Az Istennő-kultusz vagy az Istennő követése mégis miféle vallás?

#10.

Nem is a történettudomány foglalkozik a vallások igaz voltával... Ez filozófiai kérdés és minden emberre egyéni hitére van bízva hogy mit fogad el és mit nem. Attól még, hogy létezett történelmileg Buddha, Jézus stb. még nem tény, hogy igazuk is lett volna. Ezt mindenki maga dönti el, hogy számára igazuk volt-e.

Ugyanakkor világi szempontból is teljesen nevetséges kitalálni egy vallást, aminek semmilyen történeti gyökerei nincsenek. A világvallások közös vonása, hogy eléggé régi tradíciók maradtak fenn bennük. Ez a new age esetén nincs jelen.

#12.

Hol bizonyítja? Akkor egy vallásos történész vagy sz@r történész vagy sz@r hívő?

Ha ennyire egyértelműen hamis, akkor miért nem antiteista a világ nagy része? Még az ateizmus (tehát a nem-hit) sem többség, nem hogy az antiteizmus (tehát, akik azt állítják, hogy biztosan nem igaz).

A Buddha például kimondottan nem a vak hitre tanított, hanem a tanainak kitapasztalására.

A new age most jelent meg és semmiféle történelmi előzménye nincs. Ezért kritizálják, buddhista, hindu, zsidó, keresztény, muszlim és taoista vezetők is.

#14.

A bibliai és koráni próféciák épp, hogy annyira pontosak, hogy voltak akik azt állították, hogy a megtörtént esemény után jegyezték le a szöveget későbbi betoldásként. Ugyanakkor ezen a próféciákkal kapcsolatos egyetemes elméletekre a szövegkritika több helyen rácáfolt. A védikus próféciákról, jövendölésekről nem tudok sokat, pedig sokat foglalkoztam a Hindusztáni-félsziget őslakos civilizációinak, illetve az árja népek kultúrájának fúziójával és a védikus korszakkal, védikus vallással, valamint az Upanisadok megjelenésével és a korai hinduizmusból kifejlődő vallások történetével (buddhizmus, dzsainizmus).

A szentiratok egy jelentős részét már az ókorban sem értelmezték szó szerint. Például a teremtéstörténeteket, az özönvízről szóló mítoszokat stb. Már az ókori ember is tudta, hogy lehetetlen, hogy a világ 6 24 órából álló nap alatt jött volna létre. Szintén vannak művészi szimbólumokkal átitatott történetek, beleértve Jónás és a cet történetét. Bibliai és koráni idősík alapján három nagy részre bonthatjuk az időszalagot a Héber Biblia történetei kapcsán: Ádámtól Ábrahámig nincs semmilyen jellegű történelmi alapja vagy nyoma, ez a korai ókor emberének mitikus elképzeléseit tükrözi az őt körülvevő dolgok eredetével kapcsolatban. Ábrahámtól a bírák koráig változó a történetek eredete. Vannak egyértelműen mitikus történetek és történelmi emlékeket tartalmazó történetek is, ugyanakkor jellemző a kettő ötvözete: valamilyen történelmi emlékeket átmitologizáltak, megszépítettek, felnagyítottak stb. Angolul erre van egy szakkifejezés, a mnemohistory. Erre kiváló példa József története, amit számtalan történész (pl.: Amihai Mazar, Israel Kohl, Israel Finkelstein, Richard E. Friedman, Manfred Bietak stb.) szerint a hükszoszok bevándorlása, a keletről folyamatosan érkező szemita népek, valamint a hükszoszok hatalomra kerülése és uralkodása inspirált, illetve a történet ennek az emlékéből származhat minden bizonnyal. Szintén hasonló mondjuk egy történelmi Mózes, Jetró vagy Áron személye, akinek eléggé fontos szerepe volt a bibliatudomány szemszögéből, illetve a Tetragrammaton Kánaánban való feltűnésében (a kutatók széles körben egyetértenek abban, hogy ez a bizonyos Jah gyökkel rendelkező isten nem kánaáni eredetileg, hanem délről érkezett, ahol egyiptomi források egy bizonyos sémita nomád néphez kötik, akik a Sínai-félsziget, Szeír, a Negev, Transzjordánia, az Arab-félsziget északnyugati csücskének térségében éltek, akikről írt például Amihai Mazar, Donald B. Redford, Anson Rainey, Israel Kohl vagy épp Mark S. Smith). Ugyanakkor kb. a bírák kora legvégétől és a királyok korától kezdve konszenzus van a történészek között abban, hogy történelmi alappal rendelkező történetekről van szó, ugyanakkor teológiai tartalommal átitatva és sok esetben itt is megjelentek bizonyos sarkítások, uralkodók iránti dicsőítés stb. Dávid király történetiségét például ma már egy értelmes régész sem kérdőjelezi meg, mivel 150-200 évvel később már említik az egész házát még csak nem is izraelita forrásban. A kérdés pusztán annyi, hogy valóbban létezett-e az egységes monarchia vagy csak Júda uralkodói voltak. A többség szerint létezett egy elmaradott, a bronzkori válság után fel-felocsudú, szegényes egyesült monarchia (lásd: Amihai Mazar módosított hagyományos kronológiája, az unokatestvére, William G. Dever kommentálása a bírák és királyok koráról, Eilat Mazar, Yigael Yadin vagy éppen Yosef Garfinkel leletei). Néhányan vitatták (pl. Finkelstein). Újszövetség és a Korán Újszövetséggel párhuzamba állítható szakaszai kapcsán érdemes megjegyezni, hogy Keresztelő Szent János, Mária, Jézus, az apostolok, Pilatus stb. történetiségét senki nem tagadja a szaktekintélyek körében. Kb. olyasmi Jézus történetiségének tagadása az akadémiai körökben, mint a "kitalált középkor" elmélet, a rejtélyes elsüllyedt kontinens feltételezése, ahonnan minden fejlett civilizáció kapta a tudását... Persze a csodák nem a történettudomány kereteibe tartoznak, azt vagy elhiszed vagy nem. Simán tarthatod Jézust József fiának, aki vallásfilozófiával foglalkozott, megkeresztelkedett Jánosnál, tanítványai voltak, hasonlókat tanított, mint ami az evangéliumokban le van írva, majd üldözték a korában furcsa, új tanai miatt. A Korán kizárólag muszlim része pedig még közelebb történt napjainkhoz és Mohamed létezése, családi kapcsolatai stb. bizonyosak szintén a történészek körében. A Védák története szintén kb. ennyi, ha nem több, bár most rettenetesen lebutítva írtam a témáról. Ismerjük a Biblia és a Korán vastagságát... Ki lehetne fejteni az egészet ötször olyan vastag könyvben, sőt... A Védáknál... Nos... Az Aveszta szintén érdekes. Zarathusztra/Zoroaszter létezett a történészek szerint, ugyanakkor a pontos keltezése rettenetesen bizonytalan. Vannak, akik a Kr. e. 2. évezredre keltezik, míg mások a Kr. e. 1. évezred közepére. A világi történettudomány nem ferdít semelyik irányba normál esetben (persze vannak vallási fanatikusok és radikális antiteisták is, akik a saját világnézetük által motiválva kutatnak és eleve van egy kép, amit bizonyítani akarnak, de az ellenérveket nem veszik számításba). Elmondja, hogy Noé, Sém, Jáfet, Khám, Matuzsálem, Sámson, Herkules, Hanumán, Szucsandra stb. nem létezett földi alakként, ugyanakkor Dávid király, Illés, Ézsaiás, Jeremiás, Zoroaszter, a Buddha, Keresztelő (Szent) János, Jézus, az apostolok, Mohamed vagy épp (Szent) István király, esetleg 'Abdu'l-Bahá történelmi személyek voltak, még akkor is, ha kötődnek hozzájuk olyan hiedelmek, melyek nem a történelem tárgykörébe tartoznak. És nyilván van a kettő közötti státusz: valószínűleg történelmi alapjuk volt, ugyanakkor cseppet sem pont olyanok voltak, mint ahogy visszaköszönnek a hagyományokban, szentiratokban vagy a vallási épületek festményein/szobrain/domborművein és valószínűleg a jelentőségük, szerepük pusztán apró töredéke volt a nekik tulajdonítottnak. Az ő történetiségük attól függ, hogy hogyan értelmezzük őket. Mint egy személy, akinek ez volt a neve és valami fontosabb tette miatt szabályosan kultusza lett vagy szó szerint az a személy, akiről olvashatunk.

Történelmet (is) tanulok, illetve ez az egyik kedvenc kutatási területem a történelemben, szóval ezzel nem nagyon lehet átbaltázni.

De, belegondoltam. Csakhogy az antiteizmus egyik alapvető tézise, hogy teljesen nyilvánvaló, hogy nem létezik semmilyen természetfeletti erő és sokan azt a gondolatot is magukénak vallják, hogy a vallás/hit szinte egy szellemi betegség. Az antiteizmus ez alapján nem vél valamit, nem nem hisz valamiben, hanem állít. Nyilván ez magába foglalja a nem-hitet is, ugyanakkor annál sokkal többet is. A művelt ateista, a keresztény, buddhista, muszlim, zsidó stb. nem állítja, hogy neki biztosan igaza van. Ő hiszi, hogy igaza van vagy éppen nem hisz valamiben. Ezzel nyilván jár egyfajta szubjektív meggyőződés, viszont hit, illetve nem-hit alapú. Itt nem spektrumokról van szó, ahogy azt Richard Dawkins elképzelte. Ugyanakkor ebbe már nem akarok belemenni, mivel nagyon mélyen filozófia, vallásfilozófia, vallásszociológia, sőt, teológia is valamilyen téren. Ez alapján jogos a kérdésem: ha ennyire nyilvánvaló, hogy a vallások tévednek, akkor miért egy csekély kisebbség az antiteizmus az egész földön és miért vallják a vallásokat művelt, tudós emberek közül is sokan, valamint miért nem istentagadók, miért nem állítók az ateisták sem? Tudom, hogy nem hiteles érv a tömegekre való hivatkozás, ugyanakkor meglehetősen egoista azt állítani, hogy biztosan nekik van igazuk ilyen arányok mellett. Legalábbis szerény véleményem szerint.

Nincs történelmi gyökere a new age-nek. Használ történelmi szimbólumokat (a Buddha-szobortól kezdve az Ankh-kereszten/hurkos kereszten át az angyalok szobraiig), ugyanakkor nincs semmiféle hagyománya, ami a múltba visszavezethető lenne. Nem vezethető vissza semmiféle szenthez, jógihoz, buddhához, prófétához, avatárhoz, messiáshoz. A new age gyűjtőfogalom, ugyanakkor van laza kapcsolat az ilyen közösségek között, illetve nyilván minden gyűjtőfogalomhoz tartozáshoz vannak bizonyos "kritériumok", amelyeknek meg kell felelni. Ez itt sincs másként és bizony ez is egy általánosan megtalálható, közös jellemző.

#16.

Például Rudolf Bultmann műveit ajánlom. Önmaga világi evangélikus volt, de gyakran voltak olyan mértékű túlkapásai, hogy azt ateista bibliakritikusok is elvetették.

Babiloni fogság? Például? Asszír hódítás?