Az eredeti iratokban mi Isten neve, pontosan hogyan írták? És hogyan az Ószövetségben, illetve hogyan az Újszövetségben? Jézus Krisztus milyen neveken nevezi Atyját?

"És a héberek hogyan mondják? Vagy egyáltalán sehogy sem?"

Nagyon ritkán ejtik ki, mert parancs, hogy ne vegyék nevét hiába szájukra. Ezért nagyon helyesen az Adonájt használják helyette, ami magyarul Urat jelent. A Bibliai szövegek alapján Jézus se ejtette ki, helyette szintén az Adonájt használta, valamint arra tanított minket, hogy Atyának szólítsuk, lásd az általa tanított imádságban is.

Amúgy nem héberek, hanem zsidók. A héber egy nyelvet jelent csak.

Nem értem, hogy miért lenne helytelen zsidónak nevezni őket, amikor önmagukra is így hivatkoznak. Én még soha életemben nem hallottam, hogy magukra "héberekként" hivatkoztak volna. Tehát egyértelmű, hogy így teljesen helytelen, sőt lehet sérti is őket. Gondolj arra, hogy vannak a románok, s te bocskorosként hivatkozol rájuk. Nyilván helytelen.

"Az nem egy vallás? Lehet, hogy rosszul gondolom."

Teljesen rosszul, a zsidók vallása a judaizmus, vagy izraelita vallás (mivel egy adott nép vallása, lehet zsidó vallásnak is nevezni). De van sok ateista zsidó is.

"Igen, azt tudom, hogy Jézus Krisztus azt tanította az imában, hogy Atyának nevezzük a Teremtőt."

Ezzel meg is válaszoltad kérdésed második felét. De az is nagyon jó hozzászólás volt, aki felsorolta hosszan, ahogy a Biblia szent szerzői nevezik Isten.

A 'héber' kifejezés valóban egyaránt népnév és egy nyelv egyben, sőt kis hazánkban is használják így. 😉

Ezt a szót először Ábrámra (Ábrahámra) használták, így különböztették meg őt az amorita szomszédaitól. Később Ábrahámnak azokat a leszármazottait nevezték így, akik az unokájának, Jákobnak az utódai voltak. Saul király idejében a „héberek” és az „Izrael” egyenértékű kifejezések voltak (1Sá 13:3–7; 14:11; 29:3). Nyilván igaz ez a későbbi bibliai korszakokra többé-kevésbé, hiszen az első században Pál a következőképpen jellemezte magát: 1. héber, 2. izraelita, 3. Ábrahám magvából való (2Ko 11:22). A ’héber’ szó itt valószínűleg arra utal, hogy melyik néphez tartozott (vö.: Fi 3:4, 5), és talán arra, hogy milyen nyelvet beszélt; az ’izraelita’ szó arra, hogy a születése alapján annak a nemzetnek a tagja volt, amelyet Isten eredetileg a nevét viselő néppé tett (vö.: Ró 9:3–5); az 'Ábrahám magva' kifejezés pedig arra, hogy azok közé számított, akik öröklik az ábrahámi szövetségben foglalt, megígért áldásokat. De az is igaz, hogy az újszövetségben a héber szóval gyakran a nyelve utalnak, mivel az általuk beszélt nyelvnek is ez a neve. Jézus idejére a héber nyelvben sok arámi kifejezés is volt, illetve Jézus és a tanítványai is héberül beszéltek (1Mó 14:13; 2Mó 5:3; Cs 26:14).

#32

Az Encyclopaedia Judaica magyarázata: „A JHVH név kiejtésének kerülését... a Harmadik Parancsolat (2Mózes 20:7; 5Mózes 5:11) félreértése okozta, amely azt mondja: ’Fel ne vedd JHVH-nak, a te Istenednek nevét hiába!’ Ez a parancsolat azonban valójában azt jelenti: ’Ne esküdj hamisan JHVH-nak, a te Istenednek nevével!’. Jegyezd meg, hogy a szöveg nem Isten nevének ’felvevését’ vagy kiejtését tiltja meg! Azonban még a „hiába” történő felvevésről is figyeld meg, hogy mit állapít meg a Koehler és Baumgartner-féle héber lexikon arról a héber kifejezésről, amelyből a „hiába” szót (héberül: lás·sávʼ) fordították: „egy nevet indokolatlanul megnevezni... visszaélni egy névvel”. Ez a parancs tehát nem Isten nevének a használatát, hanem az azzal való visszaélést tiltja meg.

A Biblia ihletett írói több ezerszer használták Isten nevét. És az is kiderül a bibliából, hogy a hétköznapi életben is használták.

"A Bibliai szövegek alapján Jézus se ejtette ki..."

Azon fordítások sokaságára gondolsz, amelyekből hamis, abszolút nem bibliai érvek alapján teljesen kihagyták Isten nevét? Az ószövetségi szövegek esetében majdnem 7000-szer szerepel a JHVH! Ha ezeket egy fordító kihagyja pl a zsidó hagyományra hivatkozva, akkor az önkényes hamisítás!

Tehát az hogy sok újszövetségi fordítás sem tartalmazza Isten szent nevét, nem hiteles bizonyíték arra, hogy eredetileg sem volt benne! Egyébként csak németül kb 70 fordítás tartalmazza Isten nevét valamilyen formában, különböző számban.

"...arra tanított minket, hogy Atyának szólítsuk..."

Nem igaz! Úgy folytatódik, hogy "...szenteltessék meg a neved..."

Az megint csak erőtlen érvelés, hogy itt (vagy számtalan másik helyen) mindig a isteni rangról és a hirnévről van szó, és nem a valódi nevéről, mert hogy a Biblia egyértelműen beszél arról, hogy Isten nevét használni kell és meg kell szentelni. Ezt nyilatkoztatta ki!