Jehova Tanúi, válaszolnátok pár kérdésemre?
Ti mit éreztek azok iránt az emberek iránt, akik nem vallásosak, vagy más vallást követnek?
Szomorúságot, sajnálatot, mert más utakon járnak, és nem ismerik fel a tiétek, így nem jutnak majd az új világba, vagy dühöt, ha meg sem hallgatnak titeket, csak rátok csukják az ajtót? Esetleg ha azt mondják, hogy van Isten, de nem érdekli őket, a vallások szigorú szabályait nem tudnák tartani - akkor érzitek úgy, hogy az ilyen gondolkodás miatt megérdemlik, ha nem jutnak át az Új Világba?
Mikor a vallást magatokénak éreztétek, és elkezdtetek prédikálni járni nem volt furcsa, hogy házról házra mentek, és emberekhez kopogtattok, és próbáltok teljesen idegenekkel szóba állni?
Hogy tudtok átlépni az érzésen, ha csúnyán lekiabálnak, vagy otromba jelzőket, komoly sértéseket vágnak a fejetekhez? Például itt az oldalon is válaszolva nem érzitek ezt a "harcot" kilátástalannak?
Prédikálás milyen sűrűn van egy Tanúnál, aki nem vállal különösebb szolgálatot, és 1 ilyen alkalomkor mekkora arányban tudja ismertetni az álláspontját, és mekkora arányban küldik el kicsit erélyesebben?
A tantételeitek hosszú évek során sikerült teljesen áttanulmányozni, vagy gyorsan ment? A közösségetekben van valami gyakorlat, ahol megtanuljátok, hogyan érveljetek jól és melyik vonatkozó idézetekkel? Mert sokszor látom más-más Tanúktól ugyanazokat az érveket, és mondatokat, de színtisztán ugyanazokat. És ha van ilyen gyakorlat, hogy milyen formában csináljátok? Vagy a folyóiratok átolvasása elég, hogy minden kérdésre tudjatok válaszolni, ami felmerül?
A gyermekes családok a nagyon kicsi gyerekeket is viszik már a gyülekezetbe, vagy várnak vele, míg nagyobb lesz, hogy megértse mit tanítotok? Ha viszitek, és így nevelkedik fel, van-e választása, ha más tanokat nem ismer meg? (Később megismerhet, de ha eleve egy szellemében nevelik, ami (mint mindegyik) azt állítja ez az igaz vallás - már a másik iránt nem hiszem, hogy lesz érdeklődése.) Ha a gyermek nagyobbacskán (8-12) éves korban megmakacsolja magát, hogy márpedig nem akar menni gyülekezetbe, nem szeret odajárni, akkor hagyjátok, hadd csináljon, amit akar, vagy akkor is viszitek? Érettebben attól, hogy "beleszületik a vallásba" buzdítjátok-e, hogy ismerjen meg más hiteket, hogy lássa a tiétekben rejlő igazságot, vagy ha nem érzi azt, hogy ez a hit, amit keres, amit hinnie kellene?
Nem vallásotokbelivel kialakulhat nagyon erős, szoros barátság? Vagy nem javasoljátok, hogy hitetlennel, esetleg más bizonytalan tanok híveivel barátkozzon egy Tanú? Ha a hitkérdés nem ütközik ki a kapcsolatban.
A jövőre nézve mit gondoltok? Van, hogy el próbáljátok képzelni, mi lesz a feladatotok, milyen lesz a világ, és az emberek? Ha valaki nem jut oda, akit szerettetek, érezni fogtok mély szomorúságot? Esetleg ha te egyénileg arra mutat minden, hogy Tanú vagy, de nem kerülsz át, keserű csalódottság uralkodna el rajtad az utolsó pillanataidban, vagy belenyugodnál, hogy Jehova Isten úgy gondolja nem vagy méltó az Új Világra, és akkor sem gondolnál rosszat, ha visszatekintve csak a hű szolgálatot látnád? (Csak elméleti kérdés, de szeretném a ti véleményeteket erről hallani.)
Milyen szabadidős elfoglaltság van, ami szerintetek nem Jehova Tanújához illő? A könyvolvasás és filmnézés kapcsán lassan már minden téma a misztikum irányába mutat, és ahogy én látom ez fokozódik. Titokzatos lények, vámpírok, vérfarkasok, boszorkányok... attól, hogy ez még egy történet, de ilyen témája van, már nem ajánlatos olvasmány, vagy filmsorozat? Ha igen, miért? Mit szoktatok olvasni, ami nem foglalkozik egyáltalán a vallással (egyikkel sem)?
Ehhez kapcsolódóan, és úgy egyébként az életetek összes momentumában teljesen jónak éreztek-e mindent, vagy azért érzitek, hogy több megkötés is van az életetekben, ami kisebb kényelmetlenséget okoz, vagy nem tehettek meg valamit jószívvel (pl. az előbbi könyvolvasós, filmnézős) pedig szeretnétek.
A válaszokat előre is köszönöm.
válasza:"Ti mit éreztek azok iránt az emberek iránt, akik nem vallásosak, vagy más vallást követnek?"
Te mit érzel az olyanok iránt, akikkel nem értesz egyet, amennyiben kiegyensúlyozott, humánus ember vagy és ehhez elvből ragaszkodsz? Nos, a Tanúk sem éreznek másként.
Mit érzel, ha nem hallgatnak meg, pedig te életbevágóan fontos dolgot szeretnél közölni velük?
Ez már erősen vérmérséklet kérdése is általában az embereknél, de a Tanúk tudják, hogy nem őket utasítják!
Nem ítélkeznek.
"... nem volt furcsa, hogy házról házra mentek..."
De!
Soha semmi sem "kilátástalan", mint mondtam, nem minket utasítanak el.
"... mekkora arányban tudja ismertetni az álláspontját, és mekkora arányban küldik el kicsit erélyesebben?"
1. Változó és 2. nagyon kevés alkalommal. Ez függ a területtől és sok minden egyébtől is. Nagyon sok múlik a Tanú problémamegoldó képességén, nekem ebben van némi előnyöm, mert igen problémás emberekkel foglalkozom (nem csak itt :)). Ki kell próbálni, tudod, a puding próbája az evés.
"A tantételeitek hosszú évek során sikerült teljesen áttanulmányozni, vagy gyorsan ment?"
Változó, nekem átlagos volt.
"A közösségetekben van valami gyakorlat, ahol megtanuljátok, hogyan érveljetek jól és melyik vonatkozó idézetekkel?"
Van.
"A gyermekes családok a nagyon kicsi gyerekeket is viszik már a gyülekezetbe..."
Igen.
"Ha viszitek, és így nevelkedik fel, van-e választása, ha más tanokat nem ismer meg?"
Jehova Tanúinál alapvető, hogy pontos és megfelelően részletes rálátásuk legyen más világnézetekre. Máshol ez legfeljebb személyes érdeklődés, a Tanúknál komoly hangsúlyt kap a világ megismerése!! És ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen a "széles látókör mindenkinek jár", ugye tudod ki mondta?
Egyoldalú és elfogult oktatás és gyermeknevelés értelemszerűen nem lehet hosszútávon sikeres.
Az igazság nem szimpátia kérdése!
"Nem vallásotokbelivel kialakulhat nagyon erős, szoros barátság? Vagy nem javasoljátok, hogy hitetlennel, esetleg más bizonytalan tanok híveivel barátkozzon egy Tanú? Ha a hitkérdés nem ütközik ki a kapcsolatban."
"Erős, szoros barátság" hogyan alakulhat ki két ember között, ha a világnézeti kérdéseket félretolják?! Az ilyen kapcsolat legfeljebb felületes lehet.
Ha egy hozzád közeli rosszul dönt az élet ösvényein és ebbe belehal, éreznél-e szomorúságot - persze a fenti jellemvonásokkal?
Az elméleti kérdésedre szintén a fenti szellemében válaszolhatok.
"attól, hogy ez még egy történet, de ilyen témája van, már nem ajánlatos olvasmány, vagy filmsorozat?"
Ha spiritizmussal és egyéb okkult dolgokkal kapcsolatos, akkor nem foglalkozunk vele. Csak azért, amit a Biblia és a tapasztalat mutat.
Van olyan irodalom, mely semmilyen világnézettel sem foglalkozik? Tán a használati utasítás. Egyébként van mit olvasnia Jehova Tanúinak.
Ezen felül pedig lelkiismereti kérdés.
Mint ahogy az életük irányítása nagyrészt lelkiismereti kérdés. Jézus elsősorban nem paragrafusszerű törvényt adott a követőinek, hanem az alapelvekben való gondolkozás készségét. Nagy különbség.
Jó néhányszor visszakérdeztem, mert nem szeretném, ha azt gondolná bárki, hogy mi a Marsról jöttünk!!! Sok félretájékoztatott ember állítja be a Tanúkat a világtól elvonult, elvakult fanatikusoknak. Ha hagyják magukat megvezetni, csak higgyék, amit akarnak, mit tehetünk.
Kedves kérdező, nem tudom, hogy te mit gondolsz, de néhány kérdésed valami ilyesmit sejtet.
válasza:... de a Tanúk tudják, hogy nem őket utasítják EL!
Bocsi a hibáért.
Nem volt semmi mögöttes gondolatom a kérdésfeltevésnél. Nem ítéllek el titeket, sem mint személyeket, sem mint vallásos személyeket, és ilyenformán a vallásotokat se. Inkább szeretném tudni, hogy éreztek, mert mindig mikor olvaslak benneteket itt, vagy hallgatok személyesen egy Tanút - annyira ijesztően tárgyilagosak vagytok, és csak szerettem volna az érzelmeitek mögé is látni - hogy kötetlenül olvassak olyat, ami tőletek származik, a ti szátokból, hozzásegítés nélkül, saját gondolatot. Alább látsz majd példát. :)
A hozzásegítést úgy értem - lehet ez az érvelésnél általatok tanultaktól maradt meg, de most is többször visszakérdeztél, ahogy írod is. Ez nem baj, de sokszor látom, hogy ilyen visszakérdezés kapcsán próbáltok valamit megmagyarázni. Egy kérdésre, "Mit érzel ha" jobb szeretem az olyan választ, ami konkrétan kifejezi a mondanivalót, pl. "Én igazán szeretnék segíteni az embereken, és rosszul esik, ha nem tudok. De nem veszi el a kedvem a prédikálástól, mégha sokan nem is érdeklődőek." Ez sokkal személyesebb, és barátságosabb hangvétel, és valami ilyesmit akartam látni, ahol kötetlenebbül lehet válaszolni, és konkrét a válasz.
A visszakérdezés azért nem minden esetben a legjobb, mert az emberek különféleképp reagálnak, és nem mindegy, hogy milyen súlyú az adott témakör. Például én nem vagyok hívő, de egy másik eszmét valló emberre az eszme jellegének milyensége által tekintek puszta érzelmi alapon. Ha egy embereket sanyargató eszmét éltetnek, attól félek, borzalmasnak találom a múlt nagy és rossz eszméire emlékezve, és szomorú is leszek egyben amiatt, hogy az eszmék nevében gyilkoltak is. De ha például valaki azt vallja, hogy a gondolat erejével képes volt meggyógyítania magát, például daganatos betegségből műtét nélkül – bár furcsának találom, és nem is biztos hiszem el, de ha sikerélménye volt, miért ne bólintsak rá egyszerűen, hogy „rendben”. Nem árt ezzel a hittel senkinek.
Életbevágóan fontos dolgot sem igazán akar és tud közölni az ember a másikkal. Legalábbis a materiális világban, ahol feltételezzük a szituációt, hogy embernek épp semmi betegsége – és így nem kell műteni vagy gyógyszert felírni neki – esetleg valamelyik rokonának, valamint nincs épp közvetlen életveszélyben a családja, barátai. Így nincs mit érezni ezzel kapcsolatban.
Néhány kérdésre még nem válaszoltál, ha esetleg elkerülte a figyelmed, vagy nem akarsz, nem baj. Bizonyára más Tanúk is nézik az oldalt, és próbálnak válaszolni, ha a vallással, vagy bibliai témákkal kapcsolatban kérdés merül fel. De ha kedvet érzel rá, szívesen elolvasom további válaszaid a címben foglalt vallás néhány engem érdeklő részéről, valamint a te sajátos véleményedet a többiről.
válasza:A visszakérdezésemnek főleg az volt a célja, hogy hangsúlyozzam mennyire értelmetlennek tartottam néhány kérdést. Mert az rendben van, ha valakit érdekel, hogyan viszonyulunk más világnézetekhez, vagy az elutasítást hogyan éljük meg. Ezek a hitünkre, jellemvonásainkra, vérmérsékletünkre, főleg azok minőségére utaló kérdések.
De miből gondolja bárki is, hogy mi ezen érzésekben másként működnénk, mint bárki normális ember a földön, akit kudarc, veszteség ért? Miből gondolja valaki, hogy nekünk általában nem ugyanaz okoz örömet, nem ugyanaz okoz bánatot, mint másoknak?
Abban valóban lehet különbség, hogy Jehova Tanúinak a bibliai élő reménysége, kevésbé teszi őket sérülékennyé, végletesen elkeseredettekké, ha veszteség éri őket. Ők is mély fájdalmat éreznek, ha valami rossz vagy szörnyűség történik körülöttük, de nem csak a jelenlegi társadalmi rendszerben hisznek, mintha csak ennyi lenne és nincs tovább.
Éppen ezért, ha veszteség éri őket, nem akarnak az anyagi javaikkal együtt ők is veszni, mint sajnos sokan éreznek így, mikor az "egy élet munkáját veszni látják"!!!
Tisztában kellene lenni azzal, hogy az életünk sokkal fontosabb attól, amit birtoklunk.
válasza:A kérdező mellé állva, én is feltennék egy kérdést (semmi előítélet):
"Jehova Tanúinál alapvető, hogy pontos és megfelelően részletes rálátásuk legyen más világnézetekre."
Ennek érdekében a Tanúk is utánajárnak ezeknek a dolgoknak? Például olvasnak Koránt, Védákat, vagy meghallgatják a kliens véleményét is, akihez becsöngetnek?
"Ha spiritizmussal és egyéb okkult dolgokkal kapcsolatos, akkor nem foglalkozunk vele. Csak azért, amit a Biblia és a tapasztalat mutat. "
A spiritizmussal/okkultizmussal miért nem? Mit mutat a tapasztalat? Csak azért kérdezem, mert engem pont ez a két dolog húzott ki a depresszióból, még régen.
válasza:Kedves kérdező, biztos volt neki valami oka és végtére is, nem különösebben baj, hogy ilyen mélységekben érdeklődtél. Azt mondhatom, hogy sajnos nekem is volt már "érdekes" tapasztalatom másokkal, lehet azért reagáltam így. Először nem akartam válaszolni, mert inkább provokációnak véltem, de jobban elolvasva, megkockáztattam, hogy az illetőt tán mégis őszintén érdekli.
Tehát (szerintem) inkább abban van nagyobb eltérés a Tanúk és mások között, hogy általában a mély és élő hitük révén, immúnisabbak a súlyos problémákra. A maguk részéről az életigenlés kimagasló a pozitív irányban.
"Ennek érdekében a Tanúk is utánajárnak ezeknek a dolgoknak? Például olvasnak Koránt, Védákat, vagy meghallgatják a kliens véleményét is, akihez becsöngetnek?"
A Tanúk irodalma tartalmaz olyan, megfelelően részletes információt az adott kérdésekben, melyre lehet alapozni. A bibliai igazság eldöntése szempontjából mindenesetre bőségeset. Azon kívül, senkinek sincs megtiltva a nagyobb ismeret céljából történő, egyéni kutatás, de nyilván itt is a döntő a cél, a szándékod. Ha egy érdeklődőnek vagy egy Tanúnak az a célja a tőlünk származó vagy külső, független (de ellenőrizhető, hiteles forrásból származó) információval, hogy bizonyítson magának és jobban megértsen összefüggéseket, minél kevésbé legyen hiszékeny (tehát pozitív célja van), akkor csak hajrá.
"A spiritizmussal/okkultizmussal miért nem? Mit mutat a tapasztalat? Csak azért kérdezem, mert engem pont ez a két dolog húzott ki a depresszióból, még régen."
Sajnos éppen ez az. Az ezen dolgok mögött meghúzódó erők, már tökélyre fejlesztették azt, hogy a "mesterségüket" pozitív módon adják el. Rengeteg ember van meggyőződve róla, a spiritizmus "ártalmatlan", sőt, még hasznos is. A Biblia feltár ilyen példákat is, amikor látszólag a jó oldalnak tüntette fel magát az, aki ezt gyakorolta. Éppen ezért nagyon veszélyes.
Sokkal kevésbé lenne veszélyes számunkra, emberek számára, ha csupa negatív tapasztalat venné körül, akkor mindenki látná, hogy ezt kerülni kell, de nem így működik. A féligazságok okozzák a legtöbb kárt és ténylegesen bennük van potenciálisan a legnagyobb veszélyforrás, már csak a természetüknél fogva is.
válasza:Légyszi kérdezze meg a tisztelt tanú személytől, hogy ha a saját fia itt haldokolna és segítheten rajta azzal, hogy vért ad számára és ezzel életben marad, akkor megtenné e?
Kérlek ne vegyétek viccnek amit írtam, mert ez komoly kérdés és ebbe még eddig az összes tanú belebukott és bizony meghalna a gyerekük - elképesztő és ezzel nem kívánok többet foglalkozni, ez a rideg, embertelen, istentelen gesztus mindent elárul róluk és nem is kell tovább vesézni- amúgy is ezer sebből vérzik a biblia kifordításuk, ezért valóban igazuk van, jobb is csinálnak maguknak saját fordítást -kabaré :D
Mást sem tudnak, mint a jehova nevet kikeresni a bibliából és száznegyvennégyezrezni- holott Isten fia ezekkel nem is foglalkozott- ez is lehetne számukra intő jel, hogy ostobaságokkal foglalkoznak és nem a lényeggel.evangéliumot kellene hirdetni inkább egy tisztességes hívőnek, nem pedig ilyen badarságokkal foglakozni.
válasza:Persze, hogy őszintén érdekel.
"Sajnos éppen ez az. Az ezen dolgok mögött meghúzódó erők, már tökélyre fejlesztették azt, hogy a "mesterségüket" pozitív módon adják el. Rengeteg ember van meggyőződve róla, a spiritizmus "ártalmatlan", sőt, még hasznos is. A Biblia feltár ilyen példákat is, amikor látszólag a jó oldalnak tüntette fel magát az, aki ezt gyakorolta. Éppen ezért nagyon veszélyes."
Szerintem ez nem több, mint egy erő, ha úgy tetszik egy tükör a világra. Mélyebb ismeretekre tanít, aminek folytán valóban veszélyes vizekre lehet evezni. Ám ez lehet hasznos és káros egyaránt. Olyan, mint a váltóáram: nagy segítséget nyújthat, de meg is ölhet. :)
Maga a spiritizmus nem egy rossz dolog, attól függ hogyan használod. Akár a vallások: használhatók az igazság feltárására, de használhatók az emberek riogatására, hatalmi eszközként is. Valahol a vallás is spiritizmus.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!