Fiatalok is kerülhetnek a pokolba?

Sajnálom elöző hogy Istent ennyire félreismerted. Ö nem az akinek te gondolod, viszont ha megismernéd akkor rájönnél mennyire jó , és véget vethetnél minden problémádnak ha az Ö kezébe tennéd. A Szent Szellem pedig vezetne téged hogy mindent jol tegyél és igy persze sikeres is lennél..

Csak szolísd meg és ha hiszel válaszol!

A kérdésre válaszolva: a gyermek azért kivétel mert Ö nem tud még kicsin döntéseket hozni. Egy felnőtt ember viszont keresheti Istent, és amint irva van: Akik keresik az Istent megtalálják.

A kereszténység nem azt tanítja, hogy mindenki megy a pokolba. Azt igen, hogy az ember bűnös teremészetű, de ezt ugye mi is tudjuk.

A vallási értelemben "jónak lenni" pedig nem azt jelenti hogy kolostorban élsz.

Szeresd Istent, szeresd az embereket, ne törj házasságot, tiszteld a szüleidet, ne lopj, ne ölj, ne kívánkozz más vagyona után. Ezeket valóban csak egy kolostorban lehet megtartani? Nem hiszem. A vallás nagyon is logikus.

Azt írja 10:31 : "vajon melyik szülö lenne képes erre hogy a másért szenvedni küldje fiát?"

Kérdem én, Isten szerinted nem a szülőnk? Ha igen, akkor milyen szülő, hogy képes a fiait és lányait örök gyötrelembe taszítani, csak mert azok hibáztak? ;)Kicsi önellentmondás...

utolsónak: Isten gyermekei azok akik hozzá tartoznak, vagyis akik Jézus vérét elfogadták a bűneik eltávolítására.

A többieknek is azzá kéne váljanak (Isten gyermekévé)

11:08

Nem. Mivel - a te vallásod, hite szerint - Isten ad életet minden egyes embernek, ő teremt minden új lelket, ezért bizonyos felelősséggel tartozik irántuk, nem csak annak lesz az Atyja, aki hozzácsapódik, hanem annak is, aki "tévelyeg".

Vagy valaki kevésbé lesz anyja vagy apja annak az élőlénynek, akinek életet ad, csak mert az nem hajlandó elismerni őt annak? Ez nem ad felmentést. Mivel elvileg Isten az egyetlen Teremtő, mindenkinek "ugyanaz" - jelen esetben a szülője. És ezt nem lehet kikerülni.

Kedves kérdező,

A pokol és a menny nem hely hanem állapot! A léleknek egy más értékű állapota mint az emberi lét. A bibliában 4 fajta ilyen állapotra van utalás: az emberi lét, a tisztítótűz, a menny és a pokol. Ezek közül 2 átmeneti (emberi lét, tisztítótűz) és 2 örök (pokol, menny).

Az élet (emberi lét) Isten ajándéka, ő teremtette, a tisztítótűz a megtisztulás lehetősége, szintén Isten teremtette. A pokol és a menny, mivel örök állapotok, így nem is teremtettek, mindig is léteztek.

Isten és a Sátán viszonyát elég nehéz megérteni. Ugyebár a Sátán egy bukott angyal, aki teremtője ellen fordult, nem fogadva el annak szeretetét. A Sátán, bár teremtmény, mégis a mindenségnek a része, és mivel Isten a mindenség így neki a része. Az emberi lélek szintén. A lélek nem teremtmény, a lélek Isten rész, a mindenségnek a része, mindig is volt és mindig is lesz! A kérdés csak az állapot.

A végtelennek elméletben nem lehet kezdete. De, ha gyakorlatban veszünk, mondjuk egy félegyenest, akkor annak van kezdete, és mégis végtelen. Nos lelkünk ehhez hasonlatos. Isten a végtelen szeretet, amit nem is tudunk meg érteni, és mégis részei vagyunk neki. Ez olyan mint pl a fény. A sötétség nem az ellentéte a fénynek, csupán a hiánya, ugyanígy a rossz sem ellentéte a jónak (a szeretetnek) hanem csupán a hiánya.

Lelkünk a kezdetektől a végtelenbe tart, amit elérni paradoxon lenne, de mégis sikerül neki. A mennyben egyesülhet a végtelennel, elérheti és megértheti Isten végtelen szeretetét, ez az amit a megfoganásunk pillanatától szeretne az Isten, hogy ismét ővele legyünk, úgy, hogy mi választjuk ezt!

Egyetlen ember van az egyház tanítása szerint, akinek ezt sikerült közvetlenül földi életének végén elérni, ez pedig Jézus. Mindenki más átkerül a következő átmeneti állapotba a tisztítótűzbe. Rosszabb esetben a pokolba, ami örök.

Fentebb említettem, hogy a poklot nem Isten teremtette, de akkor hogyan jött létre? Nos, halálunk után Isten színe elé kerülünk. Mint mondtam Istennek végtelen a szeretete, és nem szeretné ha a pokolra kerülnénk. Akkor miért küld minket oda, vagy a tisztítótűzbe szenvedni? A válasz egyszerű, nem küld! Mi magunk megyünk, hiszen szabad akaratot kaptunk, ami nem a földi életre hanem a lelkünkre vonatkozik! Persze felmerül a kérdés, hogy miért választaná valaki az örök szenvedést, ha a paradicsomot is választhatja?! Amikor oda kerülünk a tökéletesség, a végtelen, a szeretet, Isten színe elé, megértünk mindent, és felfogjuk kicsinyességünket, bűneink súlyát, azt, hogy mindennél jobban erre vágytunk, és mégis mennyi rosszat tettünk ellene, akkor a lelkünket fájdalom önti majd el, hogy mennyit vétettünk az ellen, aki mindennél jobban szeret minket. Ez a fájdalom a tisztítótűz. Isten ekkor oda lép majd hozzánk, letörli könnyinket és kitárja a mennyország kapuját. Akik akarnak be lépnek rajta és ujjonganak Isten szeretete felett. Viszont lehet hogy lesznek, akik annyira széttmarcangolták a saját lelküket, hogy nem találják magukat méltónak, még a annak a szeretetére sem akinek végtelen van belőle. Ők azok akik a poklot élik majd meg.

Azt, hogy milyen mértékű, és mennyi ideig tartanak ezek a szenvedések, felesleges ecsetelni. A léleknek csupán egyetlen egyetlen állapota tér- és időfüggő.(az emberi lét)

Ezt a tanítást intelligens (mert sajnos nem mindegyik az) lelki atyáktól és a témával foglalkozó könyvekből illetve természetesen a bibliából szedtem össze. Eddig ez tűnik a legelfogadhatóbbnak, de persze itt sem minden tisztázott. Túl kevesek vagyunk, hogy mindent megértsünk földi életünk, legalábbis egyenlőre. Lehet, hogy majd egyszer megközelítjük Jézus szintjét, és képesek leszünk földi életünkben felfogni Isten végtelen szeretetét. De, véleményem szerint addig még nagyon hosszú utat kell bejárnia az emberiségnek.

Remélem megleled a kérdésedre keresett választ!

Csabi