Katolikusok, ha a családom bántott meg, olyan szinten, hogy nem tudok beszélni sem velük, hogy tudnék megbocsátani nekik magam miatt?

Anélkül is megbocsathatsz nekik, hogy mindjárt a nyakukba ugranal.

Nekik bocsáss meg, de saját magaddal szemben is legyél megértő: adj időt magadnak, ne várd el magadtól, hogy egyik napról a másikra napirendre tudj térni komoly bantasokon.

A lelki nyugalmad érdekében lazitsd meg velük a kapcsolatot egy ideig, csak annyit legyél velük, amennyi neked is jólesik.

Te is ugyanolyan fontos vagy a történetben, mint ők, meg mint maga a kapcsolat.

Akkor fog majd lassan megint minden normalizálódik, ha sikerül megtalálni valamiféle egyensúlyt.

Imádkozzál értük. Kérd, hogy neki jó legyen és áldja meg őket a jó Isten.

Katolikusként ennyit tehetsz. Ha pedig naponta ezt megteszed, meg fogsz lepődni, hogy hogyan kezdesz magadban viszonyulni a szüleidhez.

Így meg tudsz bocsátani és nem kell, hogy hordozd a neheztelés terhét.

Isten minden bűnt megbocsát nekünk, ha szívből megbánjuk.

Ha Isten megbocsájtja azt a rengeteg bűnt, amit elkövettünk Ellene, akkor nekünk is meg kell bocsátanunk azokat a bűnöket, amiket ellenünk elkövetnek.

Máté 18,21-35

Ekkor hozzá menvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és neki megbocsátanom? Még hétszer is?

Monda neki Jézus: Nem mondom neked, [hogy] hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.

Annak okáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki számot akar vala vetni az ő szolgáival.

Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, aki tízezer talentummal vala adós.

Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét, és gyermekeit, és mindenét, amije vala és fizessenek.

Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala neki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked.

Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé neki.

Kimenvén pedig az a szolga, találkozék eggyel az ő szolgatársai közül, aki száz dénárral vala neki adós, és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nekem, amivel tartozol.

Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala neki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked.

De ő nem akará, hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, amivel tartozik.

Látván pedig az ő szolgatársai, amik történtek vala, felettébb megszomorodának, és elmenvén, mindent megjelentének az ő uruknak, amik történtek vala.

Akkor előhívatván őt az ő ura, monda neki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem neked, mivelhogy könyörögtél nekem.

Nem kellett volna-e neked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem terajtad?

És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik.

Eképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok, ki-ki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.

"Már április óta nem tartok velük kapcsolatot. A dolgot nehezítí, hogy ők azt sem akarják megérteni, hogy amiket csináltak, az nagyon nem jó."

Ha fél éve szóba se állsz velük, esélyt sem adsz nekik, hogy megerthessek...

Szia! Ritkán szokott az előfordulni egy elmérgesedett konfliktusban, hogy minden bűn az egyik felet terheli, a másik meg teljesen ártatlan. De tegyük fel, hogy itt ez a helyzet, és te ártatlan vagy. Ebben az esetben jó hírem van, Isten a te oldaladon áll, és a neki a vétkes fél felé van elvárása, amíg az meg nem tér. Így írja a Biblia a Lk 17:3-4-ben: "Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megtér, bocsáss meg neki. És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megtértem - bocsáss meg neki."

Amt írtál, az alapján te figyelmeztetted őket, most náluk pattog a labda, hogy térjenek meg (ismerjék el , hogy vétkeztek, és döntsék el, hogy megváltoznak). Ha ezt megteszik, akkor újra nálad pattog a labda, hogy bocsáss meg nekik (engedd őket szabadon, békével távozni). De annak ellenére, hogy nekik kell lépniük a megbocsátásod érdekében, te már most békében tudsz lenni, mégpedig azért, mert létezik egy igazságos bíró, az Isten, aki mindnekinek meg fog fizetni cselekedetei szerint, legkésőbb az utolsó napon. Ő tökéletesen igazságos, és tökéletesen ismer minden külső és belső krörülményt, amit te nem mind ismersz. Ezért a harag és bosszúállás őrá tartozik, mert ő pártatlanul és hideg fejjel meg fogja hozni a méltó ítéletet a maga idejében. Így írja a Biblia a Róm 12:19-ben: "Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr." Szóval megnyugodhatsz, mindenki le fogja aratni, amit vetett. Mindenki visszakapja azt, ahogyan ő bánt másokkal.

Ami meg téged illet, ha te felismered, hogy te is vétkeztél a konfliktusban, akkor jól teszed, ha te is megléped azt, amit tőlük is vár Isten, hogy elismered a magad bűnét, még ha az kisebb is vagy kisebbnek tűnik is, mint az övék, és bocsánatot kérsz, illetve elmondod nekik, hogy megtértél, változtatni fogsz a viselkedéseden. Aztán előfodulhat, hogy ők nem bocsátanak meg, és az már megint az ő saruk, és te teljesen tiszta leszel az ügyben. De az is lehet, hogy ez a lépésed őket is arra sarkallja majd, hogy ők is megtérjenek. Ki tudja? A te dolgod a te dolgod, az ő dolguk meg az ő dolguk.

Az meg az általános tapasztalatom, hogy az emberek nagyon jól látják mások bűneit, a sajátjukat meg egyáltalán nem, szóval nem árt az óvatosság, amikor Istennél házalunk, hogy büntesse meg már az ellenségeinket, mert könnyen megtörténik az igazságos büntetés, de mi van, ha az igazságos büntetés során mi is ugyanazon ítélet alá esünk, mert mi is bűnösök vagyunk Isten előtt? Tehát jobbnak tartom, ha az ember elsősorban magát vizsgálja meg, és magát ítéli meg, és magát tisztítja meg, hogy helyesen lásson, mielőt igazságos büntetésért kilincsel Istennél. Mert miközben valaki magát ítéli meg, könnyen rájöhet, hogy neki is elég nagy szüksége van egy ügyvédre és egy őt mentegető tanúra. Éppenséggel Jézus a kereszten a kínjai között még az őt gúnyoló farizeusokat is mentegetni, és nem elítélni akarta azzal, hogy "Bocsáss meg nekik, Atyám, mert nem tudják, mit cselekszenek."

Tehát egy további ide illő idézet az alábbi: "Egyáltalán ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet." (1Kor 4:5)

üdv, a javuló Stefán

"most náluk pattog a labda"

Ha tényleg csak az egyik fél hibázott, akkor is, mindig mindkét fél térfelén pattog az a bizonyos labda, hiszen mindig az a helyzet, hogy bármelyik fél tehet még valamit a helyzet javulásáért.