Miért várja el sok hívő hogy bemondásra elhiggye az ember hogy már pedig az ő hitte az igaz? Főleg úgy hogy közben ők sem hiszik el amit a másik mond, csak ha az egyezik a már meglévő hitükkel.

Lehetne arról sokat írni, hogy a hívők mentalitása mennyiben másabb, mint a nem hívőké. A válasz a kérdésre ott van, hogy őket a gyülekezetben egészen másfajta életszemléletre nevelik, szemben egy szkeptikussal, aki erősen megkérdőjelezi a dolgokat.

Mikor keresztény voltam, akkor hallottam, hogy valami olyasmiről prédikálnak, hogy a hívőknek úgy kell rábízni magát Istenre, mint ahogyan egy gyermek rábízza magát az apjára. És pontosan ez a baj, hogy ők valahol nem nőttek még fel.

Mikor viszont ateista, agnosztikus vagy deista leszel, akkor belépész a felnőttkorba. Mert ezekben a világnézetekben nincsen mennyei apuka, hanem saját magadnak kell megoldani a gondjaidat - ahogyan az egy egészséges felnőtt ember esetében elvárható.

"Miért várja el sok hívő hogy bemondásra elhiggye az ember hogy már pedig az ő hitte az igaz?"

Szerintem a többség nem várja el, sőt meg se akar téged győzni. Bár az ateisták is rendeznek fórumokat, ahol a hallgatóságnak el kéne hinni, hogy az ő hitük az igaz és nincs Isten.

"Főleg úgy hogy közben ők sem hiszik el amit a másik mond, csak ha az egyezik a már meglévő hitükkel."

Ez pedig hívőkre és hitetlenekre egyaránt igaz. Picit gondolj bele.

Ezt megint az ateisták képzelik a vallásos emberekről, néhány rossz tapasztalatból általánosítanak.

Én magasról teszek rá, ha valaki nem osztja a hitemet Allahban.

Szerintem nem varjak el, en legalabbis biztosan nem. Az ateistak vilagnezetet tiszteletben tartom.

Jezus tanitotta azt az embereknek, hogy Istent ugy szolitsak meg, hogy Miatyank. Ez nem jelenti azt, hogy a hivok "gyerekesebbek" lesznek. Ezt meg lehetne allapitani kiserletekben, de a mindennapi eletben, donteshozasokban, viselkedesben nincs ilyen kulonbseg es osszefugges. Az, hogy ki marad "gyerekes" (pl. tanult tehetetlensegre vagy eretlensegre hajlamos), az nagyreszt a valosagos szuleivel valo kapcsolatan, a gyerekkorban kialakult kotodesi formakon es az elettapasztalatokon mulik.

Tehat 4-es, szerintem ezt:

"ők valahol nem nőttek még fel

Mikor viszont ateista, agnosztikus vagy deista leszel, akkor belépész a felnőttkorba. Mert ezekben a világnézetekben nincsen mennyei apuka, hanem saját magadnak kell megoldani a gondjaidat - ahogyan az egy egészséges felnőtt ember esetében elvárható."

- ezt csak te raktad igy ossze magadban, laikus modon, nincsenek ra bizonyitekok. A hivo ember is sajat maga oldja meg a gondjait, nem ul nyafogva es nem kepzeli, hogy magatol megoldja apuci.

Kulonben nem vegeznenek annyi karitativ tevekenyseget, alkoholbetegekkel, hajlektalanokkal, nem mennenek Malawiba iskolat epiteni, afrikai korhazakban onkenteskedni.

5 Godaime

"ők isten "bárányai"

nem, Isten baranya Krisztus volt ("Agnus Dei"), es a kereszteny liturgiaban ma is az. Krisztust szolitjak annak, aldozati barany ertelemben.

A keresztenyek nem tartjak magukat birkaknak, es nem konnyebb iranyitani oket.

Attol, hogy valami elhangzik egy istentiszteleten, nem biztos, hogy mind elhiszik gondolkodas nelkul, es azt se, amit a vallasuk tanit.

Te is csak magadban fantazialsz.

"A hivo ember is sajat maga oldja meg a gondjait, nem ul nyafogva es nem kepzeli, hogy magatol megoldja apuci.

Lehet, hogy vannak önálló hívők, de azért az esetek többségében ez nem igaz. A hívők többségében olyan emberek, akik nem mernek szembenézni az élet kihívásaival, és kérlelik az Istent, hogy segítsen nekik megoldani a maguk ügyeit. Szerintem időnként eléggé látványosan lehet ezt észlelni, amikor a hívők elmondják a maguk bizonyságtételeit, amiből rögtön kitűnik, hogy az illető egy olyan önbizalomhiányos ember, aki mankónak használja az istenhitet.

Az ateisták nem támaszkodnak isteni segítségre, hanem maguk oldják meg az ügyeiket. Ezt jelenti felnőttnek lenni.