Istenfélő ember vagyok, rendszeresen járok templomba. Megismertem egy lányt, jól kijövünk. Viszont megtudtam, hogy sátánista, ami zavar, mert szerintem a sátánisták meggyalázzák a vallást és Istent, mételyezik a az emberi lelket. Ti mit tennétek?

Számomra mindig gyanús volt az, amikor egyetlen, azaz 1 darab ember okoskodja ki az abszolút igazságot és írja le egy könyvben, majd valaki vallásos áhítattal viseltetik iránta. A sátánizmus (igen, lavey-i) egyetlen egy baja az, hogy: "ami jó benne az nem új, ami új benne az meg nem jó". Ennyi. Összeszedte mások gondolatait, átértelmezte a saját kénye-kedvére, majd okosan létrehozott egy struktúrát, amire fajin üzletet alapított. Megindoklom, vigyázz, hosszú!

A "Visszahatás Elve" szolgál a sátánizmus alaptörvényéül. Avagy szemet szemért, fogat fogért.

"Mivel a sátánista saját maga istene, ő határozza meg, kit részesít szeretetében, s kit gyűlöletében."

Ebben mi az új? Ehhez nem kell sátánistának lenni, kivétel nélkül mindenki ezt csinálja. Szóval ez nem új.

"LaVey úgy érezte, hogy intelligens és erős emberek túl sok időt töltenek el energiavámpírok mellett - ezek azok az emberek, akik folyamatosan csak szívják el a szeretetet és a gondoskodást, az odafigyelést, ellenben semmit sem viszonoznak ebből. Azt tanította, hogy a sátánistáknak minél hamarabb el kell szakadniuk az ilyen emberektől, hogy urai lehessenek saját energiájuknak, életerejüknek."

Ebben mi az új? Az, hogy aki mellett nem érzed jól magad, azzal tölts kevesebb időt? Ez nem új. Mellesleg nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez nem támogatja-e családok széthullását. Nagyfokú könnyelműség és önelégültség lenne azt helyeselni, hogy mondjuk egy gyerek, ha nem tetszik neki, mint mond a szülő, megpróbál megszabadulni tőle, csak hogy a saját útját járja. Ez demagóg szinten konstruktívnak tűnő, de valójában destruktív ökölszabály. Másrészt azért a gyógyszerre, áramra, orvosra, kenyérre, tejre, stb. szükség van? Szóval nincs abszolút független ember. Ez új, de nem jó.

"A sátánista számára az élet a legnagyobb érték. Az élet értelmetlen kioltása komoly bűn. Az egyetlen eset, mikor az említett szabály felülíródik, ha a sátánista saját élete és épsége a tét."

Ebben mi az új? Javaslom nyugati alkotmányok és jogok tanulmányozását. Igen, jogod van megvédeni a saját életedet. Mentettek már föl embert "gyilkosságért" akkor, amikor ez önvédelemből történt.

"átértelmezi az egoizmus fogalmát, mondván, hogy a mások segítése is az egyén egóját táplálja, oly módon, hogy a jótett megelégedéssel tölti el. Ezzel LaVey azt mondja ki, hogy ha valakit az boldogít, hogy másokon segít, akkor (az egyén boldogsága érdekében) teheti azt, sátánista létének tagadása nélkül."

Ebben mi az új? Az evolúciós biológia és szociológia szerint így működnek a dolgok. Ez megint csak nem új.

Nézzük a kilenc sátáni kinyilatkoztatást:

1. Sátán élvezetet képvisel az önmegtartóztatással szemben.

Ebben mi az új? Az egész kultúra ma már erről szól. Menj be bármilyen diszkóba.

2. Sátán életet képvisel a szellemi vágyálmokkal szemben.

Rendben, minden józan eszű ember ezt teszi.

3. Sátán szeplőtlen bölcsességet képvisel az álszent önámítás helyett.

Rendben, minden józan eszű, intelligens ember ezt próbálja követni.

4. Sátán kedvességet képvisel az arra érdemesekkel szemben, a szeretet hálátlanokra való pazarlása helyett.

Miért? Nem ezt csinálja amúgy is mindenki?

5. Sátán bosszúállást képvisel, ahelyett, hogy odafordítanánk a másik orcánkat.

Ez nem is új, meg nem is jó. Esete válogatja, de ezt így nem lehet kijelenteni mint abszolút igazság. Sajnos a bosszú igen gyakran még több szenvedést hoz.

6. Sátán felelősséget képvisel a felelősek iránt, ahelyett, hogy lelki vámpírok aggasszák.

Ennek mi az értelme?

7. Sátán az embert, mint egy az állatok közül valót képvisel – néha jobb, de többnyire rosszabb a négy lábon járóknál –, aki „istentől való lelki és szellemi fejlődése” révén valamennyi élőlény legveszélyesebbje lett.

Milyen alapon tesz különbséget jó és rossz között? Mi a jó? Mi a rossz? Hogy kerül ide Isten?

8. Sátán a bűnösnek nevezett dolgokat hirdeti, mert ezek vezetnek a testi, szellemi vagy érzelmi kielégüléshez.

Mi a bűn? Azt kell csinálni, amire ő maga azt mondja, hogy bűn? Ez nem is új, meg nem is jól van megfogalmazva.

9. Sátán az egyház legjobb barátja, hisz az neki köszönheti, hogy még működhet.

Hogy kerül ide más egyház? Ez mutatja, hogy reakcionista, nem önlábán álló eszmerendszer.

Nézzük a sátánizmus tizenegy törvényét

1. Ne adj tanácsot, hacsak meg nem kérnek rá.

Miért? Nem ezt mondja az illem? Ez nem új.

2. Ne beszélj a gondjaidról másoknak, hacsak nem vagy biztos, hogy igazán hallani akarják.

Szépen hangzik, nem rossz gondolat, csak épp nem új.

3. Más birtokán tanúsíts tiszteletet, különben ne menj oda.

Ezt úgy hívják, hogy a normális emberi együttélés szabályainak egyike. Ez nem új.

4. Ha birtokodon egy vendég bosszant, kegyetlenül és kímélet nélkül bánj el vele.

Ezt hogy kell érteni? Meg kell ölni, csak azért mert bosszant? Ez lázítás. Ehhez nincs jogod.

5. Ne közeledj senkihez szexuálisan, hacsak nem kapsz erre jelzést.

Ezt még a BTK is bünteti, nem új.

6. Ne vedd el, ami másé, hacsak nem terhes számára, és könyörög hogy megszabadítsd tőle.

Most komolyan, ez melyik jogrendszerben nincs benne? Nem új.

7. Ismerd el a mágia hatalmát, ha sikerrel használtad vágyaid eléréséhez. Ha tagadod a mágia hatalmát, miután hozzá fordultál, elveszíted mindazt, mit általa szereztél.

Mágia? Felvilágosult eszmerendszer ez? Ismerd el? Most akkor intelligens, vagy ostoba legyél, kedves hívő?

8. Ne panaszkodj olyasmiért, aminek nem kéne alávetned magad.

Jó, ne tedd.

9. Ne árts kisgyermekeknek.

Ezt még a BTK is bünteti, nem új.

10. Ne ölj nem-emberi állatot, hacsak rád nem támad, vagy élelemre nincs szükséged.

Ld. állatvédelmi törvény. Nem új.

11. Ha nyílt területen jársz, ne háborgass senkit. Ha téged háborgat valaki, kérd meg, hogy hagyja abba. Ha nem fejezi be, pusztítsd el!

Az első két mondat oké. A harmadik nem. Ezt már több száz éve emberek százezrei kitökölték, hogy mihez, mikor van jogod. Ez nem is új, meg nem is jó.

No akkor jöjjön a hab a tortára: a kilenc sátáni bűn:

1. Ostobaság: a legfőbb, kardinális bűn, sajnos nem jár fájdalommal. A mai média és az úgynevezett "civilizáció" egy ostobaság-ideált hirdet, egy sátánistának át kell látnia ezeken a hazugságokon.

- Mi alapján tudod, hogy mi egy ostobaság-ideál? Mellesleg a média nagyjából ugyanazt sugallja, mint maga a sátánizmus.

2. Pózolás: az üres pózolás irritáló dolog, mindenkit nagy embernek állít be, akár azok, akár nem.

- Mi az, hogy pózolás?

3. Szolipszizmus: veszélyes dolog elvárni másoktól, hogy úgy viselkedjenek irántad, ahogy az természetesen elvárható. "Cselekedj úgy másokkal, ahogy ők cselekednek veled."

- Nem 2000 évvel ezelőtt vagyunk, amikor még a szemet szemért elv volt érvényben. Ha senki nem úgy viselkedik, mint ahogy a körülmények megkívánják, akkor nehéz világot működtetni. Ld. a KRESZ is részben arra alapul, hogy mindenki betartja.

4. Önámítás

- Honnan tudod, hogy mikor önámítod magad és mikor jutsz az igazsághoz. Hogy is van azzal a mágiával?

5. Csordaszellem: egyértelmű ennek a megjelenése. Teljesen rendben van az igazodás egy másik emberhez, ha annak a vágyai, céljai számodra is jók. Ellenben ha csak sodródsz az árral, és hagyod, hogy egy számodra ellenséges vélemény irányítson, nem vagy több egy bolondnál. A kulcs, hogy jól válasszunk mestert, és ne legyünk rabszolgasorba taszítva.

- Honnan ismerkszik meg egy jó mester? Honnan tudod, hogy mikor sodródsz? Az a kevés igazságtartalom, ami ebben van, meg megint nem új: mi abban a radikálisan más gondolat, hogy ne hagyd, hogy olyanok irányítsanak, akiket nem kedvelsz? Meg mellesleg nem mindig az a jó neked, amire ott és akkor azt hiszed, hogy az.

6. Szűklátókörűség: egy sátánistának soha nem szabad elfelejtenie, hogy valójában ki ő, milyen hatással van a környezetére, és hogy mennyire más szinten tevékenykedik, mint a világ többi lénye.

- Mi ez az elitizmus? Mi a más szint?

7. A múlt feledése: az emberek agymosásának egyik fontos eleme, mikor régóta érvényben lévő igazságokat, elfogadott dolgokat új csomagolással próbálják ránk erőszakolni. Az a cél, hogy felejtsük el az eredetit, és az új megalakítóját tekintsük feljebbvalónak. Ez az "eldobható társadalom" egyik építőköve.

- Ez szerintem mindennek a csattanója: elég csak az előzőekre visszatekinteni, hogy mennyi újdonság is van a rendszerben. Megmondom: minimális. Itt LaVey öngólt lőtt. Értelmes ember itt hagyja abba az egésszel való foglalkozást.

8. Önromboló büszkeség: a fontos az első szó. A büszkeség helyénvaló dolog, mindaddig, míg az egyén képes beismerni tévedéseit.

- Ez még hosszabbítja a csattanót: önromboló? Ez a világ túl bonyolult ahhoz, hogy minden pillanatban meg tudd mondani, hogy mi az önromboló büszkeség és mi nem.

9. Az esztétika hiánya: fontos, hogy az egyén képes (és hajlandó) legyen meglátni és felismerni a szépet[15]. A szép, mint fogalom körvonalazása többnyire az egyéntől függ, de vannak olyan egyetemesen megnyugtató és harmonikus összeállítások, amik természetüknél fogva tetszetősek az ember számára.

- Ez relatív. Meg egyébként is, miért lenne bűn, ha valami nem épp szép? Meg egyébként sem új: mindenkiben megvan a képesség arra, hogy vannak dolgok, amiket szépnek lát és vannak, amiket nem.

Szerintem ennyi elég is.

Azt hiszem, kedves Kérdező, ti ezzel a lánnyal sosem lennétek boldogok, hosszú távon több fájdalmat okoznátok egymásnak, mint örömet. Ilyen formában nem látom értelmét a kapcsolatotoknak.

Nagyon nagy közhely a "suba subához, guba gubához"-elv, de nagyon helytálló ilyen helyzetekben. Saját példám is alátámasztja ezt, és bár sorsom valószínűleg a súlyos lepontozás lesz, mégis szükségesnek érzem, hogy megosszam.

Ateistaként jöttem össze egy magát istenfélő, keresztény embernek mondó fiúval. Tetszett, hogy látszólag felvilágosult volt, látszólag hajlott a középutas megoldásokra, és keresztényhez képest elég sok türelmet tanúsított irántam.

Én nagyon beleszerettem ebbe a fiúba, összejöttünk, pár hónap után össze is költöztünk. Ekkor a fiú megváltozott. Elkezdett a tulajdonaként kezelni, megmondta, mit vehetek fel, és mit nem, állandóan becsmérelt, megalázott akár társaságban is, folyton kritizálta a főztöm és a lakás tisztaságát (ha egy nap kétszer is felmostam, akkor is koszos volt a padló - szerinte). A barátaim, a családom könyörgött, rímánkodott, hogy hagyjam ott, mert teljesen tökretesz. De én nagyon fiatal és szerelmes voltam, nem hallgattam rájuk...

Említettem, hogy ateista voltam (azóta nem vagyok, de nem lettem egyistenhívő): a fiú folyamatosan templomba akart hurcolni, egy ideig sikerült is neki, de nekem mélységesen ellenszenves volt az egész vallás és a hittételeik. Emiatt egyre többet veszekedtünk. Én csak annyit kértem tőle, hogy hagyjon békén a vallásával, mert akármennyire is szeretem őt, azt nem kérheti tőlem, hogy miatta adjam fel a vallástalanságom, vagyis a gondolkodásmódomat, a személyiségem integritását. De ő hallani sem akart erről, és állandóan megtérésre buzdított, hol szép szóval, hol fenyegetéssel, még a rokonait, a lelkész barátját is bevetette. Biztosított róla, hogy ő szeret engem, de ugyanakkor kijelentette, hogy én elkárhozott és bűnös lélek vagyok, akivel ő nem képes együtt élni tovább. Ellenben ha végre megtérnék, akár komolyabb is lehetne a kapcsolatunk (ezt az állítását azzal próbálta igazolni, hogy egyedüli barátnőként haza is vitt engem, előttem senkit). Egy idő után már hozzám sem ért, egyre jobban kritizált, és közben azt bizonygatta, hogy mennyire fáj neki a "csökönyösségem", a "makacsságom". Nem értette meg, hogy én csak az akartam lenni, aki addig is voltam, és aki ma is vagyok. Ő egy bábot akart maga mellé, nem barátnőt vagy élettársat.

Egy nap egy barátnőm elmondta, hogy egy másik lánnyal látta, miközben nekem azt mondta, templomba megy. Nem hittem neki: még mindig szerettem.

Így ment ez még pár hétig: többen is mondták, hogy megcsal. Mindenkit lehülyéztem, hiszen nekem azt mondta a fiú: miután a "paráznaság", amire én "kényszerítettem őt", Isten előtt bűn, ezért ő ezentúl szűzi életet fog élni, hiszen "meg akarja menteni a lelkét a Sátán csábításától, aki bennem lakozik".

Egy nap nyitva felejtette a mail-boxát, és én megtaláltam a kiterjedt levelezését AZZAL a lánnyal, akivel a "szűzies életet gyakorolta". Aznap este nem jött haza. Reggel állított be, nem mondott semmit. Tudtam, hogy a lánynál volt. Kiakadtam. Életem legnagyobb csalódása volt. Ahogy ordítottam, ő halvány mosollyal az arcán tűrte a szóáradatomat. Aztán felkaptam egy kést, és kijelentettem, hogy "megölöm azt a k**vát". Erre az angyali természetű, mélyen istenfélő ember rám támadt, kicsavarta a kezemből a kést, minősíthetetlen szavakkal illetett, és elkezdett ütni-verni, ahol csak ért. Félhullára vert, bordáim törtek, azóta is bennem van az élmény... Emlékszem eltorzult arcára, és ahogy azt üvöltötte: "Kiverem belőled a Sátánt, kiverem belőled a Sátánt, kárhozott lélek..."

Miután lenyugodott, én pedig mukkanni sem mertem a fájdalomtól, halál nyugodtan, angyali arckifejezéssel kijelentette: "Látod, mit tettél velem, te sátáni nőszemély? Arra kényszerítettél, hogy megbüntesselek, mert szembeszegültél a magasságos Istennel. Most pedig takarodj, mert Istenemre mondom, megöllek. Kiűzöm belőled a Sátánt..."

Azóta nem vagyok hajlandó keresztényekkel szóba állni. Nem gyűlölöm őket, csak sajnálom, mert birkák. És szánom őket, hogy képesek ilyen álszent vallásban hinni.

Kedves keresztények, most erre azt fogjátok mondani, hogy "de hát ez csak egy kivétel, a keresztények nem ilyenek, nem miért ítélek meg egy csoportot egy személy miatt". Igen, valóban nem helytálló megfogalmazás az általánosítás. Ismerek KETTŐ, azaz kettő olyan keresztényt, aki eddig nem akart megtéríteni, aki nem kritizált, aki elfogadta a vallásom. Pedig körülbelül 50-60, magukat kereszténynek valló ismerősöm van. Azon a két emberen kívül, ami az összesnek kb. 5%-a, mindenki legyen szíves magára venni a fentieket, és kérlelni a magasságos Úristent, hogy bocsásson meg vétkeikért, amit a nem hívők ellen követtek el. Szívből remélem, hogy az ő Istenük meg fog bocsátani nekik. Én nem.

Remélem, tanulságos volt ez a kis élet írta mese. Suba subához, guba gubához. Oké?

Most pedig kérek mindenkit, hogy az egeret legyen szíves a válaszom mellett található, lefelé mutató, piros színű kézre vinni, és arra rákattintani. Köszönöm. :)

Én vagyok a 23:01-es, lepontozott, hosszú szövegű. Örülök, hogy ekkora találékonysággal van itt megáldva mindenki, hogy nem veszi észre, hogy mire jó az, amit írtam.

A sátánizmus gyenge. Megmutattam a gyengeségeit, gyerekhóbort. A kereszténységről legalább végtelenségig lehet vitázni, de ez még arra sem alkalmas. Talán mutasd meg neki. Talán meséld el neki, hogy mi a gond vele. Ha már magad nem vetted a fáradságot, hogy utánanézz és megértsd, hogy vajon mi lehet és hogy lehetne föllépni ellene.

Vagy van egy még egyszerűbb megoldás: szakítsatok. Vagy talán azt gondolod, hogy azzal megoldódik a probléma, hogy mi itt írogatunk neked? Hát nem.

1. Szakítasz.

2. Nem szakítasz és kivársz, amíg elmúlik a sátánizmusa.

3. Nem szakítasz és segítesz, hogy hamarabb elmúljon a sátánizmusa.

4. Nem foglalkozol az egésszel, hanem keseregsz afölött, hogy mételyezi a sátánizmus a lelkét.

Ennyit akartam.

"a sátánizmus gyakorlatilag majdnem ugyanaz mint az ateizmus"

A szó szoros értelemben a sátánizmus az ateizmus, mint halmaz egy eleme. Azonban az ateisták többsége nem hisz a mágiában és a jogsértésekben. Talán nézz utána Te is.