A pokolra kerül az is, aki valamikor bűnt tett, de halála előtt megtérült?

Ha holnap elüt a villamos? Honnan tudod, hogy 80 éves korig fogsz élni?

Valamint ha nem érzed bűnnek, akkor kicsit hamis elhatározás, hogy majd x év múlva megbánod.

Bizony, bűnt követtél el, véged nyomorult féreg!

Édes Jézus az utolsó ítélet napján kitépi a beleidet, fröcskölni fog a véred a falra, szörnyű kínok között a pokol tüzére vettetel és ott égsz majd örökkön örökké.

Keskeny az ösvény és csak kevesek jutnak át rajta.

Te már nem.

nem bun fiatalon

idos korban az

Az már nem elég, hogy sunyin azt mondod, hogy - megbántam -

oszt annyi.

Vágnod kell, le kell vágnod a bűnös kezed, meg talán még valamit, ami bűnös, de rögtön ám, hogy a bűnismétlés szörnyű vétkébe ne ess, te szerencsétlen buja fráter.

Mi az, hogy “fiatalon nem bűn?” Talán az Örökkévaló Isten erkölcse személyre szabott lenne, és örök törvényei változnának. Az igaz, hogy fiatal korban könnyebb beleesni a csapdába; tudatlanság (itt már a másik ember mulasztása is számíthat); függőség, stressz (ez nem mindig) enyhítő körülmény lehet. Isten nem változik, az Ő parancsai sem életkor szerint változnak. Valóban válhatnak nehezebbé egyes élethelyzetekben, de ez esetben nem az a megoldás, hogy módosítjuk és könnyítjük az isteni törvényt — (ön)sajnálatra apellálva —, hanem elfogadjuk, hogy az Úr harcol miértünk, megengedjük ezt neki (ez nagyon nehéz sokszor).

Nagyon jól tudom, miket beszélek, nagyon jól tudom, milyen függőnek lenni.

Kedves kérdező!

Gyakran hallom, hogy “elkövetem azt a bűnt, de majd meggyónom/megbánom.” Ez valamilyen szinten helyes is. Én nem tudom, te milyen felekezethez tartozol, én a katolikus tanítást foglalnám most össze dióhéjban:

Primo, a tökéletlen bűnbánat (= büntetéstől való félelem) is elég, hogy az atya feloldozzon. Eddig stimmel. És Isten valóban meg fog neked bocsátani, ha megbántad.

Secundo, van egy kis probléma. A szentgyónásnak van egy erős fogadás része, melyben “erősen fogadom, hogy a bűnt, valamint a bűnre vezető alkalmakat kerülöm.” Tehát van itt egy ígéret az Istennek. Ha ezeket a szavakat úgy mondod, hogy eszedben sincs felhagyni a bűnnel (ide nem tartozik, hogy esetleges szenvedélybetegség miatt nem tudod elképzelni az életed anélkül, de kell lennie egy elhatározásnak), a gyónás (ezáltal a feloldozás is) érvénytelen, ami SZENTSÉGTÖRÉS.

Tertio, lehetséges szándékosan — szégyenből stb.— kihagyni a (halálos —bocsánatos bűnöknél nem szükséges a gyónás, de üdvös azokat is meggyónni—) bűnöket, de az ismételten érvényteleníti a gyónást és ráadásul SZENTSÉGTÖRÉS is.

Quatro, ilyen lélekkel (a bűnbocsánat, a keresztség, egyházi rend és a házasság szentségének kivételével) szentséget fölvenni ill. ahhoz járulni szintén SZENTSÉGTÖRÉS.

Quinto, nem áll szándékomban ítélkezni, de most hogy én így elképzelem; hogy tudom, hogy miben vétkezem az Isten (aki szeret engem, üdvözíteni akar, aki a Végtelen Szeretet, aki találkozni akar velem stb.) parancsai ellen, és ezt figyelmen kívül hagyom vagy fentebb írt szöveghez hasonlót magyarázok be magamnak (halkan megjegyzem, hogy a megismert igazság ellen való tusakodás Szentlélek elleni bűn, ami alapjaiban ellehetetleníti a vallásos életet). Én ilyen esetben szégyellném magamat kereszténynek (= krisztusi) nevezni, mert én nem azt teszem amit a Megváltó tanított, hanem az ellenkezőjét.

Ne érts félre, kedves testvérem, tudom, min mész keresztül. Nem vagyok idegen annak a sötétségnek. Meg sem fordult a fejemben, hogy ítéletet mondjak fölötted. Csupán kérni szeretnélek — és tudom, mit kérek, tudom milyen nehéz és kilátástalan a küzdelem —, hogy Jézusért, a leendő párodért, házastársadért, magadért állj neki ennek a küzdelemnek, amely az önkielégítésből való szabadulásig vezet. Ha kéred, Isten veled lesz, ha elutasítod, nem. Tudom, lehetetlennek tűnik a feladat, de tartsd észben, Neki semmi sem az.

Úgy látom,senki sem tudott bibliai tiltást az önkielégítésre.

Ami bibliai idézettel nem igazolható,az emberi okoskodás. Nincs köze Istenhez,tehát nem bűn.