Mesélnétek nekem olyan történetekről, ahol a felnőtt 22 év körüli fiatal el akart költözni munka mellett, de a szülők gyerekként kezelték és ellenségesek voltak?

Üdv a klubban! 22 éves vagyok, van munkám, mellette tanulok, van barátom, szintén van munkája, háza, stb.

Szeretnénk végre összeköltözni 2 év után, ehhez minden adott, kivéve a szüleim. Nem engednek el, azt mondták én egy befektetés vagyok számukra, és amit ők ennyi éven át megadtak nekem, azt most meg kell hálálnom, az egész fizetésemet hazaadni, mert tartozok nekik ennyivel. Ha elmegyek, illetve ha "el merek menni otthonról", kitagadnak, többé nincsenek szüleim, abból a házból én nem látok semmit, nem hagynak rám semmit.

Én vagyok a hülye, egyszerűen nem bírok otthonról kiszakadni. Mennék kézzel-lábbal, de ezek a fajta fenyegetések teljesen kikészítenek lelkileg. Ahelyett, hogy fognám a kis motyómat és elmennék, mazochista módon megyek haza munka után, hallgatom a sértegetéseiket, azt, hogy egymást cincálják, a veszekedés és a marakodás egy életen át. Nyilván félek ezektől a nagy szavaktól, hogy ha elmegyek, elveszítem őket örökre, amit nem akarok, mert ezek ellenére is szeretem őket. De szeretnék saját életet, egy közös kuckót a párommal, akinek főzhetek, ha hazaér, akivel fekszek és kelek, stb...De ehhez az kéne, hogy felnőttként kezeljenek, ami nem lesz egyszerű...

Én már a megoldáson gondolkodom lassan fél éve, de passz...

Próbáltam jófej lenni, kijönni a szüleimmel tisztességesen, hátha akkor hajlandóak lesznek leülni velem és megbeszélni a dolgokat. Nem jött össze.

Próbáltam távolságtartó lenni, hátha úgy lesznek vele, hogy ez a cirkusz senkinek sem hiányzik, és kitesznek otthonról :D Ez sem jött össze.

Próbáltam a párommal közösen beszélni velük, semmit nem használt, megmondták neki is, hogy NEM.

Gondoltam, hogy majd én megszököm otthonról. De azt nem érdemlik, valóban felneveltek, taníttattak, ez nem jó ötlet.

Tanácstalan vagyok...

rossz hirem van szamotokra, nem fognak megvaltozni.Nekem az egyik legjobb baratnom ugyanigy Volt, kb 40 eves, es meg ugyanugy terrorizaljak otthon, ahogy eddig.(fizetessel, plusz nem mindenhova engedi el az anyukaja- 40 eves not!!!!, ha nem megy haza idore, mar cirkusz van)

Ennek EGYETLEN ellenszere van, az, hogy lepsz es koltozol.Maskulonben total a fejedre nonek.Ne felj, nem fognak kitagadni ugysem, ez csak Duma!!Ezzel erik el, hogy maradj, es ok tudjanak basaskodni feletted.

Igen, mindenki ezt mondja, hogy nem tagadnak ki, majd felkeresnek, majd megenyhülnek, stb.

Talán így van, talán nem.

A másik: amikor már megtettem a lépést, onnantól könnyebb a dolog. De az első lépés a legnehezebb. Összepakolni, és azt mondani, hogy na hát akkor én indulok. És elképzelem, ahogy jönnek utánam, kiabálnak, talán sírnak, talán rámtosszák a kaput, vagy nem is tudom...

Az emberek nehezen tudnak változni. Sokszor nem is akarnak mert nem változni kényelmesebb. Ha várod hogy menjen az idő azzal sem érsz el semmit, mert ők nem változnak , de 35 évesen is a kicsi gyermekükként fognak rád tekinteni akit felügyelni kell.

Ilyen helyzetekből könnyebb megoldás egy "hirtelen jött" változás az életben.

- Jobb munka sok kilóméterrel odébb, amihez muszáj albit kivenni.

- Esküvő (babaérkezés, vagy egyéb kedvezmények miatt amit be lehet adagolni nekik)

- Baba érkezése.

stb. stb.

Sziasztok emberek! Szerencsetek van hogy erre jartam! Itt a megoldas: felkel, fogatmos, osszepakol, elmegy.

Egyebkent azok a nagyon okos szulok akik kitagadassal fenyegetik a gyerekuket altalaban olyan sotet suldo parasztok h fogalmuk nincs h is kene elintezni a dolgot.

Vicc. Mármint az, hogy vannak szülők, akik így gondolkodnak. Sajnálom, kérdező, és kommentelők. Valóban nem fognak változni. Egyetlen dolgot tehettek, fogjátok a cuccotokat, és elmentek otthonról. Tényleg csak az első lépés a nehéz, utána már sokkal könnyebb lesz. Távolabbról nézve minden probléma kisebb. Ha felhív, és kiabál, csak ki kell nyomni a telefont, nem kell hazamenni utána, hogy ott hallgasd. Ha hisztizik, akkor sem kell még 2 napig ezt hallgatnod, felállsz, és hazamész, nem mész látogatóba egy darabig.

Minden második hétvégén (vagy havonta egyszer) átmentek vasárnap ebédre/délután 1-2 órára beszélgetni. Ha nem felel meg a társaságotok, piszkálódnak, bántanak, akkor felállni, és hazamenni. Nem ugrálni minden apró dolog miatt (mert bepróbálkoznak ám!), hogy mit hozz haza a boltból, jaj, csak ezért ugorj már el... nem. Majd vasárnap délután, ha megyünk, akkor viszünk. Addig kibírják. (Szélsőséges esetek kivételével.)

Érzelmi zsarolást tudni kell kezelni, mert csak azt zsarolják, aki hagyja magát. (Learned it in the hard way...)

Hajrá, mindenki!