Karmikusan "bűnnek" számít-e az abortusz szándéka? Nem vagyok terhes, odafigyelek rá, de ha az lennék, elvetetném zokszó nélkül.

Sziasztok!

Nagyon jó, hogy megkérdezted, bár nem tőlem:)

Hogy mi a normális és mi a baromság? Nézzük a jelenlévő uralkodó világnézetet: Isten nincs, evolúció van. Moszatból, vagy mi a francból lettünk bazi sok millió év alatt, és csak a véletlenek műve vagyunk. Ha meghalunk, bizony semmivé válunk, éppúgy, ahogy 100 évvel ezelőtt voltunk, illetve nem voltunk. De jó...

Akkor azt csinálok amit akarok, hiszen x év és ígyis-úgyis semmivé válok, nem tartozom senkinek elszámolással. Mivel az evolúció lényege, hogy az erősebb maradjon fent, a gyengébnek vagy a butábbnak meg kell semmisűlnie, így mivel Te olyan nő vagy, aki szerintem buta kérdéseket tesz fel, nem akar utódot, ami a fajfenntartáshoz nagyon is kellene, tehát Te a társadalom kisebbsége vagy szerintem, tehát elvileg nem kár érted, mert én azt mondom, hogy szerintem ez a normális. Te meg nem vagy normális. Ennek így kell lennie. (Természetesen semmit nem így gondolok, mert pont az ellenkezőjéről vagyok meggyőződve.)

De mi van, ha Isten kb. 6000-6500 évvel ezelőtt hat nap alatt megteremtett mindent, ami igen jó volt. De az ember bűne behozta a halált a világba, így évszázadról-évszázadra egyre kevesebb ideig éltek az emberek, illetve az állatok (a gyíkok is több évszázadig éltek a vízözön előtt, amit Ti dínóknak hívtok).

Kb 2000 évvel ezelőtt Isten mivel úgy szerette a világot, hogy elküldte egyszülött fiát, hogy megmutasson mindent, betöltse a törvényt. Krisztus eljön a felhőkkel az Atya dicsőségében és meglátja minden szem, azok is akik általszegezték. És mi van, ha számot kell adni mindenkinek a cselekedeteivel? Neked is és nekem is?

Hogy mi a normális? Minden, amit a szívűnk, a lelkiismeretünk válaszolva jónak kiállt, és nem jó, amit nem, de ezt nem az a marhára megbecsült agyunk diktálja, hanem a szívünk.

Isten mondja meg, hogy mi a normális, és mi nem, még ha ezt a legtöbb ember körberöhögi.

Kedves kérdező!

Elnézést, ha estleg pocskondiáztam volna, csak értetlenül állok az ilyen kérdések előtt!/ Mármint az eredeti kérdés előtt!/

Az utóbbi kérdésedre válaszolva:"ki dönti el, mi a normális, vagy épp a baromság?" Abszolút egyetértek az előttem szólóval!

Amíg az emberek "parancsolatait" követed, az ebereknek akarsz megfelelni, amíg az a fontos, hogy mit gondolnak rólad, és az evilági dolgokban látod örömödet, ami persze "szíved joga", addig nehezen, nagyon nehezen tudod eldönteni, hogy mi a normális és mi nem az!

De ha keresed Istent és "rátalálsz" és megtérsz, abszolút látni fogod, hogy mi fontos, mi az amire szükséged van, és mi a baromság... Én nem akarlak megtéríteni!

Még egy megjegyzést engedj meg: én a világon a legnehezebben a gyereksírást tudtam elviselni. Mindíg azt mondtam, hogy nem is tudom mi lesz velem, ha lesz gyerekem. Azóta már van 3, és nem csak sírnak a pici babák. Hidd már el, hogy nagyon tudnád szeretni a saját gyermekedet. Biztos, hogy lennének nehéz pillanatok, mint ahogy nekem is néha hajam az égnek áll, de ez a legjobb dolog az életben, ezért érdemes élni, legalábbis nekem. Szeretsz tanulni, nem lenne jó azt a sok mindent amit tanultál átadni valakinek?

Döntsd el, hogy mi a fontos, az evilági marhaságok, vagy ha Isten megmutatja neked, hogy mi a normális és mi a baromság! Nem vagyok semilyen gyülekezet, felekezet, szekta tagja! Isten igéjét próbálom megérteni és aszerint élni!