Katolikusok, ha a családom bántott meg, olyan szinten, hogy nem tudok beszélni sem velük, hogy tudnék megbocsátani nekik magam miatt?
De így mégis lelkiismeretfurdalásod van. Akkor valami mégsem stimmel... Akkor mégsem tetted jól, hogy megszakítottad velük a kapcsolatot, ha ez lett belőle...
Kommunikálni kéne inkább. Nem hagyni, hogy kihasználjanak, de azért a közelükben maradni - de csak annyira, amennyire még neked is jó. Megpróbálni újra és újra a tudtukra adni, amikor megint bepróbálkoznak, hogy na nem, ezt nem, mindennek van határa. De azért érdeklődni, hogy mi van velük, hogy vannak, ha azt látod, hogy gondban vannak, próbálni tanácsot adni nekik, meg segíteni is olyan szinten, amit még nem érzel kihasználásnak, stb.
Összefoglalom a 12.-et: csak annyit segíts, amennyiért még nem vársz viszonzást, sőt, amennyit akkor is megtennél, ha előre tudnád, hogy hálátlanok lesznek utólag. De annyit azért tegyél meg értük, ha épp olyan lelkiállapotban vagy, hogy érzed, el fogod tudni viselni a hálátlanságukat is anélkül, hogy különösebben kiborulnál, hiszen ismered már őket, megszokhattad már, hogy milyenek - és mégiscsak segítségre van szükségük, és neked meg nem olyan nagy ügy segíteni nekik.
Nagyobb dolgokban majd csak később segíts nekik, amikor már jobban megerősödtél lelkileg.
Legalább tanítványa lehetsz Jézusnak
"Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt, még a saját lelkét is, az nem lehet az én tanítványom." (Jézus szavai ezek Lukács 14:26 szerint)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!