizonyítja, hogy a pogány-keresztény gyülekezetekben a szombat volt az istentisztelet napja. Az itt rendezett vita jellege nyomatékosan tanúsítja, hogy az Úr ősi szombatját nem törölték el és meg sem változtatták az apostoli zsinat előtt. Összejövetelük befejezése azt bizonyítja, hogy a bibliai szombat még működött.

4. Az ároni papság olyannyira szoros kapcsolatban állt a törvény-szövetséggel, hogy amennyiben a papság megváltozik, ez szükségképpen feltételezi a "törvény", vagyis a szövetség alapfeltételeinek megváltozását is. Itt a "törvény" szó a ceremoniális törvényt és az ennek alapján kötött törvény-szövetséget jelöli, amelynek tehát a megszűnését jelenti be az apostol (miután Isten már Jézus halálakor bejelentette ugyanezt, Mt. 27:51 szerint ugyanis Jézus halálának pillanatában a jeruzsálemi templom kárpitja kettéhasadt, kifejezendő, hogy az ószövetségi ceremoniális szertartások érvénye megszűnt).

5. A Római levél 14. fejezetére gyakran hivatkoznak azok, akik elutasítják a vegetarianizmust, vagy tagadják a szombat megünneplését, a negyedik parancsolat érvényességét. Erre a fejezetre alapozva hitben erőtleneknek állítják azokat, akik foglalkoznak a Biblia táplálkozási tanításaival, vagy a törvény érvényességét vallják. De miről van szó valójában? A fejezet nem nevezi meg konkrétan a vitatott kérdéseket. Csupán az derül ki, hogy két kérdés körül alakult ki feszültség, egyfajta pártoskodás a gyülekezetben. Az egyik kérdés az étkezéssel állt kapcsolatban, a másik pedig a napok megkülönböztetésével. Az Újszövetségben mindkét kérdéskörrel találkozunk. Az apostoli korban, a pogánymisszió terjedésével egyre élesebb kérdéssé vált, hogyan viszonyuljanak a bálványnak áldozott húsokhoz. Nem a bibliai tiszta-tisztátalan megkülönböztetés kérdése merült fel. A kérdés az volt, hogy részese lesz-e a bálványimádásnak az a hívő, aki elfogyasztja annak az állatnak a húsát, amelyet feláldoztak egy pogány istenségnek. A másik kérdés a jeruzsálemi szentélyszolgálat ceremoniális ünnepeihez kapcsolódott. Hogyan viszonyuljanak a keresztények a szentélyszolgálathoz és ünnepeihez? Nem a tízparancsolat negyedik parancsolatának érvényessége volt a kérdés, hanem az, hogy meg kell-e tartani az úgynevezett ceremoniális szombatokat. Nem hűtlenség-e a keresztények részéről, ha nem gyakorolják már az áldozatbemutatást, ha nem tartják meg a szentély ünnepeit? Ezekről a kérdésekről olvashatunk a Korinthusi 1. levél 8. és 10. fejezetében, valamint a Kolossébeliekhez írt levél 2. fejezetében és a Zsidókhoz írt levélben.

Üdv. Péter

Kedves Utolsó!

Hitünk szerint Jézus Krisztus volt a Teremtő Isten. Ezért ő a szombatnak is Ura.

Szombaton szabad jót cselekedni. Jót cselekedni nem csak szabad de kell is, mindig.

Üdv. Péter

5-nek: Hàt megleptèl nem is kicsit.Aki teremtette Jèzust elsőszülöttkènt,kideritetted,hogy forditva van.Isten lett Jèzusnak az elsőszülötje vagy második,harmadik stb.

Egy családban mèg ezt titokban lehetne forgatni de Isteni elrendezèsben,nem,hogy nevetsèges hanem nagyon komoly.Hát ezt nem egy család de egy világ tudja a valoságot.

Akkor most Jèzus önmagához imàtkozott,de mièrt kèri önmagàt? Mièrt mondta a kinoszlopon Istenem Istenem mièrt hagytál el èngem? Hisz szerinted Ő az Isten.

Mièrt mondta Jèzus a Jànos 17:6-ban."Nnilvànvalovà tettem a nevedet az emberekknek,akiket nèkem adtál a világbol,A tied voltak,te pedig nekem adtad őket,es megtartottàk a te szavadat.

Az Isteni elrendezèsen ilyent forditani?

Merèszsèg kell,mart Jèzus nem Sátàn,hogy elkivànja Istentől ami Neki jàr. Jèzus azt is làtja,hogy Sàtànyra mi vár.

Hàt itt a poharakat jolösszekavarted,ami helyes es egyszerü,bonyolitod es tisztàtalanà teszed.

Kedves Tanú Testvérem!

Van még pár meglepetésem... :-)

A Szentírás egyértelműen kijelenti, hogy Jézus Krisztus a teremtő Isten.

Isten a Teremtéskor többes számú kijelentéssel utalt önmagára: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.” A többes szám az isteni személyekre utal. Hasonló többes számú formulával más helyeken is találkozunk: "Mondta az Úr Isten: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy, jót és gonoszt tudván" (1Móz 3,22). "Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét" (1Móz 11,7). "Hallottam az Úrnak szavát, aki ezt mondta: Kit küldjek el és ki megy el nékünk?" (Ésa 6,8). Az Ószövetségben is van példa arra, hogy egymás mellett néven neveztetik a három személy: "Minden szenvedésüket Ő is szenvedte, és orcájának Angyala megszabadította őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozta őket a régi idők minden napjaiban. Ők pedig engedetlenek voltak és megszomorították szentségének Lelkét, és ő ellenségükké lett, hadakozott ellenük." (Ésa 63,9. 10)

Jézus Isten formájában volt, sőt Istennel egyenlő: „Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő” (Fil. 2.5-6) Az Atya egyszülöttje, ő tette egyenlővé, de akkor is egyenlő. „mert Ő benne [Krisztusban] lakozik az istenségnek egész teljessége testileg” (Kol. 2.9).

Krisztus az Ige, aki Istennél volt, sőt ő maga volt az Isten. Ő jött el közénk, róla tett bizonyságot János apostol. „Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. (Ján. 1.1-3) „És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kiről mondám: A ki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál” (Ján. 1.14-15) Jézus volt az, akiről János bizonyságot tett, tehát a többi szövegrésznek is róla kell szólnia: „Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge”. A kijelentés világos. Jézus az Istennél volt, és Isten volt Jézus: egyszerre benne, de egyszerre külön is, amit valóban nehéz emberi logikával felfogni, de a Biblia kijelenti.

Az Újszövetség Krisztust egyértelműen Istenként állítja elénk. Olyan nevekkel illeti Jézust, amelyek csak Istennek járnak. Például, Jézust Istennek nevezik ebben a kifejezésben: „Várjuk reményünk boldog beteljesülését; a nagy Istennek és Üdvözitőnknek; Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét" (Tit 2.13; vö. Jn I,1; Zsid 1,8; Róm 9,5; I Jn 5,20-21). Róm. 9.5-ben Pál, miután a zsidó népről beszél, ezt mondja: "akik közül való test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké áldandó Isten."

János apostol ezt mondja evangéliuma bevezetésében: „Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. (Ján. 1.1-3) „És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kiről mondám: A ki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál” (Ján. 1.14-15) János apostol szerint Jézus tehát nem más, mint a Teremtő Isten, aki által lett a világ. Pál apostol szintén ezt állítja Jézusról: 1 Kor. 8.6: "Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a kitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, ki által van a mindenség, mi is ő általa."

Krisztus „képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek; és Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn. És Ő a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első; mert tetszett az Atyának, hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség” (Kol. 1.15-19)

Jézusról szól ez az ige is: „akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, ült a Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1.3) Jézus az Atya képmása, aki teremtette és folyamatosan fenntartja a világot.

Üdv. Péter

7-nek:Kedves baràtom!

Nem szeretnèk hosszu lenni mert nem akarlak untatni,mert àltalàba a Jt.unják azok az emberek akiknek màs a vélemenjük

Egy pàr idèzettel szeretnèk reagàlni a tièdre.

Jànos:17:1-3. Irom csak 3 verset:"Az pedig az örök èlet,hogy megismerjenek tèged az egyedüli igaz Istent es akit elküldtèl a Jèzus Krisztust"Itt a Isten es Jèzus kètszemèly es Jèzus alàrendeltje Istennek, mert aki elküldi nagyobb mint akit elküldnek.Itt nincs egynlősèg a Kèt szemèly között.

1Kor.8:5,6. Mert ha vannak is ugynevezett istenek ,akár az ègben ,akàr a földön,mint ahogy van sok isten es sok ur ,nekünk egy Istenünk van az Atya ,akitől van a mindensèg,mi is Őèrte, es egyetlen Urunk a Jèzus Krisztus,aki altal van a mindensèg,mi is Őáltala. Itt látszi,hogy az Atya mint keresztènyek egyetlen Istene,akit nagysàgrendi külömbsèg választ el Jèzus Krisztustol.

1Pèter.1:3."Àldott a mi Urunk Jèzus Krisztus Istene ès Atyja "Mèg Jèzus menybemenetele után ismètelten ezt irjàk az Iràsok,hogy az Atya Jezus Krisztus Istene.De sehol se fordul elő,hogy,"èn Istenemnek"nevezte volna a Fiut.Illetve,hogy az Atya vagy a Fiu "èn Itenemnek" szolitotta volna a szent szellemet.

Márk.13:32.Azt a napot es oràt,senki nem tudja,sem az angyalok az ègben,sem a Fiú csak az Atya.

Mátè.20:23:Itt elmondja Jèzus,hogy a jobb es a balkeze felől ki ül le nem Jèzus dolga ,hanem azokat illeti akinek elkèszitette az Atya.

János.14:28."Ha szeretnètek engem,örülnètek,hogy elmegyek az Atyàhoz mert az Aty nagyobb nàlam.

Itt megemlitetted,hogy teremtèskor Isten nem egyedül volt ,persze,hogy nem Jèzussal volt.Ès Atya es Fiu viszonyba mondta "teremtsünk embert a földre"

Mid,hogy a Zsoltárokban es a Pèldabeszèdekben 8:30 leirja:"Melette valèk mint mestermunkás,bennemnyerte gyönyörüsègèt nap mint nap s en orvendeztem elötte minden időben. Itt is leirja az Atya Fiu közti alàrendeltsèget amit a Fiu nem kèrdőjelez meg.

Ezsaiás 43:10.Előttem nem lett isten,utánam sem lesz.

Ez a biblia vers igazolja,hogy Jèzus előtte se volt Isten es Jèzus utánna se lessz isten.

Kedves Tanú Testvérem!

Nem untattál, igazából azon gondolkodtam, miközben a soraidat olvastam, hogy mennyire más az Istenről alkotott képünk, és hogy ennek mi lehet az oka.

Nálatok a hangsúlyt a helyes Isten imádatra teszitek, így jóval kisebb hangsúlyt kap maga a megváltás, Jézus Krisztus szerepe. Ebből adódik a Szentírás mondanivalójának a különbözősége más felekezetekkel szemben. Így szinte természetes, hogy egy-egy bibliai igét is másképp értelmezünk, hiszen más a megközelítésünk.

Ha pusztán az evangéliumokat, Jézus Krisztus tanítását és cselekedeteit szemléljük, akkor számomra világos és egyértelmű hogy Jézus soha nem bonyolódott rangvitákba, pedig a tanítványok állandóan ezekkel provokálták. Simán eggyé tette magát az Istennel, ha elolvasod, éppen ez volt a legfőbb vád ellene (Jn. 5:18).

Ugyanakkor Ő volt az, aki gondolkodás nélkül vette a medencét, és elkezdte mosni a tanítványai lábát, megalázva magát a végsőkig (Jn. 13:5).

Ha valaki komolyan végigtekint a teljes Ószövetségen, akkor valami nagyon hasonlót lát. Vannak a bűnös emberek, akik milliónyi szomorúságot okoznak a Teremtőnek, és Ő soha nem adja fel, mindent odaad értük, hogy megmentse őket.

Az én Istenképem ez: a szerető Isten, aki mindig a teremtményei javát keresi. Szeretete példakép a következetes másik-középpontúságra, avagy a másokért élés gondolkodásmódjára és életformájára. Soha nem használja ki azt a hatalmát, hogy minden teremtményének az élete kizárólag tőle függ. A Biblia utal arra, hogy az emberen kívül sok más, értelmes teremtménye is van Istennek a világmindenségben. Ezek közül azonban egy sem a tőle való függés vagy a félelem indítékából tiszteli Istent és az ő törvényét, hanem szabad választás és belső erkölcsi meggyőződés alapján. Azért tehát, mert törvényét igaznak, őt magát pedig méltónak találják arra, hogy Uruknak, vezetőjüknek fogadják el. Isten világában mindenütt, a szabadság uralma érvényesül. Isten soha nem bonyolódik rangvitákba. Ez sátán módszere.

Ezért is értetlenül állok az előtt a tény előtt, hogy ti állandóan azt firtatjátok, hogy ki a nagyobb: Jézus vagy az Atya, megkérdőjelezve ezzel az Úr Jézus Krisztus Isten voltát...

Üdv. Péter

"Ezért is értetlenül állok az előtt a tény előtt, hogy ti állandóan azt firtatjátok, hogy ki a nagyobb: Jézus vagy az Atya, megkérdőjelezve ezzel az Úr Jézus Krisztus Isten voltát..."

Én mondjuk nem vagyok tanú, de ezt Jézus kezdte azzal, hogy kijelentette, hogy az Atya nagyobb nálat. :D

Ami meg azt illeti, Jézus azt mondta, hogy mi is legyünk egyek, ahogy ő az Atyában, és mi őbennük. Tehát ezek szerint az egyek vagyunk alapján annyira vagyunk istenek, ahogy Jézus attól Isten, hogy az Atyával egyenlő.