Isten = Valóság?

Ide kapcsolódik ez a cikk:

[link]

De jó, hogy írtok!:)

#2 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

> "Objektív valóság pedig nem válaszható el a létezéstől."

Nem célom elválasztani, bocs ha így jött le:) Úgy fogalmaznék, hogy az objektív valóság maga a létezés. Az, ami *létezik*. Az, ami *van*.

> "Ha létezik valami, az objektíven létezik az észleléstől függetlenül."

100%-ig egyetértek. Hogy észleljük-e, és hogyan észleljük azt, "ami van", az ebből a szempontból(!) teljesen mellékes.

> "Ha más nem is az észlelés is csak objektíven létezhet."

Az észlelés is csak valami, ami "van", ami megtörténik, ezért egyetértek, én is azt gondolom, hogy az észlelés pillanatában az észlelés is objektíven létezik.

Érdekességképpen: Az észlelés definíciója lehet "érzékszerven keresztül felfogni egy adott dolog létezését".

> "De ez nem Isten. És Jézus nem erről tanított."

Miért? Mi Isten? Miről tanított Jézus?:) Van egy sejtésem, mire gondolsz, de kíváncsi vagyok, Te hogyan fogalmaznád meg.

#3 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

> "Kb. Nagyjából nagyon jó, amit írsz."

Örülök, hogy szimpatizálsz vele:) De miért csak nagyjából, Kb.? Mit írok jól, hol vétem el?

#4 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Wow, köszönöm a szakzsargont!:) Mennyit lehet így tanulni, ezért szeretem az ilyen fórumokat és beszélgetéseket:)

Érdekes, hogy a panteizmus és az akozmizmus ill. ateizmus egymással szemben vannak állítva, hiszen mind ugyanazt próbálják leírni: a valóságot. Nem? Talán csak a valóság íze különbözik bennük:)

> "Ott egyértelműen különbözik egymástól Isten és a teremtett világ."

Az Ótestamentumban valóban, ami a zsidó kultúra része. Ami a kereszténység része, OK. De az Újtestamentumban azaz Jézus tanításában is különböznek? Ha nem, akkor csak Jézus tanításáról beszélek.

> "Az viszont, hogy a szubjektív valóságok összege adná az objektív valóságot, vagyis iszent, az kb. minden vallást felszámol..."

Igazad van, ezt nem fejtettem ki eléggé. Valójában azt gondolom, hogy a szubjektív valóságok illúziók. De mint illúziók, valósak, nem? Tehát a *gondolat*, hogy amit a kezemben tartok, az egy alma (közben valójában egy körte), az valós, nem? Annak a *ténye*, hogy rosszul használom a nyelvet, vagy valamit máshogy érzékelek, az valós, nem?

Vagyis nem azt akarom mondani, hogy minden a valóságról alkotott elképzelés igaz. Mert valamennyire minden elképzelés hamis. Hanem az elképzelések tényét, az illuzorikus gondolatokat, a szubjektív valóságok létezését raknám bele az objektív valóságba.

Így hogy tetszik?:)

Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem!

#5 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Elgondolkodtál már mélyebben ezeknek a szavaknak a jelentésén?:)

Egyébként egyetértek, számomra lefordítva valahogy így nézne ki:

"Ha felismered, hogy a szavak nem képesek igazán leírni a valóságot, akkor az olyan változást idéz elő benned, hogy el fogsz jutni a szavak mögött megbúvó Igazsághoz / Valósághoz.

Valójában hazugságban élünk, az Igazságtól / Valóságtól elválasztva. Amikor a felismerés fénye bevilágítja elménket, akkor tudunk elindulni affelé, hogy felhagyva a koncepcióinkban való hitet, ráleljünk a Valóságra.

Megtapasztalható, hogy valóban ez a felismerés mutat a Valóság felé. Ha a Valóság felé mutató ujjat, a felismerést követjük, biztonságban vagyunk a fogalmak, elképzelések, elvárások okozta szenvedéstől."

Egy ideillő mondat: A valóságról alkotott elképzeléseink csak eltávolítanak a valóságtól."

#6 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Miért? Kifejted kérlek?:)

Most, hogy mondod, a lét lehet jobb mutató, mert elevenség van benne(?).

Igazából az a jobb mutató, ami több dolgot foglal magában, nem? Vagy mit gondolsz?:)

#7 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Érdekes kijelentés:) Én ugye Istent nem a valóságnak *hiszem*, hanem egyenlővé teszem a valósággal. Ha így teszek, nincs mit elhinni, hiszen a valóságban / a valósággal / a valóság által élek.

Én is úgy gondolom egyébként, hogy aki így gondolkozik, szerény lesz, mert aki a Valóságot akarja megismerni, az előbb-utóbb belebukik az "én" illúziójába, és belátja, hogy közte és a Valóság közt alapvetően nincs különbség, ezzel feloldva azt, amit egónak nevezünk.

#8 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ezek szerint az objektív valóság létezését is tagadod?:)

Ha nem, gond egy szál se, épp az a lényeg, hogy az, amit "Istennek" nevezünk, azt maga az objektív valóság. Tehát ha bárhol Istent, Atyát, stb. látsz, behelyettesítheted az objektív valóságot, és úgy értelmezheted tovább a szöveget.

Az Ótestamentumbeli Isten, akiről beszélsz, szerintem valójában egy kulturális, legendai alak, akinek létezéséről ugyanolyan felesleges vitatkozni, mint mondjuk a Csodaszarvas létezéséről. A történet / legenda lényege nem az, hogy megtörtént-e, hanem hogy mit mond nekünk a jelen pillanatban / mi a tanulsága.

Egyetértek veled, hogy eme Isten tapasztalatbeli bebizonyítása lehetetlen, de ebből nem azt a következtetést vonom le, hogy a történet hülyeség:) Annyi, hogy tényként felfogni nem érdemes. Kivéve ha az ember szeret jelentéktelen dolgokon vitázni. Hiszen a történetként való felfogásban is ugyanannyi érték van.