Aki nem keresztelkedik meg, az elkárhozik?

"Nekik sem arra adatott a törvény, hogy megigazuljanak vagy valamilyen kegyelemközvetitő szerepe legyen."

Ezt tudnád idézni tőlük is? :)

Mert erősen kétlem, hogy veled egyetértenének.

"Milyen jogon mondod Krisztus keresztje mellett függő latornak, hogy halott hite volt?..."

Hmmm érdekes kérdés, noha én nem mondtam, de akkor ilyet én is tudok kérdezni.

Milyen jogon mondod például egy jámbor amerikai őslakosra, hogy elkárhozott, amikor másfél évezreden át esélye se volt, hogy Jézusról halljon, s ez által hite legyen benne?

Amúgy neked furcsa, hogy valaki ennyire kapálódzik az ellen, hogy bármi jót kelljen tennie. Szerintem, ami összhangban van Jézus tanításával is, a hit és jócselekedetek egyaránt fontosak.

Van egy Luthernek tulajdonított mondás, de bizonyára ennyire hûlye nem lehetett:

Vétkezz bátran, de higgy mégbátrabban.

Magyarul kedvedre lophatsz, ölhetsz, paráználkodhatsz csak higgyed, hogy Jézus meghalt a bûneidért, mert akkor biztosan üdvözülsz. Ez ugye szörnyû eretnekség.

Másik véglet, hogy valaki egész életében attól retteg, hogy mennyire bûnös s nem tett elég jót, s emiatt esetleg elkárhozik. Luther ilyen volt katolikus korszakában, s ebbôl menekülve jutott az egyedül a hit által üdvözülülünk tanhoz.

Valójában egyik véglet sem szereti az Istent, nincs vele élô kspcsolata.

#52

Nagyon jót írsz!

Hitből való üdvözülés tana nincs.

A hitből való megigazulás tana arról szól, hogy a bünös ember a bünbocsánatot a Krisztus engesztelő áldozatában (vérében) való hit altal nyeri el kegyelemből, azaz nem cselekedetekből:

Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul. (Róm 4:5)

Amint Dávid is boldognak mondja azt az embert, akinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül. (Róm 4:6)

Boldogok, akiknek megbocsáttattak az ő hamisságaik, és akiknek elfedeztettek az ő bűneik. (Róm 4:7)

"Ezt tudnád idézni tőlük is? :)

Mert erősen kétlem, hogy veled egyetértenének."

Az ószövetségből?

Mert az új azt mondja, hogy aki törvény alatt van az átok alatt van nem kegyelem alatt. Valamint ha törvény által van a megigazulás akkor Krisztus indokolatlanul halt meg. Hogy igazultak meg akkor az ószövetségben? Látható egy mintázat, hogy mindenki aki megigazult az hitt Isten természetfeletti csodatevő erejében. Kezdve az ősmintával Ábrahámmal aki elhitte Isten igéretét a lehetetlenről, hogy annyi gyeremeke lesz mint égen a csillagok, és erre Isten igaznak nyilvánitotta mindenféle cselekedet nélkül... Ésszerű azt feltételezni, hogy a cselekedeteink vagy a hitnek, vagy a hitetlenségnek a következményei. Azaz a hit az ok és a cselekedet az okozat. Ezért ha már a hit megvan, Isten azt látja és igaznak nyilvánitja az embert. A cselekedetek úgyis követni fogják. Jakab se arról beszélt, hogy cselekedetekből igazulunk meg, hanem az élő hitnek a cselekedetei igazitanak meg. Mivel az élő hitet állitotta szembe a holt hittel vagy a démonok hitével. Ráháb is hitt Isten természetfeletti erejében amikor azt mondta a követeknek, hogy hallottuk hogy hozott ki titeket Isten Egyiptomból es a tengert is kettéválasztotta. Ebből a hitéből fakadt, hogy befogadta a követeket és más úton bocsájtotta ki, és megigazult. A hitnek a cselekedetéből es nem a törvény cselekedeteiből.

"Milyen jogon mondod például egy jámbor amerikai őslakosra, hogy elkárhozott, amikor másfél évezreden át esélye se volt, hogy Jézusról halljon, s ez által hite legyen benne?"

Tegyük fel azt teszi ami helyes az Istentől teremtett lelkiismerete alapján és ösztönösen a törvény dolgait megcselekszi, de ez csak egy absztrakció ugye tudod. Ilyen nincs a valóságban.

Mivel Pál tárgyalta, hogy sem a zsidók sem a pogányok nem tudják tökéletesen betartani a törvényt. "Mindnyájan vétkeztek és szükölködnek Isten dicsősége nélkül, nincs egy igaz se, mindnyájan elhajlottak, békesség útját nem ismerik, szájuk telve átkozódással es keserűséggel, zsidók és görögök mindnyájan bün alatt vannak."

Viszont nem hiszek a kollektiv büntetésben mert nem biblikus. Aki kevesebb világosságot kap csupán a lelkiismeretén keresztül, az kevesebb büntetést is fog kapni. (Vagy semennyit Apcsel 17:30) Nagyobb a bűne annak aki ismeri a jót és rosszat amit Isten nyilatkoztatott ki neki különleges módon a hóreben és leiratta nekik szent könyvben, és a törvény cselekedeteiből akar megigazulni és nem a hitnek a cselekedeteiből. Beleütközik majd a megütközés sziklájába. Én kimondhatom, hogy üdvösségem van mert nem a saját cselekedeteimben bizom, hanem Jézus Krisztus igazságában bizok, hogy az ő vére tökéletes engesztelő áldozat volt értem, és ez az áldozat folyamatosan befejezett időben tökéletessé tett. Mert az evangélium annyi, hogy Jézus meghalt a büneinkért, eltemették és a harmadik napon feltámadt. Együtt kellett mükődnöm Istennel, hogy megigazulhassak? Nem, ez egyedül Isten munkáján múlott és semmilyen saját emberi erőfeszités, jócselekedet vagy bármilyen erkölcsi szabály nem tesz igazzá.

Az más kérdés, hogy a lélek üdvösségét és a megszentelődésümket munkálni kell és együtt kell müködni Istennel. Ebben szerintem nincs vita köztünk, csak elbeszéltünk egymás mellett mert nem használtuk a szavakat pontosan a jelentésük szerint.

"Tegyük fel azt teszi ami helyes az Istentől teremtett lelkiismerete alapján és ösztönösen a törvény dolgait megcselekszi, de ez csak egy absztrakció ugye tudod. Ilyen nincs a valóságban."

Bocsi, én ironikusan tettem fel a kérdést, nem gondoltam, hogy tényleg pokolra küldenél mindenkit szinte.

#57

A feleséged nem keresztelkedhetett át, mivel az ortodoxok nem keresztelik újra a görög katolikusok, de még a protestánsok többségét nem. Abban igaza volt a mamának, hogy halálos bűnt követett el, a Biblia szerint ez az egyik legsúlyosabb bűn.

#59

Nem hiszem el, mert a katolikusok és ortodoxok között nem csak egy keresztség van, de communioban is vannak, tehát szükség esetén áldozatnak egymás istentiszteletén.