A szerelem bűn? Alul kifejtem.

Egyáltalán nem. Sőt, a Biblia legelső "fejezetében", a Genezisben azt mondja Isten Ádámnak és Évának, hogy sokasodjanak.

A házasság, mint szentség elsődleges célja sem a gyereknemzés a katolicizmus szerint, hanem egy férfi és egy nő végleges, örökös, mindkét fél tudatos beleegyezése után szentesített kapcsolata, amely arra irányul, hogy a két fél teljesen átadja magát egymásnak mind testileg, mind lelkileg. A testi egyértelműen a szex, a lelkibe meg beletartozik a szerelem is. Hogyan lehetne egy szentség célja a bűn?

Szia!

Én is hiszek Istenben, de az evolúcióban is. A kettő kizárja egymást ugye a "nagy" nézetek szerint, de ha az ember magasabb síkon gondolkozik, akkor teljesen egyszerű, hogy Isten el is indíthatta az evolúciót pl. egy amőba "megteremtésével" és dns kódolásával.

Miért írom ezt?

Mert Isten-hit mellett lehet az ember leginkább szerelmes, és ha vágyai vannak, akkor el kell fogadnia.

Persze itt nem arra gondolok, hogy eszetlenül, "csak úgy", hanem tudva hogy az a másik is szeretettel , szerelemmel viseltetik felénk. Ha a kérésedben a szexuális tapasztalat is benne van (bár nem írtad) akkor arra is azt írom, hogy kölcsönös vonzódás és szerelem esetén nem bűn. Akkor van gáz, hogyha egy mai fiatal "mert a barinőm/haverom is csinálja már..." alapon kezd neki.

Remélem, sejted a kérdésre a választ :)

Természetesen a szerelem önmagában nem bűn, de könnyen azzá válhat, ha csakis az önzésedet akarod vele növelni. Mivel a másik féllel is nyilván ez a helyzet, ezért egyszerű a válasz: a szerelmi kapcsolatban a "kölcsönös önátadást" kell keresni, mindig azt figyelni, hogy mi a jó a másiknak, és csodálatos módon az jó lesz neked is. Mivel a másik is ugyanezt keresi, így alakul ki az a csodálatos szeretetkapcsolat, amit az önzésre alapuló kapcsolatban élők el sem tudnak képzelni.

"Ugyanis a szerelem kapcsán vágyaim is vannak, amik önzőek (szeretnék vele lenni stb.)azaz ellentétesek számomra az élet céljával és értelmével."

- Bocs, de ennek rohadtul semmi értelme.

Pál apostol korinthusiakhoz írott első levél 13. fejezet részlet:

.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha.

Tehát, ha valakit igazán szeretsz, nem a saját vágyaid kerülnek előtérbe, hanem az ő boldogsága. És ha ez kölcsönös, akkor ő pedig téged fog boldoggá tenni. És ez egyáltalán nem bűn.