Ha Isten csupa jó, és látá a világról, hogy szintén jó, akkor honnan származik a rossz?

A mohóságból, a birtoklás szomjából amit a tévelygés szült.

#1: vagyis végeredményben Istentől.

Ha minden isten akarata lenne. Még a hajlam is, hogy tévelyegésbe merüljünk értelmetlen volna emberről és Istenről beszélni. Akkor csak Isten létezne. Így tehát nem, a mi hajlandóságunk csak a miénk.

3as, tetszik a válaszod

A paradicsomban senki sem tudta, hogy ez jó. Mivel csak az létezett. Ahogyan a hal sem tudja miben úszik, csak akkor ha kijön a szárazföldre, mi emberek is csak akkor eszméltünk a jóra mikor megvolt az ellenpólus. A fényre sem ismernél rá, ha nem lenne sötétség.

A tévelygés volt az ami kibillentette az embert és a földi világba száműzte. De ha nem lett volna a tévelygés, a jóság eszméje sem született volna meg. Döntse el mindenki ez alapján, hogy mi a jó és rossz, vagy, hogy létezik-e vagy sem. A hajlandóságunk megvan.

A rossz egyszerűen a jó hiánya, ahogy a sötétség a fény hiánya. Nincs külön teremtése, nem egyenrangú ellentéte a másiknak.

Nem erről van szó. A működésünk a lényeg. Az emberi lény duális gondolkodású. Nem tud értelmezni egy olyan jelenséget aminek ne lenne ellenpólusa. Teresség-forma, fény-sötétség, jó-rossz. Isten aki a világot téren és időn túl teremtette nem ismert alacsonyat vagy magasat, kisebb rangút-alacsonyabb rangút, kezdetet-véget, hosszút vagy széleset. Rangokról, különbségekről beszélni értelmetlen. Jézus is azt tanította, hogy az igazságokat a szívben keressük. A szív jósága ha teljes és minden érző embert magában hordoz megmutatkoznak a működéseink. Ilyen például a dualitás is. Amin érdemes elmélkedni.