Isten gyűlöli azokat az embereket, akik a Pokolba jutottak?

Szia!

Isten minden embert egyformán szeret, mert minden ember az ő teremtménye. Isten csak a bűnt gyűlöli.

A pokol szó (héber seol, görög hádész) a Bibliában a halottak nyughelyét a sírt jelöli. Minden ember ide kerül a halála után. A Biblia azonban ezt csak első halálnak nevezi. Innen minden ember fel fog támadni. Azok, akiket Isten igaznak nyilvánít - Krisztus által - örök életet kapnak. Azok azonban, akik nem fogadják el Isten kegyelmi ajándékát Krisztusban nem kapnak örök életet. Ennek egyzserű az oka, azok az emberek alkalmatlanok egy örök életre, mivel azonosulnak az ő bűneikkel, a bűn következménye pedig a pusztulás és a halál. Ezért Isten visszaveszi az életet ezektől az emberektől, méghozzá örökre és végérvényesen. Ezt nevezi a Szentírás második halálnak. A második halál után "nincs többé halál, sem fájdalom, mert az elsők elmúltak". Ezekeről pedig "emlékezés sem lesz" - ezt írja a Biblia.

Üdv. Péter

Hívő vagyok, de megdöbbentő, hogy sokan még mindig milyen kegyetlen és szadista Istenben hisznek váltig állítva, hogy ezt a bibliából vették! Ne csodálkozzon hát rajta senki, hogy olyan barbár ezen egyházak múltja és jelene. Ha netán sértő volna ezen megállapításom némelyeknek, akkor próbálják megcáfolni.

Képzelj el egy emberi apát, aki az ellene szegülőket azzal büntetné, hogy szadista kínzásoknak vetné alá őket. Beteg elme tenne csak ilyet!

Ezek meg a szeretet Istenének tulajdonítják ezt...

Milliók azt tanulták vallásukban, hogy a pokol az örök gyötrelem helye. Az Encyclopædia Britannica szerint „A római katolikus egyház azt tanítja, hogy a pokol . . . örökké tartó: s a pokol szenvedései soha nem érnek véget”. Ezt a katolikus tant — folytatja az Encyclopædia — „tartja még mindig sok konzervatív protestáns csoport”. A hinduk, a buddhisták és a mohamedánok szintén azt tanítják, hogy a pokol a gyötrelem helye. Így nem csoda, ha azok, akik ezt tanulták, nem szívesen beszélnek róla.

Nyomban felvetődik a kérdés: Vajon a Mindenható Isten teremtette ezt a gyötrelemhelyet? Nézzük, hogyan nyilatkozott Isten, amikor az izraeliták a környező népek szokása szerint elkezdték tűzben megégetni gyermekeiket? Szent Szavában Isten kijelentette: „Felépítették a Tófet magaslatait, a mely a Ben-Hinnom völgyében van, hogy megégessék fiaikat és leányaikat tűzben, a mit nem parancsoltam, és a mi gondolatomban sem volt” (Jeremiás 7:31, Károli).

Mindenképpen elgondolkoztató: Ha emberek tűzben való égetésének gondolata fel sem merült Isten szívében, ésszerű-e azt gondolni, hogy ő teremtett egy tüzes poklot azok kínzására, akik nem szolgálják őt? A Biblia kijelenti: „Isten szeretet” (1János 4:8). Elképzelhető-e, hogy a szeretet Istene örökké kínozzon embereket? Te képes lennél erre? Mivel Isten szeretet, forduljunk bizalommal az ő Szavához, hogy megtudjuk, mi a pokol. Kik mennek oda és mennyi időre?

Kiemelném itt a kérdést megint: te képes lennél erre???

A Webster’s Dictionary azt mondja, hogy az angol „hell” (=pokol) szó azonos a héber Seol és a görög Hades szavakkal. A német Bibliákban „Hölle” szót használják a „hell” (=pokol) helyett: a portugálok az infernó, a spanyolok az infierno, a franciák pedig az Enfer szót. A héber Seol szót a Biblia Károli Gáspár-féle fordításában 19-szer az eredeti Seol formában, 10 esetben „pokol”, 2 esetben „alvilág”, 26 esetben „sír”, 1 esetben „hal”, 5 esetben „koporsó”, 2 esetben „holtak országa” változatban találjuk.

A Biblia Káldi György fordításában 63 esetben „alvilág” és 2 esetben „halál” szóval van visszaadva. A Hádesz szót, amely tízszer fordul elő, az általában Újtestamentom néven ismert, Keresztény Görög Iratokban, Károli Gáspár 8 esetben „pokol”, 2 esetben „sír” szóval fordítja (Máté 11:23; 16:18; Lukács 10:15; 16:23; Cselekedetek 2:27, 31; Jelenések 1:18; 6:8; 20:13, 14).

Az a tény, hogy a Károli Gáspár fordítás az egy héber Seol szót hat különböző szóval fordítja, azt mutatja, hogy mindezek a szavak — a pokol, alvilág, sír, koporsó, holtak országa és Jónás esetében a hal — egy és ugyanazt a dolgot jelentik. Ha a pokol az emberiség közös sírját (vagy más szóval a "halál intézményét", tehát nem magát a szó szerinti sírt) jelenti, nem jelentheti ugyanakkor a tüzes gyötrelem helyét. Mit jelent tehát a Seol és Hádesz szó? A sírt vagy az örök gyötrelem helyét?

Mielőtt felelnénk erre a kérdésre, tisztázzuk, hogy a héber Seol és a görög Hádesz szó egyet jelent. Ez kitűnik abból, hogyha megnézzük a Zsoltárok 16:10-et a Héber Iratokban és a Cselekedetek 2:31-et a Keresztény Görög Iratokban.

Figyeljük meg, hogy a Zsoltárok 16:10-et idézve, ahol a Seol szó fordul elő, a Cselekedetek 2:31 a sír szót használja. Azt is figyeljük meg, hogy Jézus Krisztus a Hádeszben, vagyis a pokolban volt. Vajon azt kell hinnünk, hogy Isten a pokol tüzében kínozta Jézust? Természetesen nem! Jézus egyszerűen a sírban volt.

Bárhol fordul is elő a Seol szó a Bibliában, sohasem kapcsolódik hozzá az élet, tevékenység vagy gyötrelem gondolata. Vegyük például a Prédikátor 9:10-et, [9:12, Károli]: „Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed, mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, [Ökumenikus, a holtak hazájában; Káldi, alvilágban], ahová menendő vagy.” [Károli] A felelet tehát világos, a Seol vagy a Hádesz nem a gyötrelem helye, hanem az emberiség közös sírja (Zsoltárok 139:8). Mind a jók, mind a rosszak a bibliai pokolba jutnak.

Kijöhetnek-e az emberek a pokolból? Vizsgáljuk meg Jónás esetét. Amikor Isten lenyelette őt egy nagy hallal, hogy megmentse a vízbefúlástól, Jónás könyörgött a hal gyomrából: „Szorongattatásomban Jehovához kiáltottam és ő válaszolt nekem. A Seol hasából [Új katolikus, az alvilág gyomrából; Káldi, a pokol gyomrából; Károli, a Seol torkából] kiáltottam segítségért. S te meghallottad hangomat” (Jónás 2:2, [2:3, Károli]).

A GYEHENNA ÉS A TŰZ TAVA

Mégis azt az ellenvetést tehetné valaki, hogy: „A Biblia beszél a pokol tüzéről és a tűz taváról. Vajon ez nem azt bizonyítja-e, hogy a pokol a tüzes gyötrelem helye?” Való igaz, hogy a Biblia néhány fordítása, mint például a King James Version, tartalmaz ilyen kifejezést, hogy „a pokol tüze”, vagy hogy valaki „pokolra vettetik, a tűzbe, amely soha el nem alszik”; Károli ezt a következőképpen fordítja: „a gyehenna tüzére” és „a gyehennára, a megolthatatlan tűzre” (Máté 5:22; Márk 9:45). A Keresztény Görög Iratokban 12 olyan hely van, ahol a King James Version a görög gehenna szót „pokol”-nak fordítja. Vajon a gyehenna valóban a tüzes gyötrelem helye, míg a pokolnak fordított Hádesz egyszerűen a sírt jelenti?

Tehát látni lehet, hogy a különböző fordítások milyen következetlenül keverik-kavarják össze ezen szavak különböző kifejezéseit!

A héber Seol és a görög Hades szó egyértelműen a sírt jelenti. De mit jelent akkor a gyehenna? A Héber Iratokban a gyehenna a „Hinnom völgye”. Emlékezz vissza, hogy Hinnom volt a neve annak a völgynek, amely közvetlenül Jeruzsálem falain kívül fekszik, és ahol az izraeliták feláldozták gyermekeiket tűzben. A jó Jósiás király a maga idejében hulladék vagy szemétgyűjtőteleppé alakította ezt a völgyet, s ezzel megszüntette ezt a borzalmas szokást (2Királyok 23:10).

Abban az időben tehát, amikor Jézus a földön tartózkodott, a gyehenna Jeruzsálem szeméttelepe volt. E telepen a szemét hatásos elégetésének fokozására kén adagolásával táplálták a tüzet. A Smith’s Dictionary of the Bible első kötete ilyen magyarázatot közöl: „Ez lett a város közös szemétgyűjtőtelepe. Ide dobták a bűnözők holttesteit, az állatok hulláit és minden szennyes dolgot.” De egyetlen élő teremtményt sem vetettek oda.

Jeruzsálem lakói jól ismerték városuk szeméttelepét, ezért pontosan értelmezték Jézus szavait, amikor így szólt a gonosz vallásvezérekhez: „Kígyók, mérges kígyóknak [viperáknak, ÚV.] fajzatai, miképen kerülitek ki a gyehennának büntetését?” (Máté 23:33, Károli). Jézus itt nem arra gondolt, hogy a vallásvezéreket kínozni fogják. Emlékezzünk vissza, mit mondott Isten, amikor az izraeliták élve megégették gyermekeiket: ’Ilyen borzalmas dolog mégcsak eszembe sem jutott!’ Nyilvánvaló tehát, hogy Jézus a gyehennát a teljes és örök megsemmisülés találó szemléltetésére használta. Jézus szavai annyit jelentettek, hogy e gonosz vallásvezérek nem méltók a feltámadásra. Jézus hallgatói megértették, hogy a gyehennára jutók sorsa olyan, mint a szemété: örök megsemmisülés.

Mit értsünk akkor a Jelenések könyvében említett „tűz tava” kifejezésen? Ennek a gyehennáéhoz hasonló jelentése van. Nem öntudatos állapotban való gyötrést, hanem örökké tartó halált, vagy örök megsemmisülést jelent. Figyeld meg, hogyan mondja ezt meg maga a Biblia a Jelenések 20:14-ben: „És a halált és a Hádeszt (Károli, pokolt) vetették a tűz tavába. Ez jelenti a második halált: a tűz tava.” Igen, a tűz tava a „második halált” jelenti, amelyből nincs feltámadás. Nyilvánvaló, hogy ez a „tó” jelkép, szemléltetés, hiszen a halál és a pokol [Hádesz] is bele vettetnek. A halált és a pokolt nyilván nem lehet szó szerint megégetni. De meg lehet őket szüntetni, és meg is lesznek semmisítve.

Igen ám, de a Biblia azt is mondja, hogy az Ördög és a hamis próféta kínoztatnak [a tűz tavában] „éjjel és nappal, örökkön örökké” — mutathat rá valaki (Jelenések 20:10, Károli). Mit jelent ez? Nos, amikor Jézus itt járt a földön, a börtönőröket olykor „kínzóknak” vagy „gyötrőknek” is nevezték. Amint Jézus mondta egy példázatában az egyik emberről: „Ekkor megharagudott az ura s kínzóknak (Károli, hóhéroknak; Új katolikus, poroszlóknak) adta át őt arra az időre, míg tartozását mind meg nem fizeti nekir” (Máté 18:34, Csia fordítás). Mivel azok, akik a „tűz tavába” vettetnek, a „második halálba” jutnak, amelyből nincs feltámadás, így ők jelképesen szólva örökre a halál fogságában tartatnak. A halálban maradnak, mintha börtönőrök őriznék őket az egész örökkévalóságon át. E gonoszokat természetesen nem szó szerinti kínzással gyötrik, mert amikor valaki meghal, teljesen megszűnik létezni, semminek nincsen tudatában.

Bocsánat, javítsatok ki, ha tévednék, de egy valamit nem értek. Én azt tanultam, hogy az üdvözülhet, aki elfogadja Jézus Krisztust megváltójának. Logikusan ebből következik, hogy aki nem, azt nem. Szóval adva van pl. valaki, aki jó ember, kedves, szereti a családját, stb. Viszont mondjuk nem nevelték vallásosan, nem hisz sem Istenben sem Jézusban, és mondjuk meg sincs keresztelve. Akkor ő elvileg nem kerülhet a mennybe, nem? Na vele például mi lesz? Mert szerintem elég brutális lenne. Meg én valahogy azt sem tudom elképzelni, hogy Isten azt mondja, hogy jó, hát eddig volt esélyetek, hogy higgyetek, most meghaltatok, tessék bűnhődjetek. (Persze itt nem a bűnözőkre gondolok, hanem a "sima" hitetlenekre)

Azt se nagyon értem, hogy mondjuk nekem hogy lehet jutalom a mennyország (feltéve, hogy mondjuk odajutok), ha pl. nem lehet velem a férjem, aki ateista.

Én hiszek Istenben, hiszek a mennyben, de nem nagyon hiszek a pokolban.