Melyik volt előbb? A Katolikus Biblia vagy a "sima" Biblia?

Kedves Péter!

Másolásból kitűnő. :)

Az idézett írás "Vankó-Reisinger: Bevezetés a Biblia tanulmányozásához"-ból való, ami kétségtelen, hogy a témájában az egyik legjobb könyv.

Mik az apokrif könyvek? Olyan írások, amelyeket egyesek belefoglaltak a Bibliába, mások viszont elutasítottak, mivel nem viselik magukon az Isten általi ihletettség bizonyítékait. A görög a·po′kry·phos szó jelentése: „gondosan elrejtett” (Márk 4:22; Luk 8:14; Kol 2:3). Ezt a kifejezést használták az olyan könyvekre, amelyeknek szerzője vagy hitelessége kétséges vagy amelyek — jóllehet bizonyos szempontból értékesek és érdemes azokat elolvasni — nem rendelkeznek az isteni ihletettség bizonyítékával. Néhány ilyen könyvet félretettek és nem olvastak fel nyilvánosan, ezért kapták a „rejtett” jelzőt.

A karthágói zsinaton, i. sz. 397-ben, indítványozták, hogy hét ilyen apokrif könyvet, az Eszter és Dániel kanonikus könyveihez fűzött toldalékokkal együtt, csatoljanak a Héber Iratokhoz. De csak az i. sz. 1546-ban megtartott tridenti zsinaton erősítette meg véglegesen a római katolikus egyház, hogy ezeket a toldalékokat belefoglalja a Biblia könyveinek katalógusába. Ezek a betoldások a következők voltak: Tóbiás, Judit, toldalék az Eszter könyvéhez, Bölcsesség, Sirák fia könyve, Báruk, három toldalék Dánielhez, Makkabeusok első és második könyve.

A Makkabeusok könyve, jóllehet a legkevésbé sem tekinthető ihletettnek, tartalmaz történelmi szempontból érdekes feljegyzéseket. Beszámol a zsidók azon függetlenségi küzdelmeiről, amelyeket az i. e. II. században vívtak a Makkabeus papi család vezetése alatt. Ami azonban a többi apokrif könyvet illeti, azok tele vannak mítoszokkal, babonákkal és tévedésekkel. Jézus és a Keresztény Görög Iratok írói soha nem utaltak rájuk és nem idéztek belőlük.

A karthágói zsinaton nem hozzácsatolták ezeket, hanem a Septuagintában azok már úgy 700 éve benne voltak. Ezeket a zsidók (hahó, ők a gonoszak a Jézus utáni részben) Krisztus UTÁN úgy 90-ben KERESZTÉNYELLENES ÉLLEL (!!!!) kipakolták a kánonból, ami akkor már nem volt hatással a keresztény kánonra. Luther vette ki ezeket, és te a főnökeid, akiknek agyatlanul csaholsz, ezt vették át kritikátlanul és itt apokrifoznak össze-vissza.

Van egy tanulmány erről:

[link] A KÁNON

Kedves katolikus testvérem!

Egyrészt vedd már észre, hogy a stílusoddal saját magadat járatod le. Másrészt legalább olvasd el alaposabban amit belinkelsz, mert ez semmiben nem mond ellent annak amit írtam:

"Atanasziosz a legrégebbi tanú a 27 úsz-i könyv idézésére. Mind ő, mind Jeromos 22 könyvet sorol fel az ÓSz-hez, ami megfelel a héber ábécé 22 betűjének. Mivel a 12 kisprófétát egyetlen könyvnek tekintették, és volt 5 kettős könyv (=10 : 1–2Sám; 1–2Kir; 1–2Krón; Ezd–Neh; Jer–Siral), Rút könyvét pedig a Bírákhoz sorolták, ezért a 22 megfelel a mai Biblia 39 (protokanonikus) könyvének."

"Órigenész megemlíti, hogy a hébereknek 22 könyvük van; Atanasziosz, akinek zsidó tanítói voltak, ragaszkodik ahhoz, hogy a keresztényeknek is 22 könyvük legyen, mint a zsidóknak; és persze Jeromos is mindent megtesz a héber kánon elterjesztésére a nyugati egyházban. Néhány író, aki a rövidebb kánonhoz húz, mégis idéz deuterokanonikus könyveket. Felvetették a "kanonikus" és az "egyházi" megkülönböztetést, hogy az utóbbi kategóriával olyan műveket jelöljenek, amely az egyház épülésére szolgálnak. Az egyház történelme során újból és újból kételyek merültek fel a deuterokanonikus iratokkal szemben azokban, akik a zsidó kánont tartották szem előtt."

"Még a trentói zsinaton sem tettek viszont különösebb kísérletet a zsinati atyák arra, hogy az egyházi használat részleteit Jeromos korán túl állítsák, hiszen a Vulgatát tették az egyházi használat mércéjévé, elítélve mindenkit, aki a könyveket egészükben összes részeikkel úgy, ahogyan a katolikus Egyházban azokat olvasni szokták, és az ősi latin ‘Vulgata’ kiadásban benne vannak, nem fogadja el szent és kánoni könyveknek (DS 1504)"

"Luther tagadta az egyház jogát, hogy eldöntse a kanonicitást, mondván, hogy a bibliai könyv belső minősége tanúsítja kánoni és szentírási státuszát. A vitában Luther álláspontja megkeményedett, mígnem csak azt a 39-et fogadta el ósz-i könyvnek, amely Jeromos listáján szerepelt. Amikor 1534-ben kiadta német Bibliáját, Jud, Bölcs, Tób, Sír, Bár, 1–2Makk könyveket és Eszt és Dán részeit 'Apokrifek' alá sorolta: 'Olyan könyvek, amelyek nem egyenlőek a Szentírással, de olvasásuk hasznos és jó.' Azzal, hogy az Apokrifeket közvetlenül az ÓSz után hozta, Luther befolyást gyakorolt a protestáns kánonra."

Luther tehát Atanaszioszhoz, mint a legrégebbi tanúhoz és Jeromoshoz tér vissza. Nem értem mi a bajod ezzel.

Üdv. Péter