Mekkora bűn ez a kereszténység szerint? Ezt is megbocsátható?

"Egyszer még kiskoromban

Megmutattam

Másodszor az ABC-ben csokit

loptam

Öltem bogarat három

disznót

Megcsaltam a nõmet ez a

negyedik volt

Öt vasárnap segítettem az

Apámnak

Felásni a kertet "jaj bocsánat"

Hatodiknak istent emlegettem

Sajnos negativ értelemben

És legalább hétszer

megkívántam

Más kocsiját, házát, nõjét és

még itt van

A nyolcadik bûnöm, ami

hármat ér

Bocsásson meg valaki

mindezér"

Kispál és a borz: Gyónás

"Bűnt az követ el, aki TUDVA és AKARVA nem engedelmeskedik Isten parancsának." 😕

Remélem, azért ti is érzitek, mennyire idejétmúlt és infantilis már ez a megfogalmazás. Nem jövök a régi rögeszmémmel, de több keresztényi(?) vélekedés értelmes ember számára mind inkább TARTHATATLAN.

#17.

No ETTŐL FÉLTEM!

Egyrészt többször írtam már róluk, lesz, akinek semmi újat nem mondok,

másrészt egzakt kifejtésük nagyobb terjedelmet igényelne, és - utálok írni!

(O Sanctus Manatus, valamint szent Ctrl-C és Ctrl-V, segítsetek! )

Ezeket most nem indokolom, de teljes mellszélességgel TAGADOM:

- A Biblia, mint "Isten szava",

- Az ember "szabad akarata",

- Szinte az összes DOGMA - a Depositumban egy rakáson,

- Élet a halálon túl.

Amivel nem kíméllek, legyen a "BŰN" és a "szabad akarat" problemetikája:

Bűn, ahogy a vallások papolják, szerintem NEM IS LÉTEZIK!

Mielőtt nekem esnétek, tisztázom:

Van viszont

- gondolattal, szóval, tettel, és mulasztással végrehajtott

- emberi TEVÉKENYSÉG, (ugye, ismerős!)

- amely bárki, bármi (önmaga, embertársai, élő és élettelen környezete) hasznára vagy ELLENE IRÁNYUL. Összetett dolog! Ugyanaz a cselekedet lehet valaki hasznára vagy más ellenére.

Ez viszont független attól, hogy ezt

– tudatosan,

– kényszer hatására,*

– vagy gondatlanságból* követi el bárki.

* (talán a megítélése lehet más!)

Megítélésén nem változtat, de nagyban befolyásolja:

- A nagyobb társadalmi, szűkebb hozzátartozói KÖRNYEZET,

- a TÁRSADALMI EGYÉNI szükségszerűség,

- az IMMORÁLIS, AMORÁLIS személyiség (tessék, guglizzatok!)

- az egyén jellemrajza, mentális állapota

Sokakkal vitatkoztam – és fogok is! – az emberi SZABAD AKARATRÓL ami NEM LÉTEZIK. Amit a vallásosak annak neveznek, az egy katekizált óvodás szintű ungabunga, amit inkább nem is idézek. Szabad akaratnak én azt nevezném, ha az ember

–maga dönthetné el mikor, hova, milyen körülmények közé SZÜLETIK és ott ÉL

– cselekedetei előtt szabad döntési helyzetben van,

– Előre láthatja tettei KÖVETKEZMÉNYÉT!

Jégszív:

A zsidó/keresztény vallásban Isten akarata az, hogy a parancsolatait betartsuk. Ha ezt tudva és akarva nem tesszük meg, akkor bűnt követünk el. A parancsok azonban szinte teljesen egybeesnek az általános emberi normákkal, olyan erkölccsel, amit egy vallásos és egy ateista-humanista ember is magáénak érezhet. Ne ölj, ne lopj, ne hazudj, ne törj házasságot, stb.

A bibliai parancsok hierarchiába rendeződnek, és a legfőbb parancs a zsidó és a keresztény vallás szerint is a szeretet parancsa. Ez szerepel az Ószövetségben és az Újszövetségben is, az ókori rabbik és Jézus is azt emelte ki, hogy aki ezt teljesíti, az minden törvényt betölt.

Ez kb. annyit jelent, hogy bánjunk egymással jól, empatikusan, érzékenyen, ne bántsuk a másikat, tegyük vele azt, amit magunknak is szeretnénk. Bűnt azzal tudunk elkövetni, ha ezt tudva és akarva nem teljesítjük, vagyis bántjuk vagy elhanyagoljuk a másik embert. Ezzel szerintem egy ateista is egyet tud érteni, legfeljebb ő nem bűnnek definiálja ezt, hanem etikátlanságnak, vagy gazemberségnek.

Az egy érdekes kérdés, hogy tudatlanságból elkövethetünk-e bűnt. Például ha egy orvos felír egy gyógyszert a betegének, ami a tudomány mai állása szerint meggyógyítja őt, de a későbbi kutatások kiderítik, hogy kifejezetten ellenjavallt, és megöli a beteget. Ez felróható-e az orvosnak, aki a legjobb tudása szerint cselekedett. Szerintem nem.

Az is érdekes kérdés, hogy jó cél érdekében elkövethetünk-e olyan dolgot, amit a vallásunk/világnézetünk bűnnek tart. Például amikor valaki zsidókat bújtatott a lakásában és a nácik bezörgettek hozzá és megkérdezték tőle, hogy vannak-e itt zsidók, hazudhatott-e? Szerintem igen. Ebből is látszik, hogy a szeretet parancsa minden más parancs fölött áll és felül is írhatja azokat.

A szabad akarat kapcsán nem értünk egyet. Szerintem az ember mindig, minden élethelyzetben dönthet. Klasszikus példa: egy katonának azt adják parancsba, hogy öljön meg ártatlan civileket. Dönthet úgy, hogy megteszi és dönthet úgy is, hogy nem teszi meg. Ha megtagadja a parancsot, lehet, hogy őt is kivégzik, de a döntés akkor is az övé.

Érdemes az egzisztencialista filozófusokat olvasni, különösen az ateista Sartre írásait, aki kiállt a szabad akarat mellett. Vagy Victor Frankl könyveit, aki a náci koncentrációs táborban tapasztalta meg, hogy még ebben a kiszolgáltatott helyzetben is van szabad akarata, dönthet úgy, hogy a rabtársait fogja szolgálni, és nem gyűlöli a fogvatartóit. Vagy Edith Eva Eger: Döntés című könyvét. Ő szintén koncentrációs táborban volt, és hasonlóan Franklhoz, a szeretet és a szolgálat mellett döntött. Mindketten azt vallják, hogy ez a hozzáállás segítette őket abban, hogy túléljék a borzalmakat.