Istenfélő ember vagyok, rendszeresen járok templomba. Megismertem egy lányt, jól kijövünk. Viszont megtudtam, hogy sátánista, ami zavar, mert szerintem a sátánisták meggyalázzák a vallást és Istent, mételyezik a az emberi lelket. Ti mit tennétek?

Önkéntelenül leírtál egy paradoxont: jól kijöttök.

És ezt Te írtad. Ha jól kijöttök, akkor mi a baj? Amikor jól kijöttél vele, miről beszélgettetek, mi foglalkoztatott közösen benneteket? Mert ő akkor is sátánista volt, Te pedig Istenfélő. És jól kijöttetek. Min változtatott a tudatod a sátánista mivoltáról? Most már nem jöttök ki jól?

Ő változott, vagy Te? Miért? Ő erről másképp gondolkodik, de szerinted, hiszen Te magad írtad, egy csomó mindenben egyformán gondolkodtok. A keresztény vallás a szeretetről szól? Ha igen, akkor nem haragudhat rád Isten, hiszen csak szeretsz, kedvelsz egy másik embert. Ha a vallásod arról szól, hogy a magad, Istened képére formáld, az már nem teljesen egyenlő társkapcsolat. Az már a lelki uralkodás felé hajló magatartás. Szeresd őt azért, ami, és úgy, ahogy van. És továbbra is jól ki fogtok jönni. A szeretet pedig nem büntetendő. Egyik vallásban sem.

"Sátán bosszúállást képvisel, ahelyett, hogy odafordítanánk a másik orcánkat."

= Önbíráskodás. (De ha nem is az, a konkrét jogi szöveget nézve, akkor is kérdéses, hogy gyakorlatban meddig lehet elmenni, ha a fenti elvet alkalmazzuk.)

"Ha birtokodon egy vendég bosszant, kegyetlenül és kímélet nélkül bánj el vele."

Ezt mégis hogyan kell érteni? A "bosszant" szó lehet olyan, hogy esetleg egy rossz viccet mondtam, a "kegyetlenül és kímélet nélkül bánj el vele" meg kb. lincselés, kínzás, csonkítás, gyilkosság. Nem? Máris szándékos emberölés és tettleges erőszak. Vagy netán szócsatában kell kegyetlennek lenni?

"Ha nyílt területen jársz, ne háborgass senkit. Ha téged háborgat valaki, kérd meg, hogy hagyja abba. Ha nem fejezi be, pusztítsd el!"

A háborgat lehet pl. az is, hogy valaki cigit kér tőlem a Blahán. Azt mondom neki, hogy "bocs, nem". Aztán még mindig kéri. Ekkor én megkéselem, vagy leszúrom, esetleg átmetszem a torkát.

Lepontozhattok, ahogy eddig, de ha szerintetek az előbbiek rendben vannak, főleg annak tudatában, hogy az egészre zömmel egyébként is frusztrált fiatalok mozdulnak rá, akik még befolyásolhatók, akkor igazából nincs mit mondanom, mert van, amire nincs orvosság.

Ne haragudj, de a sátánizmus alapkitételeit idéztem.

Sőt, a hivatalos(?), magyar sátánista oldalt is tanulmányoztam ( [link] Szívesen megismerek mást is, ha ad valaki forrást.

A sátánizmus (olyan értelmében, ami az általam hivatkozott két forrás alapján megismerhető) ugyanazokat a vonásokat viseli magán, mint az áltudományok. Sok jó dolog van benne, ami nem új (és ezért kár külön vallásnak tekinteni, ld. törvények) és sok új (vagy inkább régi) dolog van benne, ami nem jó (pl. mágia, ami a vallás saját értékrendjével áll szemben - önellentmondásos). Ennyi. Aki nem gondol igazán bele és nincs szerteágazó ismeretanyaga a kapcsolódó témakörökben, azt könnyen megtévesztheti és az alapvetően kifogásolhatatlan alapokból helytelen következtetést vonva le már nem jó felé megy. A kiindulópont nem rossz, de aztán az egész olyan fordulatot vesz, ami miatt az egész nagyon csálé és igazából olyan, mintha összecsomagolnék egy rakás jó kaját, de aztán a végén beleszórnék három marék sót. Jól néz ki, jó az illata, de túl sós. Viszont ha nem nézne ki jól, eszembe nem jutna megenni és így túl sok sót enni.