Miért várja el sok hívő hogy bemondásra elhiggye az ember hogy már pedig az ő hitte az igaz? Főleg úgy hogy közben ők sem hiszik el amit a másik mond, csak ha az egyezik a már meglévő hitükkel.

"A hívők többségében olyan emberek, akik nem mernek szembenézni az élet kihívásaival, és kérlelik az Istent, hogy segítsen nekik megoldani a maguk ügyeit.

Az ateisták nem támaszkodnak isteni segítségre, hanem maguk oldják meg az ügyeiket."

Tehat az ateista maga "oldja meg" az "ugyeit", "nem támaszkodik isteni segítségre".

A hivo meg "nem mer szembenezni az elet kihivasaival es isten segitseget keri".

Akkor a hivo is maga oldja meg az ugyeit.

Mert azt ugye csak nem allitod, ateistakent, hogy az isten oldja meg neki?

Amugy mi az, hogy a problemait nem tudja megoldani? Akkor minden hivo ott ulne az elete romjai kozott: ha beteg, nem megy orvoshoz, ha elveszti a munkajat, nem keres masikat, nem tanul, ha elfogy a benzin, nem tankol, nem neveli a gyerekét, ha a szomszed beteg, nem megy le neki a patikába, hanem nyíg az istennek, hogy oldja meg, o nem tud szembenézni.

Te is tudod, hogy ez nem így van.

"Mert azt ugye csak nem allitod, ateistakent, hogy az isten oldja meg neki?"

De igen, azt.

Amit a hívők várnak az Istentől, az lényegében mágia: természetfeletti beavatkozás a fizikai világba, miattuk.