Nagyon érdekel engem ez a videó, és a mondanivalója? Ti, hogy értelmezitek?

Sajnos nem túl jó a hangminőség, ezért különösen az öreg szinkronja (amit ki tudja miért megpróbálnak akcentussal visszaadni? xD) közel érthetetlen. De megteszem ami tőlem telik. :)

----------

America's 60-year domination lasted until 1959. And today, everywhere one turns in [városnév],

one sees the living relics of the American past.

[városnév] has enough late-60s Bel Airs, Fairlanes and Packards to make any collector's head spin. They give the city a feeling that, somehow, time has stopped.

The proud owner of this 1956 Bel Air is taxi driver Daniel Ferreira.

"It has been good near 32 years. Well, I have an [?] for the car, because this car has been really good and has sustained my family and myself.

So somedays, I don't have work, and I spend 2 or 3 hour [<-sic] of that morning to take care of the car, to make it beautiful, so that I can start working again(s) on Mondays.

Now, there are no spare part [?]s. Here, there is nothing for them. The time will come when a car will break down for any reason, and you just have to leave it there, because here, there are no spare parts."

The United States' [?]ing embargo against Cuba went into effect in October 1960. Ever since the cue words for Cuban car owners have been cannibalize, re-fit, and make-do.

For those who think of ingenuity as a yankee trademark, imagine trying to keep up this classic without a part store around the corner.

"Right now I don't have any spare parts to repair the engine. We will see when the car needs repair if we can't resolve the problem. But here, you can resolve everything. [?]

the impossible is when you are dead."

------

Amerika 60 éves uralma 1959-ig tartott. És ma, bárhova fordul az ember [városnév]-ben, ennek az amerikai múltnak az eleven ereklyéit látja.

[városnév]-ben elég Bel Air, Fairlane és Packard van, hogy bármelyik gyűjtőnek kóvályogni kezdjen tőle a feje. A városnak azt az érzetet adják, hogy az idő valamiképpen megállt.

Ennek az 1956-os Bel Air-nek a tulajdonosa egy taxisofőr, Daniel Ferreira.

"Majdnem 32 éve működik. [Szeretem?] ezt az autót, mert mindig jól szolgált és segített eltartani engem és a családomat.

Szóval néhanapján, amikor nincs munka, rászánok 2 vagy 3 órát abból a reggelből, hogy rendbehozzam az autót, hogy megszépítsem. Hogy aztán hétfőn megint elmehessek vele dolgozni [?].

Itt nincsenek alkatrészek [/alkatrészkereskedők?]. Nincs itt semmi a számukra. Eljön az idő amikor egy autó lerobban valami miatt és egyszerűen ott kell hagynod, mert itt nem lehet hozzá alkatrészt találni."

Ha azt hiszed hogy a kretivitás amerikai vonás, képzeld el mibe kerül fenntartani egy ilyen veterán járművet a sarki alkatrészbolt nélkül.

"Pillanatnyilag nincsenek alkatrészeim, hogy megjavítsam a motort. Majd látni fogjuk amikor az autó javításra szorul, ha nem tudjuk megoldani a problémát. De itt mindent meg lehet oldani. [Ha már nem próbálod megtenni] a lehetetlent, akkor meghaltál."

Bocs, rögtön korrigálom magamat:

that American past.

It has been good [for] nearly 32 years.

(Ezek csak elírások.)

The United States' [?]ing embargo against Cuba went into effect in October 1960. Ever since the cue words for Cuban car owners have been cannibalize, re-fit, and make-do.

(Kimaradt a fordításból)

Az USA [?]ó kereskedelmi tilalma (=embargója) óta, a kubai autótulajdonosok jelszavai: kibelez, átalakít, és kipótol.

(cannibalize = szétszed valamit, hogy máshoz hasznosítsa az alkatrészeket

re-fit = alkatrészt kicserél vagy hozzátesz

make-do = abból csinál valamit ami van, házi megoldást alkalmaz)