Titeket nem zavar néha ez "Az ember társas lény! "
szöveg? És ha te nem vagy az, rögtön menjél orvoshoz.
1/11 A kérdező kommentje:
Ja, hozzátenném, nem remete vagyok, járok én társaságba, ismerőseim is vannak akiket jó fejnek tartok, önbizalmam is rendben van. Egyszerűen kismillió hasznosabb és értelmesebb dolog van, amit jobban szeretek csinálni, mint pl. a társasági élet.
Igen ettől én is agybajt kapok. Szerintem el kéne fogadni hogy ahány ember, annyiféle életfelfogás. Ha egyesek nem rajonganak a társasági életért, ő bajuk. Én ezt elfogadom és kár, hogy sokan mások nem fogadják el.
2011. márc. 11. 05:26
Hasznos számodra ez a válasz?
Ugyanígy gondolom, ahogy Te! Szerintem NEM SZÜKSÉGES magunkévá tenni az átlag-szokvány-közhely elvárásoknak való megfelelést. Én sem voltam sosem egy különösebben társasági lény. Sőt, mi több. Szándékosan nem tekintek senkit "A! B A R Á T O M"-nak. Vannak felszínes haveri kapcsolatok, melyekbe max annyit ölök bele, amit csalódás nélkül ki is tudok venni. Nincsenek elvárásaim és másoktól sem viselem, ha elvárásaik vannak velem szemben.
2011. márc. 11. 11:15
Hasznos számodra ez a válasz?
4/11 A kérdező kommentje:
Igazából én azt látom, akik annyira erőltetik a komoly emberi kapcsolatokat, sokkal többet szenvednek az életben (becsapják őket, elhagyják, megsértik, magányosak ha 3 napig nem szól hozzájuk senki, stb...). Legalábbis ismerőseimtől ezt hallom folyton. De állítólag ezt kárpótolja az együtt eltöltött idő, mikor jól szórakoznak együtt, meg ilyenek. Hát nem tudom, nekem ez mondjuk furcsa. Bár elhiszem, ha társaságkedvelőbb lennék biztos én is így gondolnám... De így meg inkább örülök, hogy kimarad az életemből a mások miatti problémázás.
Én konkrétan lefosom mások véleményét! Vannak barátaim, szeretem is őket csak haggyanak nyugton! Nagyon nehezen mozdulok ki itthonról, mivel utálom az emberi fajt, utálom a nyüzsgést! Teljes mértékben antiszociális vagyok! Kerülöm a társaságot, mivel lefosom más emberek problémáit és csak sír a szájuk.
Rám mindig azt mondják, hogy olyan zoral vagyok meg laza.
Hát nem. Egyszerűen egy emberi lény sem tud annyira érdekelni, hogy meghalgassam kínját-baját.
2011. márc. 11. 11:45
Hasznos számodra ez a válasz?
6/11 A kérdező kommentje:
Igen, mások gondja-baja engem sem hat meg. Mondjuk én nem vagyok annyira "laza" mert próbálom azért nem éreztetni mindenkivel hogy mennyire nem érdekel.. De így van. Senki nem érdekel, a bajaik meg pláne nem hatnak meg.
7/11 A kérdező kommentje:
Mondjuk engem sem érdekel hogy mit gondolnak mások arról, hogy miért nem barátkozom többet, meg miért nem akarok párkapcsolatot (ez utóbbi gondolata különösen taszít), de néha azért tényleg bosszantó, mikor valaki más akar engem meggyőzni arról, hogy nem úgy van az ahogy én mondom, hanem csak ezzel nyugtatom magam mert nehezen ismerkedem... Hát ja, hogyne, igaz néha régebben ha nem voltam óvatos, úgy kellett levakarnom magamról pár embert hogy ne zaklassanak már folyton hogy ide-oda menjünk. Mert manapság már pár jó szó és mindenki a legjobb barátjának hisz...
Igazad van. Mondjuk én társaságkedvelő vagyok egy bizonyos pontig (ezt úgy értem, hogy megvan a saját kis baráti köröm, és csak velük tudom jól érezni magamat igazán, idegenekkel vagy számomra semleges emberekkel nem), de tudom, hogy ezzel nincs mindenki így. Mindenki másmilyen, ez van. Egyébként az én agyamat is próbálják tömni baromságokkal, ergo mindent jobban akarnak tudni, mint én, még azt is, amit én érzek. Sőt, valamikor felfedeznek bennem egy tulajdonságot, és körégenerálnak egy történetet, hogy vajon miért vagyok ilyen (persze rohadtul nem azért, amiért gondolják, de sehogy sem tudom meggyőzni őket). Tehát átérzem a helyzetet, és azt mondom, szard le azokat, akik ezt mondják.
2011. márc. 11. 13:12
Hasznos számodra ez a válasz?
Na igen, én is nehezen mozdulok ki. sok barátom van és van egy legjobb barátnőm, akivel gyakran találkozom. ma is hívott, hogy menjek sétálni, de annyira nem volt kedvem. nagyon nehéz volt rávenni magam, hogy kimozduljak, de aztán rávettem magam és egész jó volt. egészen belejöttem a sétálásba, de legjobb akkor volt, amikor elköszöntünk egymástól és én csak sétáltam egyedül a sötétben. eldöntöttem, hogy többször is megyek majd egyedül sétálni. olyan jó,nem kell beszélni senkihez, nem kell hallgatni senkit, csak megyek, amerre szeretnék és kikapcsolom az agyamat. mindig is ilyen voltam sajnos, amikor mások táborba mentek én akkor is inkább egyedül sétálgattam, rajzolgattam, sosem voltam még táborban és igazi diszkóban sem, csak gimibulin. persze gyakran hallgathatom, hogy "miért nem bulizol?" stb. de nem és kész, majd később. még komoly kapcsolatom sem volt, nem is vágyom rá. tudom, hogy nem feltétlenül ez a legjobb felfogás, de utálom ha beleszólnak. ha én így érzem jól magam, úgy kell nekem....
16/L
2011. márc. 11. 20:36
Hasznos számodra ez a válasz?
"De így meg inkább örülök, hogy kimarad az életemből a mások miatti problémázás." Most is épp ezen problémázol.
És igenis érdekel, mit gondolnak mások, hiszen feltetted ide a kérdést.
2011. márc. 28. 13:10
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések:
válasza: