Bizonyítékok amelett, hogy létezik Isten?

ISTENTESZT ATEISTÁKNAK

Kedves ateista barátom! Nos, akkor íme a feladat: Menj be egy szobába, hogy senki ne lássa, hogy bent vagy, és bizonyítsd be azoknak, akik a szobán kívül vannak és nem láthatnak, hogy te létezel.

Isten létezésének bizonyítéka ugyanolyan, mint a te létezésednek a bizonyítéka a szobában. Ha nem tudsz magadról bizonyítékot adni, pedig biztosan vagy, ugyanúgy nem tudsz Istenről bizonyítékot adni, pedig van. Tehát a bizonyítékod hiánya elégtelen mindkét esetben. De ha van bizonyítékod magadról, ugyanúgy van Istenről is, a kettő összefügg!

Semmi olyan nem csinálhatsz, amit Isten sem csinál. Például nem kiabálhatsz ki a szobából, hogy helló, itt vagyok a szobában, mert Isten sem kiabál fentről az emberiségnek hangosan, hogy helló emberek, itt vagyok fent az égben láthatatlanul, halljátok a hangomat? Isten így, ezen a módon nem bizonyítja magát.

Telefonon se hívjál fel senkit, mert Isten se hív fel senkit. Ne is dörömbölj az ajtón, mert Isten sem dörömböl semmilyen ajtón. Isten csak azokat nem engedi közel magához, akik verik az ajtaját.

Ha kidugsz az ajtó alatt egy üres papírlapot, az sem bizonyíték rád, mert a nyitott ablakon befújt a szél és úgy kicsúszott az ajtó alatt. Fényképet se dugj ki, mert Isten sem mutat magáról fényképet. Tehát semmi olyan nem csinálhatsz, amit Isten se csinál. Ezt ne felejtsd el egy pillanatra sem. Te ott vagy bent a szobában, de meg kell találnod a saját létezésednek nem téves bizonyítékát.

Azt mondod: "Gondolkodom, tehát vagyok. Ez elég jó nekem." - Ez nem jó válasz, mert ha Isten is ezt mondja, a kívülállóknak nem bizonyítja önmagát, hogy létezik. De neked bizonyítanod kell a kívülállóknak, hogy bent vagy a szobában, pedig nem láthatnak. Nem magadnak kell bizonyítani, hanem másoknak. Ugyanígy kérik az ateisták a hívőket, hogy bizonyítják be, hogy Isten létezik.

Ha azt mondom, Isten gondolkodik, tehát van, akkor nagy röhögés rá a válsz, sátáni vigyor. Ez tehát nem jó válasz, hogy a gondolkodás megfelelő bizonyíték. Azzal, hogy egy ember bent a szobában gondolkodik, a kívülállóknak nem bizonyíték, hogy bent van a szobában.

Tehát a kérdés, hogy hogyan bizonyítja az ateista a saját létezését egy szoba belsejéből, ahol senki sem láthatja.

Az a kulcsa az Isten láthatatlan létezésének, ami a te láthatatlan létezésednek is a kulcsa. Ha adsz magadról egy bizonyítékod, akkor felfedezheted, hogy Isten is adott magáról ugyanilyen bizonyítékot. Meg kell találnod ezt a bizonyítékot, hogy mi lehet az. Mert te bent vagy a szobában, Isten meg a szellemvilágban. Mindkettő láthatatlan a kívülálló emberek számára.

Az ateista azt mondja, Istenről nincsen semmiféle bizonyíték. Aki elmegy a szoba előtti folyosón, az is azt mondja, hogy a szobában nincsen senki. Pedig ott vagy bent. Isten meg ott van, ahol nem lehet látni, mert nincs anyagi teste.

A szoba fala olyan, mint a láthatatlanság. Eltakar a láthatóság elől. Pedig van megoldás a számodra, csak nem alkalmazod a megoldást, mert nem is akarod. Nem akarod, hogy Isten létezzen. Ezért zárkózol el a megoldás elől. Ostoba indokokat mondasz és mellébeszélsz.

Itt van a szándékosság az ateistáknál, nem akarják, hogy Isten létezzen, azért mondják, hogy nincs rá bizonyíték. Mert ami bizonyítja, azt nem alkalmazzák. Te sem alkalmazod bent a szobában. Kiderült az igazság.

VAN-E SZABAD AKARATA AZ ATEISTÁNAK?

Ha valaki bent van egy szobában, ahol senki nem látja, és nem gyakorol hatást a külső környezetre, de feltételezi, vagy akár tudja, hogy az ajtón kívüli folyosón várhatóan el fog menni pár ember, akiknek fogalma nincsen, hogy az a valaki bent van, az a kívülálló hogyan mondhatja, hogy másként nem is tehetett, mint hogy elment az ajtó előtt, mert a ki a szobában van, előre tudta, hogy el fogok menni. Tehát mást nem is tehettem. Csak az előretudásával már befolyásolta az én szabad akaratomat, tehát mást nem is tehettem, minthogy elmentem az ajtó előtt, hiszen a szobában lévő előre tudta, hogy el fogok menni? Korántsem, a kettőnek egymáshoz semmi köze!

Az ateista ugyanezt mondja, nem is tehetett mást, mint hogy ateista lett, mert az Isten mindenkiről előre tudja, hogy ateista lesz, mivelhogy nincs meg a benne való hite, mert képtelen rá. De ezért Isten a felelős, hogy bár tudta előre, hogy hitetlen lesz, mégis megteremtette. Ha meg nem tudta, akkor nem mindenható. Tehát az Isten mindentudása megcáfolja a szabad akaratot, hogy az nem létezik. Erre megy ki a játék.

Az ateizmus a bizonyíték a szabad akaratra, hogy ők ezt a világnézetet választották, és nem a keresztény hitet. A szabad akarat a cselekvés előtti pillanat választási lehetősége, amely minden kiszámíthatósági tényezőt fölülír.

A gond az, hogy egy ateista választása teljesen független az Isten gondolkodásától, mert nem az Isten noszogatja, hogy legyen ateista, hanem éppen az ellenkezőjét akarja, hogy térjen meg.

"Ő ugyanis azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és hogy eljusson az igazság megismerésére." (1Timótheus 2:4 (H Budai)

Mire az ateista válasza az, hogy nem térhet meg, mert az Isten előre tudta, hogy nem fog megtérni, tehát ő mást nem is tehet, mint hogy ateista marad.

Világosan látható, hogy itt egy logikai csapdát akarnak állítani Istennek, amelyben az előretudása minden szabad akarati cselekvést meggátol, vagyis ő a felelős bárkinek bármilyen cselekedetéért, amit Ő előre tud. Az előretudás miatt pedig mást nem is tehet senki, mint amit neki az előretudás megszabott.

Ez a felfogás azért hamis, mert a folyosón való előrehaladás abszolút független attól, hogy valaki bent a szobában mit gondol, hogy valaki el fog-e menni a folyosón vagy nem. Különösen, ha elmegy, és véletlenül éppen az ajtó előtt megbotlik, és kitöri a nyakát.

Jogos a kérdés: netán ha jön a rendőrség, és megkérdezik, hogy tud-e valamit a halálesetről, és azt fogja mondani, számítottam rá, hogy pár ember el fog menni az ajtóm előtt, ezért majd felelősségre fogják vonni, hogy miért nem szólt előre? - Hello! Akik itt elmentek az ajtóm előtt, ugyan ki ne törjétek már a nyakatokat, hanem vigyázzatok, hogyan mentek! - Nem hinném, hogy ezért a rendőrség el fogja őt marasztalni.

A folyosón elmenőnek szabad akarata van, ami független attól, hogy valaki róla mit gondol. A kettőnek egymáshoz abszolút nincsen semmi köze. Az ateista maga dönti el, mit miért csinál, ami abból is látszik, hogy ahányan vannak, annyiféleképpen gondolkodnak az életük irányításáról. A logikai bukfenc az ő érvelésükben van, és hogy épp az ajtó előtt buktak fel és törték ki a nyakukat, az teljesen az ő hibájuk, senki másé. Különösen, hogy a folyosó elején ki volt téve egy tábla: Nézzen a lába elé!

"Aki hisz ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében." (János 3:18)

Hogy az Isten előre kiről mit tud, annak semmi köze ahhoz, hogy az ember mit választ. Ha nem létezne szabad akarat, az éttermekben nem létezne A la Carte étlap, csak menü, abból is csak egyetlen fajta.

Az ateista a választásának a felelősségét rá akarja hárítani Istenre, hogy mást nem is tehetett, mert ő csak azt teszi, amit az Isten előre tud róla, hogy tenni fog. Csak az a kérdés, honnan tudja a folyosón elmenő ember, hogy mit gondolnak róla a szobában?

Ha az ateista előre elhatározza, hogy mit fog tenni, az az ő dolga. Isten csak konstatálja, hogy mit gondolt, amiből kikövetkeztethető, hogy mit fog tenni.

Ha nagyon konok az istentagadásában, az Isten megkeményítheti, mint az egyiptomi fáraó szívét is megkeményítette, aki ellenállt az Isten akaratának, hogy engedje el Izrael népét. (2Mózes 3:19; 5:2; 7:3) Tehát ha valaki gonoszul viselkedik Istennel szemben, azt Isten a gonoszságában megkeményíti!!!

"Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből, a gonoszokat pedig az ítélet napjára büntetésre fenntartani." (2Péter 2:9)

Az ateistának az van mondva, hogy engedje el az istentagadását, ne ragaszkodjon hozzá, mert nem lesz jó vége. De ő annál inkább ragaszkodik hozzá. És vádolja az Istent a saját gonosz cselekedetéért. Mert hogy ő nem tehet róla.

Pedig csak ő tehet róla. A szűkebb vagy tágabb környezete befolyásolhatja, de ő hozza meg a végső döntést. A bizonyíték nélküli hitet azért varrják a hívők nyakába, hogy az ő nyakukban lógó bizonyíték nélküli hitetlenségről eltereljék a figyelmet.

Az istenkérdés a szív és az elme választása, az ember úgy dönt, amilyen álláspontot hordoz az eszében és a szívében.

KONKLÚZIÓ

Azt mondja az ateista: "Ne fenyegess meg egy ateistát azzal, hogy "a pokolra jut", mert ők nem hisznek ebben. Ez olyan, mintha egy felnőttet azzal fenyegetnél, hogy a Mikulás nem hoz neki ajándékot karácsonyra."

Teljesen mindegy, hogy az ateista hogyan reagál az ellene felhozott érvekre, az a lényeg. hogy szembesüljön velük, az már jogalap a megítélésére. Az olyan, mint a vasúti átjáróban a sorompó jelzése, ha nem veszi figyelembe, a vasúttársaság nem hibáztatható, ha a vonat kivasalja a mellényét, amiben pöffeszkedett előtte.

A ház, amelynek a szobájában az ateista van, egyszercsak kigyulladt. Odaszóltak a tűzoltóparancsnoknak, hogy egy ember bent van a szobában. Az visszakérdezett: "melyik ember, milyen ember"? A kérdés ahhoz hasonlított, amikor az ateista megkérdezte: "Melyik istenre keresel bizonyítékot?"

A tűzoltóparancsnok semmiféle emberre nem talált bizonyítékot, hogy bent lenne a házban, így nem is tett erőfeszítést a kimentésére. Az ateista pedig magáról semmiféle bizonyítékot nem volt hajlandó adni. Olyat különösen nem, amit Isten is adott magáról.

Bebizonyítani valamit annyit jelent, mint valódi tényekkel láthatóvá tenni a láthatatlant az értelmi szemek számára.

Ateista nem volt hajlandó aláírni egy papírlapot, ami az ajtó alatt kidugva bizonyítékul szolgálhatott volna arra, hogy ő létezik, és bent van a szobában. Inkább aláírta a halálos ítéletét azzal, hogy bent maradt. Miként az ateisták is bent maradnak az ateizmusukban, aminek meg lesz a következménye.

2Péter 3:3-7 Tudván először azt, hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak. És ezt mondják: Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva. Mert kész-akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára; Amelyek által az akkori világ vízzel elboríttatván elveszett: A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára.

Ugyanazt gondolom,mint Jézus tanmeséjében Mózes:

"30 De a gazdag tovább vitatkozott: »Nem úgy van, Atyám! Ha valaki a halottak közül megy vissza hozzájuk, akkor biztosan megváltoztatják az életüket.«

31 Ábrahám így válaszolt: »Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.«”(Luk 16:30,31)

A Földön nincs olyan bizonyíték,ami a hitetlent hívővé tehetné!

„A könyv minden oldalát áttanulmányoztam, és nem találtam annyi szeretetet, hogy megtöltsek egy sótartót. Isten nem szeretet a Bibliában; Isten a bosszúállás, az Alfától az Omegáig.” - Ruth Hurmence Green

Az okos ember sem csinál mást, pusztítja maga körül a burjánzó gazt, hogy a hasznos növények fejlődni tudjanak.

Hogy Isten bosszút áll a gazembereken, ez is csak azoknak fáj, akiket személyesen érint a kiszaggatás indokoltsága.

Zsolt 94:3-4 A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek? Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.

Példabeszédek 2:20-22 Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta. A gonoszok pedig a földről kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból.

Ezékiel 33:8-9 Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak halálával halsz meg, és te őt meg nem inted és nem szólsz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő gonosz útjáról, hogy éljen: az a gonosztevő az ő vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg. De ha te megintetted a hitetlent, és ő meg nem tért hitetlenségéből és gonosz útjáról: ő az ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te lelkedet.

2Kor 4:3-4 Ha mégis leplezett a mi evangéliumunk, azoknak leplezett, akik elvesznek:Akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe.

Akit Isten szeretete nem győz meg, majd a haragja meggyőzi, ami minden kétséget kizáró lesz a kételkedők számára!

Egy ember, aki nagy nehezen magához tért, felkiáltott: - Hol vagyok?

- Egy baleseti rendelőben. Én vagyok a kezelőorvosa.

- Miért, mi történt? Hogy kerültem ide?

- Hogy mi történt, azt magának kellene jobban tudnia! Behozta a mentő.

- És miért kellett behozniuk?

- Tapogassa csak meg a homlokát. Akkorta púp van rajta, mint egy tyúktojás. Na de árulja már el, hogyan szerezte?

- Hát az úgy volt kérem, hogy éjszaka felébredtem. Mert hogy nagyon meleg volt a szobámban. Mondom, kimegyek a kertbe egy kis jó levegőt szívni.

- Na és kiment?

- Ki hát! Csak nagyon sötét volt, mert elfelejtettem a villanyt fölkapcsolni. Mondom sebaj, legalább az álom nem megy ki a szememből.

- Na és mi történt, kérem mondja tovább.

- Hát az úgy volt, ahogy ott lépkedtem a füvön, ráléptem valamire.

- Mire lépett rá? Csak nem kígyóra?

- Hát először én is arra gondoltam, de olyan hosszúnak tűnt, mondom, kígyó nem lehet, mert hogy az aránylag rövid, ez meg hosszúnak tűnt.

- Na és, aztán mi történt?

- Mondom magamban, lehet hogy slagra léptem éjnek idején?

- Na és az volt?

- Gondoltam, ha slag volna, nem volna ilyen kemény. Lehet hogy befagyott benne a víz?

- Na és befagyott?

-Á, hiszen nyár van, mondom magamban, slag nem lehet.

- Akkor mi volt?

- Mondom magamban, csak nem gázcső? Hogy kerül ide gázcső?

- Na és gázcső volt?

- Dehogy volt, hiszen nincs is bevezetve a gáz!

- Akkor mi volt, kérem mondja tovább.

- Tovább lépegettem rajta, egyszercsak éreztem, hogy keresztben is megy a cső. Mondom, csak nem a nagymamám keresztjére léptem rá, amit egy láncon hordott valamikor a nyakában.

- Csak nem nyaklánc volt? És ilyen nagy?

- Mondom magamban, úgy emlékszem az kicsi volt, ez viszont jó nagy és hosszú. De nem tudtam kitalálni sehogyse. Amiket tapasztaltam, nem voltak meggyőzőek.

- Nagyon érdekes. És azután mi történt? Az előzményeket feltélenül meg kell tudni, hogy a kórlapjára rávezethessük a probléma okát. És a kezelési módozatokat, amiket a sérülése megindokol. Kérem folytassa.

- Hát kérem, ahogy kezdtem tapogatni a lábammal, egyszercsak begörcsölt a vádlim. Úgy meg fájdult, alig tudtam megmozdulni. És rajta álltam azon az izén.

- A micsodán?

- Fogalmam sincs mi lehetett az. Sötét is volt meg el voltam zsibbadva kegyetlenül. Mondom, még melegebb van idekint, mint bent. Kár volt kijönnöm.

- Na és, aztán mi történt?

- Már nem nagyon emlékszem a továbbiakra. Minden kétséget kizáró bizonyíték nincsen és valószínű nem is lesz. Akkor hirtelem éreztem valami hatalmas ütést és se kép se hang. Itt ébredtem fel.

- Na és mégis, mire tippel, mire léphetett rá?

- Fogalmam sincs. Elárulná kérem? Csak nem aknára? Tudtommal nem is voltam háborúba, mert hogy le vagyok százalékolva agyi szövetkárosodással.

- Na mégis, próbálja kitalálni, mi lehet az, amire rálépett.

- Csak nem aknafedél? Mondtam az asszonynak, jól tegye vissza a fedelet az aknára, ne hogy kibillenjen. Remélem nem az billent ki alattam?

- Nem valószínű. Nekünk itt van egy tippünk, hogy mire léphetett rá.

- Kérem árulják már el, olyan kíváncsi vagyok mint egy szamár, aki először látta magát tükörben, hogy ki lehet az?

- Kérem, maga nagy valószínűséggel egy gereblyére lépett, az vágta homlokon!

- Elképesztő. Az asszony hagyhatta ott, de nekem egy szót sem szólt róla. Amikor elvettem, becsületesnek tűnt, de sosem volt róla meggyőző bizonyítékom, és most már valószínű, nem is lesz! Minden kétséget kizáró bizonyítékkal nem rendelkezem. Lehet hogy direkt hagyta ott a fűben, hogy felbukjam benne?

- Kérem, ne törődjön vele. Inkább szorosan kapaszkodjon az ágy szélébe, ne hogy leessen!

- Miért, talán forog az ágy?

- Olyan szinten nem forog éppen, ahogy a maga agya forog, de erről van meggyőző bizonyítékunk.

- Na és mi az, elárulná?

- Aki eddig leesett róla, az mind hülye volt, de ez a maga esetében ki van zárva. Magának úgy vág az agya, mint a borotva.

Jaj, kérem, csak ne hogy abba is belelépjek!

- Itt biztosan nem fog. Még a borotvahabos dobozokat is eltűntettük a közeléből, ne hogy elcsússzon rajta.

Őszintén megkérdeztem Istent, hogy létezik-e, de nem kaptam választ. - Az ostoba ember nem ismeri fel, hogy ő maga a válasz Isten létezésére.

Isten nemlétének egyedüli oka az illeszkedési hézag az ateisták fejében.

Mi a bizonyíték Istenre? A saját értelme a bizonyíték, amely Isten értelmének a tükörképe. De ha ő a saját értelmét az univerzum kukájának űrszemetéből származtatja, akkor neki a saját értelme nyilvánvalóan nem bizonyíték semmire. Legfeljebb arra jó, hogy fölkenje magát a véletlen anyagi történések falvédőjére.

Máté 13:10-16 A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban? Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg. Mert akinek van, annak adatik, és bővölködik; de akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van. Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek. És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, amely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek: Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.

„Megkértem a mandulafát: "Nővérem, beszélj nekem Istenről." És a mandulafa virágba borult.” - Nikosz Kazantzakisz

Nem kérdezte senki az ateistát Istenről, mégis megszólalt és elkáromkodta magát.

A hangosan élők mind maguknak élnek, a csöndesek Istennek. A zajos viharoknak az a sorsuk, hogy elmúljanak, de a csönd örökkévaló.

Aki röpke életét magára költi, az örökkévalóságot nem fogja Istenre pazarolni.

19#

Ha elindulsz vissza az időben, látni fogod, hogy minden okozatot egy ok előzött meg. Bármit is vizsgálsz természettudományos alapon, ez így lesz. Csakhogy az időnek van kezdete, így az okozati láncnak is van egy első tagja. Ezt a láncszemet nem előzte meg ok, ezért ő öröktől létezik. Ő Isten! Ő minden okozója, ő a teremtő. Már az első okozatnál tervben kellett lennie az ember létrejőttének, így a te megszületésednek is, mert a világegyetem finomhangoltsága túl precíz, ahhoz, hogy véletlenül alakuljunk ki. Természetesen annak is meg van az esélye, de annyira csekély, hogy nincs akkora hitem, hogy a véletlenben higyjek.