Megkérdezed Istent ha fontos dologban kell választ kapnod?

Én vallásom alapján az Istennőben és Istenben hiszek, de a kérdés lényegén ez nem változtat.

Igen, megkérdezem őket, főleg ha olyan dolog előtt állok, amiben bizonytalan vagyok, vagy több válaszút áll előttem, esetleg különös bátorság kell valami megtételéhez.

Persze az ateisták benyögik, hogy Isten nincs, de én ettől függetlenül érzem, hogy erősebb és bátrabb leszek, tehát már magát a hit erejét sem lehet letagadni. Egyébként választ, segítséget is szoktam kapni, még ha nem is azonnal.

Régen egyébként pont ezzel volt gondom: hogy türelmetlen voltam. olykor már-már teljesen kétségbe estem, mikor nehéz helyzetbe kerültem, és csak toporogtam egy helyben, miközben néha már az Istennőt és Istent okoltam, amiért nem adnak választ - aztán kiderült, hogy valójában adtak, csak én nem akartam elfogadni, mert nem egyezett az akaratommal.

Aztán MINDIG kiderült, hogy úgy volt jó, ahogy alakult a dolog, ahogy ők akarták. Ilyen egyébként többször is előfordult, ezért mára abszolút megszilárdult a hitem és csak legyintek az ateistákra. Mert vannak dolgok, amiket már nem lehet azzal megmagyarázni, hogy véletlen...

18:23

Nem úgy kell várni a választ, hogy valaki dörmögő hangon hozzád szól az égből, hanem figyelni kell a jeleket. De aki nem akarja meglátni, nem is fogja.

"Nem úgy kell várni a választ, hogy valaki dörmögő hangon hozzád szól az égből, hanem figyelni kell a jeleket. De aki nem akarja meglátni, nem is fogja."

Ühüm. Nagyjból ebből alakult ki az összes babona és az elmaradott, középkorias világnézet annak összes borzalmával. Semmi értelme figyelni a jeleket, mert nincs Isten. Ezt mindenki tudja, az is, aki tagadja és esküszik rá. Ha belegondolsz egy kicsit is jobban, rájössz, hogy a világnézetedben minden TE körülötted forog. És ezzel minden ember így van. Mindenki azt hiszi, hogy minden körülötte forog. Az isten-képzetünk pedig egyszerűen nevetséges, a Biblián is látja a vak is, hogy emberek írták. Az egész az ösztöneinkből fakad, hogy higgyünk valamiben. Pedig mi vagyunk az istenek, csak nem vesszük észre.

De hadd bizonyítsam be itt és most! Vegyük alapul a te logikádat: nem akarom meglátni, (pedig ugye annyira nyilvánvaló...) tehát közveszélyes istentagadó vagyok. Mint ilyen, a pokolra jutok nyilván. Na mármost azrt teszem ezt, mert Isten szabad akaratot adott (volna, ha nem mi talátuk volna ki). Tehát én döntöttem el, és azt is közvetve, hogy a pokolra jutok, bár erről nem tudok. Na, ha Isten szeret, akkor miért kárhoztat engem örök szenvedésre csak azért mert nem hiszek benne? Ja, és miért nem győz meg arról, hogy létezik, hogyha ez a pokol elkerülésének ára? És ne gyere nekem a jelekkel, meg azzal, hogy lett volna lehetőségem megtanulni, ha figyelek a templomban. Az egyház magát teszi hiteltlenné a történelmével. Meg úgy az egész vallással. Ha valaki, hát ők elkedvtelnítettek.

Ne röhögtess. Hiszek a tudatalattiban, a vonzás törvényében (nem, nem a titokból tanultam meg, már előtte is tudtam róla), hiszek abban, hogy van valami nagy dolog, amit mi nem tudunk, és hogy a világ tudatos teremtés eredménye, de nem Jézusban se nem abban a hisztériás vén zsidóban, akit ti neveztek istennek.

19:53

Jót mosolyogtam a felháborodásodon, mert egykori önmagamra emlékeztet, de még nagyobbat mosolyogtam az előítéleted eltévesztett nyilán: ugyanis hívő vagyok, de nem keresztény, tehát nem fogok olyan elveket megcáfolni, melyekben én magam sem hiszek :)

Én sem hiszek pokolban, örök kárhozatban, a öreg férfi istenképben és Jézusban, sem abban, hogy a bibliát személyesen az égből küldték.

Tehát ez most nem talált.

Egyébként a 18:07-es válaszoló vagyok. Az én vallásom pedig nem az ember körül forog, hanem a szeretetet és világ egyensúlyán, ahol minden ember épp olyan fontos és értékes, mint a kereszténység Jézusa.

Tehát én is hiszek valamiben, ami tudatosan teremtett minket, de nem dogmákra és meghatározott előírásokra helyezem a hitem. Csakhogy azért logikázzunk is egy kicsit...