A szerelem bűn? Alul kifejtem.

Az a helyzet, hogy a dolgoknak kicsit mélyebb értelme van kérdező. :)

Igazából nincsen külön semmi. Minden egy. Mindenkinek az önzetlen, igazságos, szerető énje Isten maga. Ha te lepaktálsz Istennel, akkor tudatossá válik úgymond a fejlődésed az önzetlen felé, isten nélkül ez nem megy, és amikor a társadnak adsz magadból, a jóból, akkor végül is a benned élő Isten erősíti az ő benne lévőt te általad, mert a te döntésed szent. Ha olyanra gondolsz, hogy isten elé helyezed a partnered, akkor hibát követsz el, mert Isten a mindenség, teljesség, egység feltétel nélküli szeretet szimbóluma...így ha azt megtagadod(más helyezel fölé), akkor nem tudod feltétel nélkül szeretni a párod. Isten nem egy külön valaki...Isten egy Elv. Egy élő, tudatos, pártatlan Elv, ami mindent körbe és átfon, minden Az, még te is...de a döntésed, választásod az mindig a tied. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

19:34.

Egy korábbi válaszoló érvelt azzal, hogy a szexuális vágy az tök természetes, nincsen vele semmi gond. Én meg beírtam, hogy a homoszexuálisok, amikor közösülnek szexuális vágyuk miatt teszik. a pedofilok ugyanez, az állatokkal csinálók szintúgy. Amikor egy heteroszexuális pár análisan folytat szexuális aktust, az is szexuális vágy miatt jön létre, amikor orálisan akkor megint csak. szóval mindegyik szexuális vágy, de csak az egyik természetes...én pedig pont azt próbáltam magyarázni, hogy a szex. vágy pont ezért a paráznaság bűne, mert egy "almáspitére" előjöhet...:D

ui.: egyébként félreértés ne essék, nem ítélem én el ezt vagy ilyesmi, csupán szóltam, hogy nem minden arany ami fénylik, és a kérdező is ezt érezte szerintem, azért tette fel a kérdést. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

A szerelem a legszebb, amit kaphatunk Istentől.

Igazi kegyelem. A nagy misztikusok az Istennel való találkozást a szerelem szavaival írják le - mert ez ea legtöbb, ami emberként élhetünk.

Énekeke Éneke

A kedvesem az enyém, s én az övé vagyok; liliomok közt legeltet.

Míg föl nem támad a nappali szellő, és az árnyékok útnak nem indulnak, térj vissza, kedvesem, mint a gazella

Köszönöm a választ. Igazából az a bajom ezzel, hogy akárhová megyek, bármit csinálok, valahogy mindig úgy alakul, hogy egymásba voltunk, még a leglehetetlenebb helyeken is. Elég nehéz így felejteni. Ez lenne a büntetésem? Vagy azt jelentheti, van még valami lezáratlan ügyünk? Fáj, amikor látom, és ezt a fájdalmat csak

magammal tudom megosztani. Fáj az is, hogy mindketten boldogtalanok vagyunk, és hogy nem figyeltem rá jobban korábban. Nem hittem el, hogy egy ilyen különleges ember szeretehet pont engem.. Ő ugyanezt mondta rám valakinek. Sajnos csak most hallottam vissza.

A buddhisták úgy tartják, az élet igazi értelme a halál pillanatában tárul fel. Akkor érti meg az ember amik történtek, akkor látja, hogy az úgy volt jó, hogy annak úgy volt értelme. Igazából nincsenek véletlenek, csak nem látjuk az összefüggéseket, amíg "benne vagyunk" - mint, ha túl közel tartasz valamit, és azért nem látjuk, nem tudjuk olvasni. Szellemi úton járunk, s az eseményekben tanítás van.

Engedd el... különben tényleg büntetés lesz. Helyet kell csinálni a szívedben annak, aki vár már valahol - de te meg sem látod, mert egy múltbéli dolog elhomályosítja a látásod.