A különböző vallásokban meglévő állatáldozatok a kezdeti időkben gyakorolt emberáldozatok kiváltásaként/elhagyásaként jöttek gyakorlatba?

Nem feltétlenül.

Általában ott volt emberáldozat, hol a főistenek női istenségek voltak (vagy a hatalmuk nagyobb volt, mint a férfi isteneké) és a kultúra matriarchális volt. Az emberáldozatok zömmel fiú-áldozatok voltak. Ez összefüggött a Hold-tisztelettel.

Ezzel szemben a férfi-istenségek elvétve voltak csak véresek. Vagyis a patriarchális civilizációkban, ahol a Nap-tisztelet volt a középpontban, az áldozat termény, gyümölcs vagy egyéb, nem-véres dolog volt.

Határozottan nem!

A Bibliában az első 2 áldoozat, amit emberek bemutattak Káin és Ábel áldozata volt. Ábel egy juhot áldozott fel Káin a föld terméséből mutatott be áldozatot Istennek. És mint a leírásból megtudjuk, mindkettő fajta áldozat jó lett volna. Isten nem azt kifogásolta Káin áldozatával kapcsolatban, hgy miért zöldségféléket ajánlott fel Neki.

Hanem látta Káin szívében az irigységet és rosszindulatot az öccse iránt, ezért az áldozata sem volt kedves stennek. 1 Mózes 4:3-10

csak később jött "divatba" az emberáldozat, sőt, gyermekáldozat, amikor az emvberiség már sokféle pogány istenséget imádott. A Teremtő isten viszont a Szentírásban ettől teljesen elhatárolódott, Ő sosem kért és ma sem kér ilyesmit.

Hát az inkák legszentebb istene a napisten volt. Nagyon sok kenote van, amit rituális célra használtak (a kenote egy mészkősziklás vidéken kialakuló, hordószerű hatalmas gödör, tele vízzel, alatta számos vízzel teli járattal. Az áldozatokat megkötözve ide taszították, gyakran előtte haláslosan megsebesítették, de voltak túlélők is, őket aztán szent szellemként tisztelték. Az áldozat ínséges időkben engesztelésül, vagy nagy harci győzelmek köszöneteként történtek). Ami fontos, a legtöbb áldozat ezt megtiszteltetésnek tekintette. Mint akivel előre közlik, a mennyországba fog kerülni.

Az emberáldozatok oka mindig a konkrét körülmények gondos tanulmányozása alapján válhat csak ismertté. Sok esetben máig nem tisztázott, például a középkori középamerikai olmékoknál.

A próféta itt egyértelműen arról beszél, hogy az emberek kimennek „Jeruzsálemből a közeli Hinnom-völgybe (Gehenna) . . . Valamikor itt gyakorlatban volt az emberáldozat (Jer 7,31). Idővel a város szeméttelepe lett” (Jeromos Bibliakommentár, I. kötet). Kétségtelen, hogy az Ézsaiás 66:24-ben megjelenő jelképes ábrázolás nem szenvedő emberekre utal, hiszen tetemekről ír. Amikre pedig úgy utal, hogy nem pusztulnak el, azok a férgek, nem pedig élő emberek vagy halhatatlan lelkek.

„A sátáni szertartásokról szóló híradások, amelyeket régen úgy kezeltek, hogy ezek lehetetlenek, most egyre gyakoribbak és zavaró módon újra és újra felbukkannak” — közli a kanadai The Globe and Mail. A kanadai sátáni szertartásokon, a beszámolók szerint többek között nemi erőszakra, kannibalizmusra és emberáldozatokra is sor kerül. Egyesek állítása szerint az emberáldozatra kiszemelt személyek abból az 50 000 munkakerülő és hajléktalan személy közül kerültek ki, akiket mint eltűnt személyeket jelentenek minden évben Észak-Amerikában. Állítólag arra is van példa, hogy a leendő emberáldozat céljából csecsemőket rejtegetnek és tartanak egy ideig életben. A The Globe and Mail hozzáfűzi, hogy „Kanadában mintegy 2 000 egyén jelentkezett és azt állította, hogy sátáni kultusz szerint becstelenítették meg őket”. A sátánizmus elleni küzdelemben Kanada egyes részein a rendőrprefektúrákon az oktatási programban szerepel a sátánizmus tanítása. Rendőrtiszteket főleg az nyugtalanítja, hogy a „a sátánizmus vonzódik a fiatalokhoz”.

#7

Én azért Jézust nem nevezném emberáldozatnak. Egyrészt a kereszten nem csak az ember, hanem az Istenember függött fenn, másrészt nem más mutatta be az áldozatot, hanem Ő maga ajánlotta fel szenvedéseit és halálát.