Szivem szerint a Krisztust választanám, de ilyenkor az agyam mindig meghúzza a vészcsengőt. Ezerszer elgondoltam, hogy elmegyek templomba, de az ajtó előtt remegek és rosszul vagyok, minta sokkot kaptam volna és visszakozok. Hogy változhatnék meg?

Nem tudom megfogalmazni mitől félek ilyenkor, csak felpörög a pulzusom miközben kiver a hideg veríték, a fejem kóvályog és a homlokom közepén fájdalom nélküli nyomást érzek, ilyenkor gyorsan megfordulok és elfele lépek, akkor megnyugszom. Soha máshol nem érzek hasonlót csak templom előtt.

Lehet az a gond, hogy eléggé introvertált vagyok?

Egyszer lehetőségem lett volna beszélni egy pappal de mire odaértem elé minden gondolatom elszállt, ezért csak rávigyorogtam és gyorsan továbbáltam.