Karmikusan "bűnnek" számít-e az abortusz szándéka? Nem vagyok terhes, odafigyelek rá, de ha az lennék, elvetetném zokszó nélkül.
nekem is van egy véleményem a dolgokról,és neked is,és mint látjuk,ezek különböznek. más világnézetünk van. én el tudom fogadni a tiédet,bármi legyen is,de miért változtassam meg a sajátomat,azért,mert ez valakinek nem tetszik?
lehet undorkodni,szúrni még a másikon egyet. Oka van annak,hogy én nem akarok gyereket,több is,és gondolom annak is van,hogy te pedig akarsz.Én feltettem egy kérdést,a válaszok 90%-a arról szólt,hogy én mekkora szar vagyok,és miért nem vagyok keresztény.
Erre az én válaszom: ha szar vagyok valakinek a szemében,akkor miért foglalkozik vele? Keresztény meg azért nem vagyok,mert nem hiszek benne.Ha valakinek,nekem jogom van elutasítani,két évig jártam gyülekezetbe,nem egybe,több helyre is,katolikus templomba gyerekként,reformátusba is,evangelikusba,krisztusiba,és sok sok sok képmutatást,irrealitást találtam benne. Az egyetlen hasznos dolog,amit ott tanultam,a szeretet fontossága,amit előtte nem ismertem. de nem ebben a formában,ami számomra mese habbal.
Én az életemet a tanulásra tettem fel. Szándékomban áll később,pár év múlva nevelőszülő lenni,lévén annyi gyereket dobnak el. Miért csináljak még egyet? Nem akarok genetikai kulcs lenni,nem a véremet akarom tovább adni,hanem a szeretetet.
Még mindig PEACE
Ez teli volt ellentmondásokkal...
Azt írod nem akarsz gyereket csinálni, közben a már "megcsináltat" ölnéd meg.
Szeretetet akarsz továbbadni, mégsem vagy hajlandó áldozatra akkor sem, ha az az 1% összejönne, és önmagadat helyezed előtérbe mindig.
A saját gyerekedet megölnéd, egy másikat "beszereznél", akit meg teljes odaadással szeretnél.
A szeretetet megtanultad a kereszténységből, amit hasznosnak találsz, mégis a külsőségeken, intézményi rendszeren fennakadsz.
Igen elvetetném. Akárhogy nézem,egy 5-6 hetes magzatot nem tartok még életnek,annál idősebbet már inkább.
Ez vitás dolog ugyan,de én így vélem. Nem is tudom hol olvastam,hogy a lélek csak a harmadik hónap körül jön le a testbe,mikor viszonylag biztosnak látszik az ő megszületése(na nem az,hogy fel is nő,de meglátja a világot).
Bennem ez a nézet alakult ki,ne kérdezd honnan tudom,én így látom. Eddig nem tudtak érvekkel,orvosi,vallási,egyéb magyarázatokkal meggyőzni.
Az a dolog,amit az egyik válaszoló írt,elgondolkodtatott.
Még abban a tudatban is,hogy ha tudom,hogy megöltem a gyereket,biztos vagyok benne,hogy nem tudnám tisztességgel felnevelni,sajnos túl sok tulajdonságot hoztam el anyámtól,benne a türelmetlenségemmel.
Nem tartom aranyosnak a kisgyerekeket. Egy kutyust,cicust inkább,menhelyi segítő vagyok a városomban. Lehet szívtelen vagyok,de tisztában is vagyok a korlátaimmal.
Tudom azt is,hogy van bennem egy adag önzőség. Nem tudnám feladni a tudásvágyam egy gyerekért,főleg manapság,mikor nem tudni,megérem-e a holnapot. Én azért élek,hogy tanuljak,ez okoz örömet,mikor egy képességet elsajátítok,de sz anyaságot nem akarom belekeverni a levesbe. Kinek mi a fontos.
"Kedves" kérdező!
Igen! Nagyon aranyosak a kiscicák, kis kutyák! Nagyon szép dolog a menhelyi segítség! Bár többen mennének! De! Aki a saját gyermekét nem tudja szeretni, az mi módon tudna más gyermekét szeretni????????
Ha neked nem aranyosak a gyerekek, és egy kis cica aranyosabb a gyerekednél, akkor miért is akarsz örökbe fogadni? Azért, hogy te elmondhasd magadról, hogy mekkora májer vagy, te örökbefogadtál, hogy tudjad sztárolni magadat, vagy , hogy téged sztároljanak? De hogy tőled szeretetet nem kapna az is biztos!Túl sokat foglalkozol magaddal!El vagy magadtól ragadtatva! De miért is? Azért mert sokat tanultál? Egészségedre! És mire mentél vele?
Ha neked ennyire fontos a tanulás akkor maradja a tanulásnál! Rád is fér!
Tudtommal eléggé "megvizsgálják" a leendő szülőket, és a körülményeket egy örökbefogadáshoz, és mivel az ember nem tud kibújni a bőréből 100%-ra veszem, hogy téged nem találnának méltónak arra, hogy rádbízzanak egy gyermeket!
Tényleg nagyon vigyáznod kell, nehogy terhes legyél!
Értetlenűl állok előtte, hogy miért teszel fel ilyen kérdést, ha így állsz a kérdésedhez.
megjegyzem,itt lassan alap elvárás,hogy mindenki mintaként gondolkodjon,ugyanúgy,ugyanolyan elvekkel élve. hol van az előírva,hogy mindenkinek szeretni kell a gyerekeket? ugyan ez igaz lehet akármire. lassan szabványosítani akarják az emberi fajt. még kivágnak egy-két adót a gyerektelenekre,és mindenki elmegy innen a frászba.
elvárás,hogy egy nő dolgozzon,gyereket szüljön,háztartást vezessen,feleség legyen. elvárás,hogy egy férfi látástól mikulásig dolgozzon,hazaérve villanyt szereljen,játsszon családosdit és húzza meg az asszonyt kétszer,mert "az a stabil párkapcsolat alapja".ha ez fordítva van esetleg(a szülést kivéve) az már undorító,meg nem normális. legyen mindenki hú de vallásos,hunyjon szemet minden felett,aminek épp ki kellene nyitnia azt.
hova tettük a gondolkodó képességet? úgy tűnik ez a modern világ betegsége: a megfelelési kényszer-apa anya mama keresztanyu kisöcsi haver pasi barát felé,míg egy megtört ember kerül ki a nyomás alól.
egy valamit felejtenek ki a nagy vallásosak a témából: azon felül hogy férfiak és nők vagyunk legfőképp emberek,még inkább élőlények vagyunk. nem kövek. a kövek dolga,hogy álljanak évszázadokon át,tűrve mindent,hogy rájuk ülnek,lépnek,tűzkörhöz használják,építenek belőle. az ember dolga nem ez. azért van a fejünk és a szívünk.
aki pedig úgy gondolja mindabból a pár száz szóból,amit itt leírtam,hogy én mennyire önző vagyok,az nézze meg a kérdést újra. ez egy téma,és van száz másik,amiről itt nem beszéltünk,nem is fogunk mert nem ez a helye. aki egy vélemény,vagy cselekedet alapján ítél,az igen korlátolt ember,vagy egyszerűen csak nem ismeri az adott embert,körülményeket.
és ez nem is a ti dolgotok. más szemében a szálkát...
"elvárás,hogy egy nő dolgozzon,gyereket szüljön,háztartást vezessen,feleség legyen. elvárás,hogy egy férfi látástól mikulásig dolgozzon,hazaérve villanyt szereljen,játsszon családosdit és húzza meg az asszonyt kétszer,mert "az a stabil párkapcsolat alapja".ha ez fordítva van esetleg(a szülést kivéve) az már undorító,meg nem normális. legyen mindenki hú de vallásos,hunyjon szemet minden felett,aminek épp ki kellene nyitnia azt.
hova tettük a gondolkodó képességet? úgy tűnik ez a modern világ betegsége: a megfelelési kényszer-apa anya mama keresztanyu kisöcsi haver pasi barát felé,míg egy megtört ember kerül ki a nyomás alól."
Pont fordítva van. A nő ki akar lépni a dolgai alól, ki akar lépni az evilági 'kötelességéből', több akar lenni, dolgozni akar, mert nem elég magasztos, hogy 100-150 m2 házat kerttel ellát, gyereket nevel, mos, főz, vasal és NEM fárad ki! Egyszerűen csodálatos, hogy mindezt el tudja végezni.
A férj hazajön végezni a dolgát? Egy frászt! Hazajön a kocsmából, mert neki joga van élni, inni, cigizni. Villanyszerelés? Miről beszélsz? Ha a feleség szól, hogy van valami gond a házban, akkor q-va anyukázás közepette talán megcsinálja.
Nézz körűl, lehet, hogy nem ilyen sarkalatosan, de mindenhol ez van. Nem hogy valaki kilép a megyszokott dologból, akkor ferdén néznek rá, hanem senki sem veszi tudomásúl mi a feledata, és szinte senki nem akar a dolgával foglalkozni. Megfelelni? Senkinek nem akar megfelelni, csak a vágyainak, akaratának, ha valaki szól, hogy baromság, amit gondol, tesz, akkor az annak a szemében ellenség. Így teszel Te is folyamatosan. Legalábbis itt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!