Vallási kérdés gyerekkel, hogy kezelted volna?

Teljesen képben van mindenféle vallással, könyve is van, "a világ vallásai" a címe, szoktunk ilyesmiről beszélni, főleg mivel van zsidó osztálytársa, van, aki keresztény(azon belül is van katolikus meg evangélikus hittan a suliban) és téma volt, hogy meg van-e keresztelve(nincs). Nem vagyunk ateisták, csak nem állunk közel egyik valláshoz sem, nem követjük egyik szabályait sem, tehát ateistának sem tartja magát.

Talán azért érzem át nehezebben, mert nem azt mondta, hogy "k. Isten", mint ahogy anyázni szoktak, hogy "k. anyád", hanem pozitív jelzőként használta magára. Igen, az ismerős is egoizmus mondott, de tök sima kifejezés, mint a király. Akkor sem arra gondol senki, hogy mindenki uralkodója, hanem arra, hogy "jó". 8 éves egyébként. Nem szokott feljönni semmiféle térítős szöveg az ismerős részéről, eddig teljesen képes volt elvonatkoztatni ettől. Ami ellenszenves, hogy tudom, hogy szegregáció párti, annak ellenére, hogy náluk gondok vannak, de érdekes módon azt mindig attól eltekint és hogy azt adta be a gyerekének, hogy a gyerekek csak férfi-nő házasságából születnek, és nem tudom mit mondtak neki rólunk(nem voltam férjnél), de mivel vallásos, biztos nem hízelgőt, bár az enyém már szerintem felvilágosította az övét, az enyém valamennyire képben van.. Egyébként tök rendben van az ember, jókat nevetünk, a gyerekeink barátok, nem kell mindenben egyet értenünk, de itt úgy éreztem, hogy túl sok volt neki az egész.

"kedves" nyolcas:

Olvasd el, ez a hármas hasonlata, amire reagáltam. Ő is hozzád hasonlóan vallásos, mégis rendben van neki, ő hozta példának, amire reagáltam.

"Ugyanúgy ne engedd a gyerekednek, főleg előttem ne, hogy szídja az anyámat azért mert nem az ő anyja és esetleg te mégcsak nem is szereted, mert attól hogy te nem szereted nekem még az anyám. Valahogy így állj hozzá a dologhoz."

Arra reagáltam, hogy a gyerekem nem szidta Istent, mint az anyás hasonlatban, egyszerűen a "jó" szinonimájaként használta.