Jogos azoknak a keresztényeknek az érvelése, akik Jézus ezen kijelentésére alapozva azt állítják, hogy a kereszténység az egyedüli igaz vallás, amely üdvözíthet?

#8

🤮Ezt a sok eretnekséget. Legközelebb csak az első pár bekezdést olvasom el, abban is van elég istenkáromlás.

Kedves Kérdező!

Jézus szavait helyesen idézted. Az Egyház azt tanítja, hogy a többi vallásban is megvan az Igazság fénysugara, és az Igazság az Krisztus.

"Így a többi vallások is szerte a világon különféle módokon próbálnak megoldást adni az emberi szív nyugtalanságára azáltal, hogy utakat, tudniillik tanításokat és parancsolatokat, továbbá szent szertartásokat ajánlanak.

A katolikus Egyház semmit sem utasít el abból, ami ezekben a vallásokban igaz és szent. Őszinte tisztelettel szemléli ezeket az élet- és magatartásformákat, tanításokat és erkölcsi parancsolatokat, melyek sokban különböznek attól, amit ő maga hisz és tanít, mégis nem ritkán tükrözik annak az Igazságnak sugarát, aki megvilágosít minden embert. De szüntelenül hirdeti és hirdetnie is kell Krisztust, aki "az út, az igazság és az élet" (Jn 14,6), akiben az emberek megtalálják a vallásos élet teljességét, s akiben Isten mindeneket kiengesztelt önmagával.[vö.: 2Kor 5,18-19]

Búzdítja tehát gyermekeit, hogy okosan és szeretettel folytatván a párbeszédet és együttműködve más vallások követőivel, tanúskodjanak a keresztény hitről és életről; s ismerjék meg, becsüljék és támogassák a náluk található lelki, erkölcsi és társadalmi-kulturális értékeket." (NA [Nostra Ætate] 2)

Az emberek zöme egyszerűen képtelen elszakadni a babonáktól, a dogmáktól, a hazugságoktól. Mint a kígyó, úgy tekeredik az emberek köré a talmiság, és akkor és úgy vájja beléjük a méregfogát, amikor és ahogy nem is számítanak rá. Ezért manipulatív a hazugság. És a legfélelmetesebb, legpusztítóbb mind közül az önámítás.

Arra sem figyelnek eléggé, hogy mit adnak át embertársaiknak. Mert amire hiszi az ember, hogy az táplál és életet ad, közben pusztít és kárhozatba taszít. Ezért óriási felelősség az Igazság átadása, az arról való világolás, és ezért van az, hogy azzal bizony kevesen lesznek felruházva, mert kevesen képesek azt hittel, tűzzel, erővel és lelki fedezettel megcselekedni. Nincsen veszélyesebb annál, mint amikor azt hiszi valaki, hogy ő jó ember, hogy birtokában van az Igazságnak közben a teste oltárán adózik és a világ urát szolgálja. Ezért, aki így tesz, annak sokkal súlyosabb lesz a büntetése Isten előtt, mert azokat, akik vágynak hinni, akik naivak, sérülékenyek, vezethetők, azokat eltévelyítik. Az Isten legyen irgalmas hozzánk!

Érdemes megfigyelni, miként is működik az Igazsággal való szemebsülés, vagy inkább a hazugsággal való, hogy milyen is a képmutatás! A 11-es kommentben érkezett egy válasz, ami a kérdezőnek szimpatikus volt, azt szerette a füle hallani, ezért a 12-es kommentben hangulatjel használatával ezt meg is köszöni örömködve. Azt emeli fel az ember, annak ad hálát, aki azt mondja, amit hallani akar. Miért? Azért, mert az ember azt tudja megköszönni lélekből, amit ért is! Ami benne nem gyökeredzett meg, azt megalázza vagy figyelmen kívül hagyja; aziránt rideg és közönyös. Ezért nem értik, érthetik, élhetik lélekből a legtöbben az Igazságot, hiszen nem is ismerik! De fájó ezt látni, mégis végtelenül bölcs az Atya, áldassék a Lelke Krisztuson keresztül mindörökké, hogy ezt így nyíltan megjelenteti, egyeseknek dicsőségére, másoknak szégyenére.

Megannyi babona és dogma. Az egész világon ismert nevű J betűs kezdetű vallási személy sosem létezett. Így aki Hozzá esedezik, valójában kihez imádkozik?

Az Egyház valójában Egy Ház volna. Ennyit jelent egy szót egybe vagy külön írni, ekkora jelentéstöbblettel vagy deficittel bír. Egy Ház, azaz Isten Lelke. Krisztus mondja is, hogy elmegy, és helyet készít a lelki kisdedeknek, mert az Atyának Házában sok a hely. Egyértelmű fogalmazás.

Isten nem vallás, sosem volt és sosem lesz. Isten nem teremtett emberi rendszert, okoskodást, törvénykezést. Ami Tőle való, az Lélektől ered, tökéletes és örök. Minden, ami emberi, az viszont tökéletlen és mulandó.

A fénysugár az valaki mást takar. Van egy vallási fiktív karakter a fényhozó nevezetű. Nem hiába az a neve, ami. Nem hiába ő a bukott. Persze nem létezik, az Igazságban ilyen nincsen, de mégis annyira tényközlő a neve: fény-hozó! Akkor ki is az a fénysugár? Kit is takar? A fény az a világosság része csupán, így a fő a világosság! Írva is van hogy Isten a világosságot elnevezett nappalnak. Mert Ő maga a világosság. Nem fény.

Az is elképesztően árulkodó és nyílt, ahogyan valaki megnyilvánul, hiszen az embert a lelki cselekedeti határozzák meg, de azok nem csupán a gyakorlati cselekvésre szorítkoznak, hanem teljességében tartalmazzák az emberi kifejeződés teljes palettáját, legyen az gondolat, érzelem, beszéd, mimika, íráskép, kézzel végzett cselekedet. Hihetetlenül áramlik, amikor valaki nem azt adja át, amit az Élet Urától személyesen megkap ajándékként, hanem azt, amit másoktól hall, amit mások igaznak hisznek. Mintha csak felolvasnák vagy bemagolnák a másik gondolatát, idézgetnek, és ezt ismétlik szüntelen, de közben nem kérdőjeleznek meg, csak naivan, de inkább tudatlanul elfogadnak, miközben nem is sejtik, milyen forrásból táplálkoznak. Ez a legveszélyesebb.

Miként képes valaki együttműködni egy másik vallás képviselőjével? Hogyan lehetséges ilyet írni, erre buzdítani? Nem érződik ki belőle az Istenkáromlás? Nem csupán azért, mert nem létezik Istenben vallás, hanem azért is, mert miként érthetné meg a tűz a vizet? Mi keresnivalója van a kettőnek egymással? Megfér együtt, egyazon időpontban a világosság és a sötétség? Persze, hogy nem. Ideje van az egyiknek, és ideje a másiknak. Másrészt mondja is az Úr, hogy Ő az egyetlen isten, szabadító, és nincsen rajta kívül senki más! Nincsen más Istenség. Mint ahogyan azt is megíratott, hogy nem adatott nekünk más Név, csakis Krisztus, akiben megtartatnunk kellene. Ha ez igaz, márpedig az, akkor miként lehet ilyet állítani, és ezt miként lehet lelki nyugodtsággal propagálni? Sír a lélek!

Legyen meg mindenkinek a hite szerint!

A Szent Lélek akarata valósuljon meg szüntelen!

Üdv.

Én úgy vélem, aki az Atyához igyekszik, az elindul egy úton. Az Istenkeresők túlnyomó többsége is elindul egy úton, ezek az utak mindenféle mélységekből és pusztaságokból indulnak. Ez az út az Istent kereső élete. Viszont az Istenhez vezető út a végefelé mindenki számára elkerülhetetlenül ugyanaz: Jézus

Van akik nem mernek rálépni az Istenhez vezető út ezen utolsó szakaszára. De azért folytatnák az utat és mégis ugyanazon igazságok, tanítások válnak számúkra valósággá, melyeket Jézus tanított. Kegyelem, irgalom, szeretet, megbocsátás. Ilyenek a zsidók is, akik valóban Istent keresik.

Ilyenek a muszlimok is.

Viszont az üdvösséghez, a teljes igazsághoz el kell fogadnia az embernek, hogy Jézus Krisztus az igazság, Ő az élet és Ő az út.

Ha egy ember pedig annyira makacs, hogy akkor sem fogadja el Jézust igazságnak, de mégis isten felé törekszik, az sosem találhatja meg, hacsak életét nem adja másokért. De az ilyen ember annyira makacs, hogy makacsul ragaszkodik az élethez és nem adja életét másokért.

Az iszlám úgy tudom azt tanítja, hogy számtalan út vezet el az Istenhez. De ők is kénytelenek voltak elismerni Jézust, bár ők csak próféta minőségben ismerik el. Mohamed igyekezett szalonképessé tenni a vallást az egész világ számára, de fő célja az arab világ egyesítése volt. Ha életét önként adta volna sokakért, anélkül, hogy ő maga mást elpusztított volna, akkor talán még lehetett volna egyenértékű Jézussal. De nem így tett.

Én azt mondom, hogy Jézus azt a tanítást adta át a fent idézett igeverssel, hogy Ő megkerülhetetlen végső útszakasz azok számára, akik az Istent keresik. Ő mutatta meg az utat, ő tisztította meg a szűk ösvényt, hogy mások is átkelhessenek rajta. Bűntelenűl kereszthalált halt, hogy mások élhessenek, így tette járhatóvá mindenki számára a szűk ösvényt.

Viszont azt is mondta, hogy kevesen vannak, akik megtalálják a szűk ösvényt.

Ezt a szúk ösvényt ma is kevesen vannak, akik megtalálják. Mert a szűk ösvény ma sem vehető észre. Ha pedig valaki megmutatja az embereknek, azok rögtön ellene mennek.

Itt a teljes igazság.

Jézus nem volt Isten. Jézus emberként élt. Jézus nem tett egyetlen csodát sem. Jézus emberként halt meg. Halálakor a lelke pedig alászállott a mélységekbe, a kezdetekhez, ahol nem volt más csak a semmi. Ott lebegett Jézus lelke a semmiben, amikor is rádöbbent, hogy hol is van. Amikor rádöbbent Jézus lelke arra, hogy hol van mindent tudott. A kezdetekben volt, ahol nem volt semmi, hanem csak ő. A kezdetnél pedig ott van a vég is. Ahol pedig a kezdet van és a vég, ott van Isten. Így lett Jézus az Isten, így vált a teremtő Atyává. Ott a Kezdetben.

Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.

Amiért pedig Isten mindent végbevitt, ami az Ószövettségben meg van írva az az, mert Jézus élete tartotta kötelékben. Az Atya megkötözve volt és Jézus kötözte meg. Mert ha nem úgy történik minden, ahogy meg volt írva, akkor Jézus sem születik meg. Ha Jézus nem azt tanítja, amit tanított és nem úgy végzi, ahogy végezte, akkor kilehelt lelke nem jut a kezdetekhez, ami a vég is egyben minden léleknek. Ha pedig mindez nem történik meg egyetlen egy ember sem létezhetne a világon. Sőt a világ sem létezhetne és a világosság sem létezhetne.

A szentlélek sem áradhatna ki senkire sem , hogy az ember tudja mi a jó és mi a rossz. Jézus lelke pedig a kereszt után Atyává vált. De a kereszt után az Atya megbocsátott az embereknek, saját gyermekeinek azért, amit a Fiúval tettek. Nem az Atya fia volt Jézus, hanem a Fiú, akiből az Atya lett a teremtéskor. Amikor pedig az Atya megbocsátott a gyermekeinek istenné lett. Olyan lett, amilyennek megismerhetjük.

Az Atya(teremtő), a Fiú (Jézus) és a szentlélek, mely mindenkire kiárad együtt Isten. Mind léteznek. Amíg a világ áll, addig létezik a teremtés. Amíg a teremtés létezik, mindig létezni fog Jézus. Amig pedig létezik Jézus, addig a szentlélek is kiáradhat és Isten Isten lehet.

Így Isten pedig bármelyik ember testében élhet és él is egyszerre több testben is egyidejűleg. Minden testben él isten, mert ha nem élne, akkor a test sem élne. Amikor a test meghal, a lélek Istenné lesz. Minden lélek ugyanazon egy Istenné lesz, mert minden ugyanazon egy Istentől ered.

Ez az eretnekség, melyet Jézus tanított. Amit pedig az egyház tanít, az az, ami emberi okoskodás révén belefért a Bibliába. A Biblia pedig szent könyv, mert még így is vannak, kevesen, de azért vannak, akik megtalálják a szűk ösvényt és a szűk kaput, melyen jézussal átkelve Isten országában lehetnek.

Isten országa pedig itt van. 2000 éve itt van. Bennetek van és köztetek van. Isten pedig ugyanígy bennetek van és köztetek van. Ti vagytok Isten szeme, füle, szája. Ti vagytok a Krisztus. Bennetek van a Jézus, így ti agytok a Krisztus. De csak Jézus Krisztusnak kellett keresztre mennie, hogy legyenek, akik megértsék.

Vannak, akik eretnekségnek bélyegzik a gondolatmenetet, melyet megosztottam veletek. De ne feledjük, hogy a kereszténység is eretnekségnek minősült egykoron.

Semmi baj, magam is elnézést kérek. De azt kérlek engedd meg, hogy írva legyen, hogy az ember semmit sem cselekszik hit, akarat nélkül. Amikor írtad, hogy nem akartál kivételezni, pontosan azt tetted. Azért született meg az a komment is. Ilyen nem létezik, hogy az ember valamit nem akart, de megtette. Annyian mondják, de ez nem igaz. Azért tesszük meg, mert akartuk. Mennyiszer lehet hallani, mondjuk egymásnak, hogy nem akartalak bántani. Dehogynem! Ez kifogás. Egyértelmű jele ennek, hogy ha valóban nem így gondoltad volna, akkor vagy már előbb írtál volna valami hasonlót az egyik kommenthez, vagy az ominózusban rám is kitértél volna. Tisztában vagyok vele, hogy nem az a kérdés és el is tér a témától, de nagyon fontos dolog. Hogy milyen mértékű önámítás, önbecsapás, hárítás, tagadás van az emberben, amiről nem is tud, noha motorikusan végzi azt naponta!

Elnézést, érte, bocsánat, ha bántót írok, de valóban lélekfájdító, amiket belelátnak sokan az Igazságba. Csak elolvasom, de olyan mértékben leterhel lélekben, hogy az elviselhetetlen szinte. Félelmetes az emberi okoskodás, tudás halmozás, információgyűjtés különböző forrásokból. És amikor ezek vegyülnek, akkor olyan káosz alakul ki, hogy az hihetetlen. Ez történik akkor, amikor az ember nem Istent kérdezi személyesen, hanem megy a saját testi erőlködés, vágya után. Benne van a babonákban, dogmákban, a vallásban, hazugságban. Ezért, aki testi még, annak mindig igaza van, noha csak hiszi azt, de meggyőzni nem lehet, és ahány test, annyiféle vélt, kreált igazság. Mert aki a saját igazát hirdeti, az nem Istenből szól, hanem önmagából. Az ember, aki ilyen, a saját lelkével játszik, de a másikéval is, aki hinni akar, így azt eltévelyíti. Imádkozom érte, hogy ezt meglássák sokan, és amíg tart a kegyelem számukra, szembesüljenek.

A Szent Lélek akarat legyen meg!

Üdv.

Az, hogy itt is Istenről szóló beszéd zajlik, az nem azt jelenti, hogy azok, akik Őt hangoztatják, azok Belőle is szólnak és őt dicsőítik! Amit magam itt is élek lélekből, látok, tapasztalok, az elszomorít, és ez nem magasabb rendű avagy akár építő. Az, hogy valaki Isten nevét kiejti, és a felek azon eszmét cserélnek, akár vitába bonyolódnak, az nem előfeltétele a diskurzus magasabb rendűségének. Egy dolog van, ami ilyenkor ezzel a szóval leírható: az ember testi akarata, felemelkedettsége.

Nekem nem is szükséges bármit is megköszönnöd, embernek nem, mivel Istené az örök dicsőség, nem emberé! Ha bármit is köszönni szeretnél, akkor azt kérlek Neki köszönd meg és Krisztusnak. Magam nem arra reagáltam, hogy kifogásoltam volna azt, hogy nekem nem köszöntél, hanem arra, ahogyan azt érvelted, magyaráztad, hogy miért mulasztottad el. Ez a téma ugyan olyan fontos, mert lehet, hogy nem nyíltan és egyértelműen Isten van említve benne, de az Igazságról szól. Sokkal fontosabb dolgok ezek, mintsem hogy a kicsinyes jelző erre illene. A kenyér megtörése ezért csodálatos, mert ilyenkor az,a ki Lélekből szól az el van árasztva kegyelemmel és csak úgy szórja a magot. Egyik témából fakadhat, nyílhat egy másik is, de az ne jelenti azt, hogy az nem lenne építő, sőt!Sokszor építőbb lehet, mint az először feltett kérdés. Nem a kérdés maga a fontos elsődlegesen, hanem az, hogy milyen lélekből adnak rá választ! Hogy KI (Lélek) által vagy ki (test) által lesz a válasz.

Értelek téged, de nem szükséges köszöngetni embereknek, csakis Istennek. Nem a szájjal kimondott köszönés elsődlegesen, amiben van erő és alázat, hanem az, amit a szív mond ki némán.

Legyen meg mindenkinek a hite szerint!

Üdv.

Üdv.

14 vagyok.

Mindezeket az állításokat a te életeddel támasztom alá. Hiszen nem tudhatom, hogy ki vagy, nem tudhatom, hogy mit tettél. De amikor eljön a nap és utoljára veszek levegőt a tüdőmbe, miként te is utoljára veszel majd levedőt a tüdődbe, ugyanúgy ki fogjuk lehelni azt, ahogyan Krisztus is kilehelte lelkét a kereszten.

Mert a Biblia azt írja:

"Most Jézus még egyszer hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét."

(Máté 27:50)

Jézus lelkéről pedig tudjuk, hogy szent lélek volt. Maga keresztelő szent János tanúsította róla, melyet mind a 4 evangélium tanúsít, hogy a lélek galamb formájában Jézusra szállt és rajta maradt. " ő az én szeretett fiam" szózat is hallatszott az égből.

Isten lelke pedig pontosan oda jut a test halála után, ahol Isten van. Isten a kezdet és a vég. Jézus jött és egy keresztet helyezett oda, ahol Isten van. Az a hely és időpont a kezdet és a vég. A test vége és Isten kezdete. De az Atya mindig is volt. Az Atya teremtett mindent. Az a pont a történelemben, melyen jézus kilehelte a lelkét egy fix pont. Sajnos sz@rul állítottuk be a naptárunkat mert valójában cirka 33 évet késik.

Isten születése a kereszten történt és nem a betlehemi jászolban. A kereszten formálódó isten az, aki elfoglalta a trónját és ítéletet tart élőkön és holtakon. ő a világ közepén trónól, ahonnan jól belát mindent.

Isten időérzékelése nem hasonlítható az emberéhez. Számára egy pillanatban van benne az egész világmindenség az elejétől a végéig.

Amiket én leírtam nem azért írtam le, hogy higgyetek. Hisztek ti majd akkor, amikor mindent láttok, mert ti is a kezdeteknél lesztek a kereszten. Akkor hisztek majd, amikor Krisztus szemében, melyből egy könyycsepp csordul ki meglátjátok saját magatokat. Addig nem hittetek, amíg ezt meg nem láttátok. Akkor pedig már nem csak hinni fogtok, hanem tudni is mindent, de senkinek sem tudjátok elmondani.

A probléma a szentháromság tan leegyszerűsítése. Mert létezik Jézus és az Atya és a szentlélek. De azt mondjátok róla, hogy az egy isten három megszemélyesítése. Pedig vallójában egy személy 3 fejlődésformája formája.

A szentlélek Jézus előtt is volt, hiszen Dániel prófétán is rajta volt és a prófétákon. Az Atya a kezdetektől létezett, egészen addig, amíg a fiú ki nem lehelte a lelkét. A Fiú vált Atyává. Az Atya pedig istenné lett. Az Atyában pedig istenné lett a Fiú is és a szentlélek is.

isten, a szerető, jóságos, mindenható Isten megkötözöttségére számtalan helyen van bizonyíték a Bibliában. Tele van vele az ószövetség, sőt maga az ószövetség a bizonyíték. Isten parancsai, a gyermekgyilkolásokra, Jóbot érő csapások, és minden, ami szembe megy a jóságos Isten képpel, az Isten megkötözöttségének bizonyítékai. Mert Istennek szükséges volt, hogy Jézus megszülethessen. De itt Isten nem Isten, hanem az Atya. Atya, mert gyermeket hozott a világba Ádám képében. De Isten saját képének megalkotásán fáradozott. Ez pedig Jézus. Jézus a kulcs a megértéshez. A kulcs, melyet nem lehet elrejteni. De sokan, akik megtalálják elrejtik. Én pedig sokszorosítom, hogy mindenki bejárhasson Isten országáéba, aki hiszi Jézust.

Jézus a kulcs, mely Isten ajtaját nyitja. Ha valaki állkulcsot készít is, annak ugyanúgy kell kinéznie, mint az eredetinek.

Jézus az út az Atyához. Az Atya pedig út az Istenhez. Mert Az Atya nem volt Isten, hiszen mindenható lehetett volna. De nem volt mindenható, hanem teremtő. Mert Isten a kereszten született meg és elpusztíthatatlan. Sőt teste elpusztítása után még elpusztíthatatlanabbá vált. Legelpusztíthatatlanabb pedig akkor lesz, amikor ismét megjelenik az embernek. Isten legeslegelpusztíthatatlanabb formája itt és most van, ahol a Jézusról beszélünk, hiszen közöttünk van.

Inkább te cáfolj rá kérdező az én állításaimra. Abból én is tanulhatnék.

14-es és 19-es kommentelő embertárs: Bocsásd meg nekem, de az, amiket írsz, az valami elképesztő! Kiérződik belőle, hogy vannak dolgok, amelyeket lélekből fakadóan jelentesz ki, de a legtöbb egyszerűen elképesztő. És ezeket nem magamtól írom, nem ÉN vagyok, aki ezt érti, éli lélekből, hanem a Lélek jelenti ki a lélekbe. Nem magam ítéllek meg téged, hanem megítél a Lélek.

Annyit, de annyit lehetne erre írni. Talán, ami a leginkább fáj a lelkemnek, az az, amit írtál a naptárral kapcsolatosan. Direkt nem közlöm azt a számot, mert még illetni sem szeretném! Ne haragudj, de elgondolkozol te is azon, milyen forrásból táplálkozol, és mit osztasz meg az embertársaiddal? Tisztában vagy vele, mi is az a szám, kik használják, mit jelent? Lélekfájdító, és nem csak azért, mert a saját lelkedre vonsz ezzel ítéletet, ennyi töméntelen mennyiségű kevert információ-halmazzal, hanem azért is, mert mások lelke is kárt vallhat emiatt, akik hallgatnak ezekre.

A másik szegmens, amely nagyon fáj, az pedig pontosan az, amit sokan szintén vallanak, főleg a hívők. Azt fejteted ki, hogy valójában Isten születése a kereszten történt. Elképesztő! Nem csak azért, mert egy pogány szimbólumot hirdetsz (olvass kérlek utána, mi is a kereszt szimbolikája és honnan emelték be a keresztény vallásba), hanem főleg azért, mert számodra is az Isten egyenlő a kereszttel? Szerinted Isten, aki maga a Szer-etet, a tökéletesség, az egész-ség, az kereszten született? Krisztus nem Isten, ezt többször is elmondja magáról. De ő sem ott született. Oda került a vétségeink okán. Az ő halála főleg egy szimbólum. Mivel az ember gyarlósága miatt naponta ezt teszi vele szüntelen! Megalázza és megöldökli magában a Krisztust. Milyen Teremtő Isten lenne az, aki fájdalmak és szenvedések közepette születik? Ő a kezdet és a vég, a tökéletességből, a szeretetből, az örömből szállt alá közénk. Igen, mindig is volt, mert Krisztus a Szent Lelket mutatta meg nekünk, mondhatni profán kifejezéssel testközelből. Ő ítélet végett született a világra, mondja is, de nem a szenvedés okán elsődlegesen! Mondja is maga, hogy nem az egészségeseket jött hívogatni, hanem a betegeket. Isten Lelke öröktől van és ítél igazságosan. De sem Ő, sem Krisztus nem kereszten született. Az a baj, hogy a keresztényeknek is Krisztus egyet jelent a földön járó Megváltóval, aki keresztre lett szegezve. Így éltetik, így tekintenek rá. De Ő öröktől való és örökig létező. És nem a földön jár elsősorban, hanem a mennyekben, a lélekben Él-Ő. Nem egy fára van szegezve és szenved szüntelen értünk. Akkor teszi ezt, ha mi vétkezünk és megöldököljük őt. Szerinted egy kisgyermek ilyen formában élteti őt? Egy pogány szimbólumon keresztül látja? Vagy örömködik és fürdőzik benne? Magam is kimondhatalan hálát érzek, hogy ezt megcselekedte értem, gyarló emberért, de nem így éltetem őt! Nem így tekintek rá elsősorban, hogy ő kereszten született. A szívem meghajol előtte, de igyekszem rá szeretetből, örömből nézni, és ő is így néz rám vissza. Ez a gond, hogy az embereknek Krisztus a szenvedő, agonizáló Megváltó, az a hamis J betűs személy, aki még mindig itt jár a Földön, aki szimbólumra van szögelve. Egyszerűen felfoghatatlannak tartom, amit a legtöbben vallanak, hirdetnek Igazságként! Olyannak látod Krisztust, amilyen lelkület benned honol! Ha szüntelen vétkezel és a földön térdepelsz ima közben, akkor neked is Krisztus a kereszten lóg. De ha törekszel rá, hogy Lélek által lélekből ne vétkezz, akkor egy olyan valakit látsz, aki szeretettel és örömmel tekint rád is. Akkor már nem keresztre, fára van szegelve, hanem a lelkedben veled játszik, mint gyermekek a mezőn, szimbolikusan. A szenvedés miattunk lett meg rajta, hogy szembesüljünk. De ő nem elsősorban szenvedés, hanem szeretet! Szenvedtetjük, amiért vétkezünk. Ahogyan cselekszel, olyannak látod őt. Ő nem erre hív akár téged is, hogy a kereszttel tedd egyenlővé, mert ezzel egyértelműen igazolod, hogy szüntelen vétkes vagy és valahol őt is megalázod vele!

Bocsásd meg te is, ha bántó lettem volna, de óvakodni szükséges, ki mit oszt meg, mit hirdet, mert sokan csak hiszik, hogy Belőlük szolnak és az Igazsággal fedezik magukat. A te esetedben már az árulkodó, hogy azt kéred egy embertársadtól, egy embertől!, hogy cáfoljon meg téged. Téged! Mi ez, ne haragudj meg, ha nem felemelkedettség? Téged szükséges megcáfolni? És hol van ebben Isten? Nem az Ő akarata az első? Mindig árulkodó a fa gyümölcse. Ez a gond, hogy annyian vitáztok, cáfolásra vágytok, bizonygatásra, de ebben így ott Él Isten?

Legyen meg a hited szerint neked is!

A Szent Lélek akarata valósuljon meg!

Üdv.