Tudomány "hívők", hisztek isten létezésében?

Hinni!

Nekem ez a szó nem jelent erős kapcsolódást, és könnyen túlteszem magam rajta.

- Azt hittem, esni fog az eső, ezért hoztam ernyőt magammal. -

Nagyjából ez nekem a hinni, a hit jelentése. Nem esett - na bumm!

Na jó, van erről erősebb példám is, mert azt hittem, hogy nem csal meg a feleségem, annyira bíztam benne, de csak tizenhat évig, mert a vége felé már sok minden látszott, vagyis akkor már az ellenkezőjét gondoltam, mondjuk nem jártam utána, csak szépen elváltunk és nem hiszem, hogy valaha megint összejönnénk.

Azt nem tudom, hiszek e a tudományban, eddig mindig megérteni szerettem volna az összefüggéseket, mert utána automatikus az elfogadás és nem tudom, hogy milyen könnyen adom fel az ilyen nézeteimet, mert nem is emlékszem olyanra, hogy valamelyik meg lett cáfolva, de ha esetleg mégis volt, akkor pont azért nem emlékszem rá, mert semmi nehézséget nem okozott az átállás egy megcáfolt tételről egy erősebb bizonyítékkal rendelkezőre.

A Bibliát csak öreg fejjel kezdtem el olvasgatni és már rögtön az elejétől hemzsegnek benne a természettudományos képtelenségek, a példabeszédek sokszor logikátlanok és átlátszóan manipulatívak, az erkölcsi tartalma modern ember számára botrányosan primitív és a történelmi példák sem passzolnak a régészettel, vagy a historikus történelemmel, amelyek gyakran ellentétesek, illetve a Bibliai történetek nem tartalmaznak semmilyen realizálható konkrétumot, amellyel el lehetne őket valóságnak fogadni, így maradnak a mese kategóriájában.

Annak ellenére, hogy egy ideig tanítottam felsőfokú oktatási intézményben (BME), nem tartom magam a 'tudomány emberének', de én a fentiek miatt összeegyeztethetetlennek találom a vallásos hitet a természettudományokkal, bár lehet, hogy tévedek (mivel nem tudom ezt a fentieken kívül empirikusan bizonyítani), de maga a hit mint ismeretelméleti módszer nem elfogadható egy olyan ember szánára, aki hozzászokott a tudományos módszerhez.

Egyszerűen leperegnek rólam a legszebb szavak is, de hozzátenném, hogy nem csak a vallásos prédikációkon, hanem gyakran a való életben is, például politikai szónoklatoknál is, vagy bármilyen jól összeállított propaganda szövegnél azonnal érzem és hiányolom a kellő alátámasztást.

Van-e jogosultsága? Már hogyne lenne lenne, egyáltalán hogy veződik fel ez a kérdés?

Számos igencsak prominens tudós és kutató hitt a trnaszcendens létezésében (ha konkrétan nem is volt vallásos), az orvosok között meg például jelentősen felülreprezentált a hívők száma.

Csak az igazán primitív vallási fanatikusok ÉS ateisták képtelenek egyszerre elfogadni a két szemlélet létjogosultságát. Nem, nem isten létezését, pusztán a hit létjogosultságát.

Én például nem vitatom a tudomány mai állása szerinti tényeket. (Bár azt ugye tudjuk, hogy a tudomány sokszor tévedett, de éppen azért nagyszerű, mert meg tudja kérdőjelezni önmagát, és új tények, szempontok szerint változtatni képes az álláspontján.)

Ez igazából olyan, hogy tudom, hogy a nap-éj váltakozás a Föld saját tengelye körüli forgásából ered, de ettől még nem hazugságként értékelem, amikor József Attila azt írja, hogy "A földtől eloldja az eget a hajnal". Az egyik egy tudományos állítás, a másik viszont a lélekhez szóló művészet, és mint ilyen, számomra több, mint a száraz tények.

"Minden háznak van építője, aki pedig mindent megalkotott, Isten az."

Ennél nincs egyszerűbb bizonyítéka a földön lévő dolgok működésének.

Lásd a körforgásokat!

#7

Melyik isten?

Ahura Mazda, Jupiter, Ámon, Ozirisz, Zeusz, vagy Odin, Manitou, Allah, netán Izisz, Mithrasz, Kukulkan?

Azt értem, hogy neked a Biblia akadt a kezedbe, de van esetleg más indokod is?

Tudomány: ősrobbanásból lett minden. Semmiből lett valami.

Hit: Isten öröktől létezik, az ő inteligens tervezése látszódik a mai univerzumban.