Isten azt akarja, hogy ne legyen barátnőm és magányos legyek?

Te mit akarsz? Mit szeretnél?

Egy kapcsolatot?

Mert ne a lányt akard! Ne birtokolni akard a csajt. Ugyanolyan, mint te. Nem egy tárgy, hanem érző lény, aki ráadásul hibázik. És egyik sem tökéletes.

Mert minden embernek, legyen az fiú vagy lány , megvan a maga baja.

De, ha a tökéleteset akarod, akkor Istent akarod. Ő pedig nem lehet a tiéd, hiszen Isten. Őt sem birtokolhatja senki, különben nem lenne Isten.

Itt szintén el kell fogadni, hogy Isten akarata talán más, mint az, amit te akarsz.

Isten pedig szabad akaratot adott az embernek.

Egykoron úgy 24 éves koromig, úgy gondolkodtam, mint te. Az ördöggel is lepaktáltam volna, hogy csajom legyen. Aztán lett. Hát volt baja, és én elfogadtam, de minden hibát elkövettem. Összeházasodtunk, gyerekeink lettek, ház, lakások, kocsik, veszekettünk, csalódtunk, és elváltunk.

Én kerestem Istent, és reméltem, hogy van, de csak a gödör legalján, drogfüggőként sóvárogva öngyilkosságra készülve fogadtam el, hogy Isten azt nem akarja, amit én akarok. Mert én birtokolni akartam az asszonyt én pedig szabad akartam lenni.

Most 36 vagyok. Nem lettem pap. Osztom az igét itt, ahol kérdeznek felőle. Így közel a 37-hez most már látom, hogy Isten engem példamutató elvált apaként akar látni, aki képes lemondani mindenéről önként és az asszonynak adni, akit egykor birtokolni akartam, tudván, hogy jó anya és a gyerekek neki az elsők. Mert Isten ezt várta tőlem, hogy ne a vagyonban és a birtoklásban találjam meg a boldogságot és főleg ne a kábítószerekben és piában, hanem az emberi kapcsolatokban. Nincs nőm, nincs párkapcsolatom.

Talán egyszer lesz, de nem sürgetem.

Megértelek, hogy tapasztalat hiányán valószínűleg furcsállod, hogy nem is akarok párkapcsolatot. Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem erőltetem.

Ja, azért azt leírom, hogy Istent, Jézust megismerhettem. Történtek velem dolgok. Isten mutatott egy-két titkot nekem, igaz hiába is mondanám el, senki sem érti meg. De azért el szoktam mondani, ott, ahol talán egy-egy ember megérti az igazságot.

Egy arany szabály van kérdező: Tégy úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled is tegyenek.

Egy főparancs van, Istent szeresd a legjobban és embertársaidat, mint saját magadat.

És sose felejtsd el, Isten mindig veled volt, van és lesz is. Kérd az áldását és , ha hozzád való a lány, akkor elmegy veled rendira, moziba, inni egy sört vagy enni egy pizzát.

Hívd el randira és beszélgessetek. Tanulj meg a lányok nyelvén kommunikálni. Figyeld a testbeszédét. Figyelj rá! Ami pedig nem akar menni, azt ne erőltesd.

Isten szeret így is. És nincs mit.

Isten azt akarja, hogy bűntelen életet élj, és üdvözülj.

Ha mennybe jutsz, annyira boldog leszel, hogy nem azon fogsz gondolkodni, hogy "bárcsak lett volna feleségem".

Ha nagyon akarsz társat magadnak, akkor javaslom hogy keresztény társkeresőket használj.

Egyedül élni Istennel jobb, mint egy olyan társsal, aki a pokolba húz.

vagy a pokolba üldöz XD

Nők... :D

Előző!

Én ugyanígy 24 voltam, igaz pár éve el kellett válnunk sajnos, és 37 vagyok.

Kérdező!

Azért azt le kell írnom, hogy 24 éves koromban már foglalkoztatott Isten létezése, de teljesen elzárkóztam a keresztény felfogástól. És egy napon ugyanezekkel a gondolatokkal szembesűltem, mint a kérdező.

A munkahelyemen voltam és azon gondolkodtam, hogy Isten mindent előre megtervezett, nekem meg még nőt sem adott így 24 évesen, még csak nem is csókolóztam. Arra gondoltam, szembemegyek Istennel, így rosszullétre panaszkodva hazamentem, remélve, hogy ilyen kis apró változásokkal jól beleköpök Isten levesébe.

Az járt a fejemben, ha megáll a busz a buszmegállóban, ahol ott sem kellene lennem, akkor a jegyváltás miatt mindenki, aki a buszon űl 30 másodperces késéssel érkezik meg a következő állomásra. Kis apró késések pedig felborítják majd Isten tervét. És egész nap ilyen dolgokat csináltam. Hazaérve pedig már olyan nagyon meg akartam változtatni mindent, hogy felregisztráltam egy szexpartner keresőre , de rendes nevemmel és facebook profilképemmel. Aztán el is feledkeztem erről az egészről.

Pár hónap után egy 29 éves csaj írt rám facebookon, mert látott azon az oldalon és megtetszettem neki. Mondom, ezt nem hiszem el. Hab a tortán, hogy még egész jól is nézett ki. Beszélgettünk, egy hét múlva randiztunk és végre 24 évesen csókolóztam , egy hét múlva elvesztettem a szüzességem, Két hónap múlva összeköltöztünk. De voltak kissebb viták, amik akkor hatalmas dolgoknak tűntek, de ma már röhögök rajtuk. Mindkettőnknek megvolt az előélete és ha nem fogan meg a fiam 8 hónappal a találkozásunk után, akkor talán véget is ért volna az egész. Aztán igyekeztünk összetartani, a lányom is megérkezett 4 évvel az első randi után.

Csak ezután kezdtem Jézussal ismerkedni.

Voltak kemény időszakok.

De egy nap úgy döntöttem, hogy szembe megyek Isten akaratával és csinálok valami hülyeséget. Az aznapi lázadásomnak köszönhetik gyermekeim az életüket. Persze , mint előző válaszomban is leírtam, elváltunk.

De ettől függetlenűl nem bánom azt a tettemet.

Isten azt akarta, hogy lázadjak fel az előre elrendelés ellen. Nem isten ellen, hanem az előre elrendelés ellen.

Mert nincs ellőre elrendelés, éppen, hogy szabad akaratot adott az embernek az Úr, hogy higgyen a tettei következményeiben.

De, mivel Isten megengedte mindezt és megtörténhetett, hiszem, hogy Isten akarata az volt, hogy én és a volt nejem egymást megismerve nyissunk kaput erre a világra két másik nagyszerű léleknek. Közben egymástól tanúlva fejlődjünk. Barátok maradtunk a volt nejemmel.

És ezt adta később Jézus nekem:

Ha már el kellett válnunk, akkor úgy váljak el, ahogy a nagy könyven meg van írva és úgy mondjak le minden anyagi vagyonról, hogy ne bánjam meg. Ők ma Ausztriában élnek és tanszünetekben hazalátogatnak. 8 és 11 évesek, folyékonyan beszélnek angolul és németűl. Látom, hogy Isten valami nagy dologra teszi őket alkalmassá, noha fiam ateista, lányom pedig kisz Jézusban, mint apa.

Nem biztos, hogy egy egy szélsőségesebb döntés pokolba viszi az embert, de az biztos, hogy volt idő, mikor érzésben megjártam a földi poklot, hogy aztán a földi menyország egyik szegletében élhessek.

Ezért írom, hogy vágj bele, merj kockáztatni és még ha fájdalmas is, tanulj belőle. Nem fog az Úr elítélni és ha kéred megáldja a próbálkozásaidat.

Én drukkolok. Nincs semmi sem elveszve! Merj lépni!

Vagy különben éled az unalmas mindennapjaidat és életed végéig ugyanazon keseregsz majd.

Én veled leszek lélekben! Sok sikert hozzá!

Isten nem létezik.

Ne azt várd, hogy más intézzen neked barátnőt, ne fogd a sikertelenséged másra, főleg ne egy nem létező mese figurára.

Dolgozz magadon.