Hogyan értelmezitek Lk 18.18-29-et? (Gazdag ifjú; add el minden vagyonod és kövess engem)

18,18-25 Jézus és a gazdag ember. "A gazdag ember", egyike a vallásos vezetőknek. Akár farizeus akár nem, önelégült magatartása (21. vers) az, amit Jézus korábban bírált (11. vers). Jézus kifogásolja a megszólításban a "jó" használatát, de nem azért, mert saját jóságában kételkedik, hanem mert nem szoktak egy rabbit így megszólítani, és a gazdag ember valószínűleg hízelgésnek szánta. Jézus megfigyelése helyesnek bizonyult, mert az ember nem engedelmeskedett a "jó" mester felszólításának. Talán az ember jellemének ilyen alapos ismeretével magyarázható, hogy Jézus miért csak a "társadalmi" parancsokat említi meg a Tízparancsolatból. Az Isten szeretetére és szolgálatára vonatkozó parancsokkal kapcsolatban az embernek sokkal inkább lehetnek illúziói.

Jézus nem azonnal hívja meg az embert közelebbi kapcsolatra. De meghallván azt a kívánságot, hogy még tovább akar menni, Jézus felajánlja saját életútját (ld. 9,57-58). Az előkelő a vagyona miatt nem léphet tovább, mert az az életét fenyegeti az Isten országában (14,33; 16,13). Úgy tűnik, lelke mélyén érzi, hogy szüksége van Jézus szavaira, de túlságosan is a vagyonának a rabja, és ezért nem tudja követni. Ennek következtében hangzik el Jézus emlékezetes megjegyzése a tevéről és a tű fokáról. A szemita túlzással Jézus nem a gazdagok üdvösségének lehetőségét tagadja (27. vers), hanem örökre hallgatói emlékezetébe akarja vésni, milyen rossz hatással lehet a vagyon még azokra is, akik őszintén szeretnének bejutni Isten országába.

18,26-34 Követelmények a tanítványokhoz. Jézus hallgatóit megdöbbenti ez a gazdagoknak szóló figyelmeztetés. Azt gondolták, hogy a jómód Isten áldásának jele, amit az ember a jóságáért kap (Péld 10,3-22). Jézus nem enyhít szigorúságán (6,24), hanem kijelenti azt a fontos alapelvet, hogy az Isten hajlandó, és képes üdvözíteni mindazokat, akik segítségét kérik. Péter megjegyzi, hogy a tanítványok megtették mindazt, amit az előkelő nem tudott megtenni, és elég durva módon a jutalom iránt érdeklődik. Jézus "sokkal többet" ígér, anélkül, hogy meghatározná ennek jelentését (Márknál Jézus hozzáteszi "bár üldözések közepette"; Mk 10,30), és újból az Isten országának a család feletti elsőbbségéről beszél (ld. 14,26). Azután Jézus a Tizenkettőnek immár harmadszor jövendöli meg szenvedését és feltámadását, és ez alkalommal hozzáteszi, hogy mindez a próféciák beteljesedése lesz. A tanítványok nem értik meg szavai jelentését.

Aki felszabadult lelki boldogságot akar,annak kell tudnia szakítani a földi függőségektől:pénz,nők,hatalom,alkohol,drog,bármi amitől függő lehet az ember.

Jézusnak nem a földi dolgokkal volt baja(pl.ivott bort,és ugyanúgy élvezte az anyagi javakat,mert tudta,hogy az Isten nekünk,embereknek adta mindezt)

hanem a túlzott ragaszkodást helytelenítette,ami boldogság,és felemelés helyett a sárba taszít.sok gazdag emberre pedig jellemző a harácsolás,vagyontól való függés.ezért mondta,hogy "könnyebb a tevének átmenni a tű fokán,mint a gazdagnak az Isten országába jutni" vagyis,a gazdag ember nagyon nehezen képes megszabadulni az anyagi függőségeitől.

Kedves utolsó!

Kérlek nézd meg ezeket:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]