Az Istennő-kultusz vagy az Istennő követése mégis miféle vallás?

Nemrég egy angol kérdés-válasz oldalon találkoztam egy emberrel, aki így hivatkozott magára. Önmagára transznemű nőként tekint és azt állította, hogy az ő vallása egy hedonista vallás és nem tiltja a szabad szexet, az egy éjszakás kalandokat, az önkielégítést, meg hogy drogozik és alkoholt is fogyaszt partikban... Itthon is találkoztam egy ilyen jellegű mozgalommal, bár az visszafogottabb volt, ott nem hedonizmussal találkoztam, hanem helyette mindenféle "new age spiri", esetleg kicsit "ezós" dolgokkal.

Szerintem ez eléggé a mindenféle femináci eszmékből indul ki... Ha monoteizmusban vagy henoteisztikus panenteizmusban gondolkodunk, akkor egyetlen Isten van és benne egyaránt megvannak mindkét nem legcsodásabb tulajdonságai, utóbbinál ezeket az aspektusokat meg is testesítik igen nagy számban (pl. hinduizmus). Ha politeizmusban, akkor meg van egy csomó isten, akik között vannak férfiak és nők is, illetve általában párban vannak.

Nem értem mit akarnak ezzel felmutatni... Általában valami nőt, lányt, asszonyt központba helyező vallásról álmodoznak, amit egyesek az őskorba helyeznek (még az ókor elé), mások szerint végigkísérte a történelmünket, csak ádázul küzdöttek ellene (ezért részesítenek kimondottan nagy kultuszban különböző világvallásokban szereplő női alakokat, mint például Mária Magdalénát). A gond csak annyi, hogy ilyen soha nem volt. Nem kétlem, hogy voltak akár az ókorban is nagyon fontos női istenségek, de olyan vallásról speciel nem tudok, ami szinte teljesen a nőiségre koncentrált volna. Mindig ott voltak a férfi istenségek is és sok esetben még fontosabb szerepet kaptak. Szintén badarság, hogy eredetileg Mária Magdaléna ugyanolyan, ha nem fontosabb lett volna, mint Jézus, meg hogy eredetileg Sakti Parvati fontosabb volt, mint Síva, meg hasonlók. Először is a kezdetektől fogva egyértelmű minden közösségben, hogy Jézus Krisztus volt a megváltó, ebben még a gnosztikusok is egyetértettek. Szintén semmilyen bizonyítékunk nincs arra, hogy Jézusnak lett volna felesége, arra meg aztán pláne nem, hogy Mária Magdolna lett volna, az meg már csak ráadásban nevetséges, hogy ő is isteni természetű lett volna. Sem az apokrif, sem a kanonikus bibliai szövegek nem írnak erről. Sőt, Jézus egy vándortanító volt, valószínűleg lehetett valamilyen kapcsolata az esszénusokkal (Keresztelő Szent János révén) és a názír fogadalmat tett emberekkel is, akiknél létezett a cölibátus. Sakti Parvati és Síva kapcsolatában mindketten egyenrangúak és egymást egészítik ki, mint Brahman vagy Ísvara egyik aspektusának férfi és női fele, ugyanakkor az egész teológián belül még mindig Brahma, Visnu és Síva a főaspektusok. Már a történelmi védikus vallásban (már a mai értelembe vett hinduizmus előtt) is már kijárt nekik a kimondott tisztelet.

Ezzel nem akarom ledegradálni a nők szerepét a világvallásokban, ott van például Szűz Mária, Májádévi és Pradnyápáramita, valamint Tára, Mirjám, Hulda, Sára, Hágár és mások (beleértve például Mária Magdolnát), akiket mindig is tiszteltek teljesen jogosan, sőt, a nem antropomorf istenségeknek nincs is emberi értelemben nemük, hanem mindkét nem legszebb tulajdonságait magukba foglalják (hisz eleve az ábrahámi vallásokban Isten saját hasonlatosságára teremtette az ember férfinak és nőnek), viszont egyszerűen hülyeség azt állítani, hogy valaha is nagyobb szerepe lett volna a nőiességnek ezen vallásokban. Ez nincs így, mindig is a két nem felett álló kérdésekkel foglalkoztak, ezáltal mindkét nem szépségeit magukba foglalták. Az éppúgy hülyeség, mint amikor valaki szerint a vallás csak a férfiakról szól. A vallás magasabb szintű kérdésekkel foglalkozik, minthogy kinek mi van a bugyogójában. Az már tud spirituális lenni, ha ez a két nem egymásba szeret és egymást szolgálják kölcsönösen mindvégig, de önmagában egy nemi szerv nem.

Mégis mi ez? Mi értelme van? Kik találták ki, honnan származik az ötlet? Mikor jelent meg? Milyen tanításai vannak nagy általánosságban (lehet, hogy én értettem valamit félre...)?