Isten katolikus vagy református?

"Majd minden vallásban van valami "igazság", de ha a pohár víznek a nagy része víz és csak egy kicsi benne a méreg, te meginnád?"

Igen, és még mindig azt mondom: ha hindu lennél, a kereszténységről vélnéd úgy, hogy van benne igazság, de nagy része méreg. Érted a lényeget?

A te szempontodból természetesen neked van igazad, de a hiten túl már mindenkinek és senkinek. És míg ember vagy itt a Földön, csak hihetsz dolgokban, de nem könyvelheted el bizonyított, abszolút tényként.

Azt állítod, hogy a hitben nincs ráció?

A hit és hiszékenység fogalmát kellene először tisztázni.

[link]

Bizony lehet találni az valódi, az igaz hitben elegendő biztos fogódzót, aminek alapján különbséget lehet tenni jó és rossz között. Mert végül is erről van szó. Ha azt állítjuk, hogy a vallási igazság relatív, vagy egyenesen nincs, akkor éppen a jó és rossz fogalmát semmisítjük meg.

Hoztam néhány alapigazságot példának az előző válaszaimban, mint pl. a jézusi aranyszabály, de még sokat lehetne sorolni, ami nem, vagy nem úgy található meg más égtájakon a szentnek tartott könyvekben, eszmékben.

Az aranyszabály buddhista verziójáról kérdeztem, hogy mi a különbség a keresztényhez képest? Csak annyi, hogy Jézus arról beszélt, hogy mit tegyél - vagyis aktivitásra buzdított a jó cselekvésében, amaz pedig éppen az ellenkezőjére.

A valóság pedig az, hogy a kereszténység Istene a jót nem csupán ismerő, hanem a jót cselekvő emberre mondja, hogy üdvözül, vagyis megmenekül majd.

De ez csak a jéghegy csúcsa abban a kérdésben, hogy az emberiség mennyi vallásos, világnézeti tanítása okozott már közvetve, vagy közvetlenül tragédiát sokaknak!

Éppen ezért nem szabad elhomályosítani az igazságot és összemosni a hazugságokkal, tévedésekkel.

Bizonyos mértékben csatlakozom az előttem szólóhoz:

Tegyük fel, hogy én hindu vagyok. Az én vallásom alapjai legalább 5000 évesek, és ötezer éve folyamatosan voltak hívei - akik ráadásul nem akarják a más hitűeket se megölni, se megtéríteni. Hogy állíthatod, hogy az én hitem zagyvaság, pohárnyi vízben méreg, meg ilyesmi? Tényleg annyira ismered a vallásokat?

Vagy mondjuk én egy szikh vagyok. A vallásom egyik alapköve a nagyfokú jótékonyság és szolgálat. - Nagyon elszántan védem a vallásomat! - döntsük el esetleg harccal, hogy melyik gyermekét fogadja el Isten, (Jehova, Mindenható, Önvaló, Bráma)? Aki harciasabb, azé az igaz hit?

Ahogy mondtam, majd minden világnézetben vannak jó és értékes elemek. Viszont egy világnézet próbája abban van, ahogy a hívei a mindennapjaikat élik és ahogy a világból származó külső nyomásokra reagálnak általa.

Jézus azt mondta, hogy az Ő követőit a "gyümölcseikről ismerik meg" az emberek. Azt is mondta, hogy "minden jó fa, jó gyümölcsöt terem, de minden romlott fa rosszat" (amit ki fognak vágni).

Ezt viszont úgy kell elképzelni, hogy mindenféle külső nyomás ellenére igaznak kell lennie ezeknek a meghatározásoknak, mert ellenkező esetben jelentőségét veszti a kérdés, hiszen ideális körülmények között mindenki tud normális lenni!

Ez gondolom, mint az igaz vallás általános felismeréséhez való segítség, logikus - igaz?

Persze ettől konkrétabb jellemzők is vannak.

A Wiccáról nem nagyon lehet mit írni, mert szinte semmiben sem egyeznek meg a követői, még a mágiát sem mindenki gyakorolja közülük. Ez ahhoz hasonló (logikailag), mint a kereszténység számtalan irányzata, mely gyakran egymásnak ellentmondó eszméket hirdet magáról istenről is. Persze, valahol ott van az igazság, az eredetivel egyező állapot, de ennek a fontossága a jelek szerint a wiccában nem hangsúlyozott. Meg aztán, ha lebontjuk az "eredetre", mi marad. Én úgy látom, hogy egyáltalán nem az 1950-s alapítás volt a kezdet, hiszen ennek a boszorkányos felfogáshalmaznak már nagyon ősi eredete van, melyet a Biblia is említ és mint a mágiához kötődő gyakorlatot, elítél.

Miért? Mert a démoni erőkkel való kézfogásnak tartja, amely - bármennyire "békésnek" láttatja magát - azoknak, akik gyakorolják (lehet hogy csak hosszabb távon) szellemi kárt okoz.

Van sok isten, sok úr - mondja a Biblia - de nekünk csak egy van, az Atya.

A hinduizmus alapvetően más, mint a nyugati kereszténység.

Nyugaton az életet történelmi események egymásutánjának tekintik. A hinduk szemében az élet egy önmagát ismétlő körforgás, amelyben az emberi történelemnek csekély jelentősége van.

Már ebben is alapvető nézetkülönbség adódik, hiszen a lélekvándorlás hitét sok minden miatt nem fogadom el.

Persze, sok okosság és évezredes bölcsesség van abban is - ezt nem vitatom, de amire épül, az nem logikus.

Pl. a nyugati, teista istenképhez közelebb álló Krhisna-tudatúak Istene és az evolúciós elmélet nagyon helyes tagadása nagyon szimpatikus, így aztán sokat lehet mindenkitől tanulni.

De ettől függetlenül még nem tartok minden hitnézetet egyenrangúnak és egyformán igaznak-hamisnak, mert ez logikai ellentmondást jelentene és elmosná a jó és rossz közötti értékes különbséget.

"Jézus azt mondta"

Hát épp ez az... Buddha meg amazt mondta. Egy vallás hitelessége mellett sosem szabad a saját szentkönyvben megtalálható szavakkal érvelni, mert az természetese, hogy az aktuális hithez húz. Ha a Biblia "hamis", akkor Jézus szavai is - mindez egy más vallású szeméből így van.

Szóval, a Biblia ezt és azt írja nem érv, bizonyíték és magyarázat, amikor a vallás logikáját keresed, hisz az lenne a furcsa, ha ellentmondana annak...

A wicca alapja tényleg nem 50 éves, még jóval a kereszténység előttről ered, mikor Európában a Nagy Istennőt tisztelték... viszont ez nem mágiás boszorkányság. Sőt, a wiccák nem boszorkányok, ez a megnevezés egy fordításai hiba megnevezés, ami csupán köztudatban maradt - és minden irányzata ellenére, a wicca lényege mindenhol ugyanaz. De ahogy te elkülöníted az "igaz" jézusi-elveket, ugyanúgy különítsd el az "igaz" wicca-elveket, ha már véleményt akarsz róla mondani.

A démonosdit meg hagyd a tinikre, akik divatból wiccáznak. Amikor két vallást összehasonlítunk, akkor ne úgy tegyünk már, hogy a sajátunknak értékeit emeljük ki, a másikénak a hülye követőit... ennyi korrektséget kérek, és ez alapján értelmes érvelést a hitem ellen...

A hinduizmusról annyit, hogy éppúgy nem lehet az általad elfogadott logika alapján megítélni egy vallást. Szerintem és szerintük meg a Menny-Pokol elmélet nem logikus.

""Jézus azt mondta"

Hát épp ez az... Buddha meg amazt mondta."

"Ha a Biblia "hamis", akkor Jézus szavai is - mindez egy más vallású szeméből így van."

A szavak mögé, a mondatok jelentéséhez kellene nézned! Csak elkensz mindent mindennel és abszolút logikátlanul, éppen az igazság veszik el ezzel, mert a LEHETŐSÉGÉT sem adod meg annak, hogy LEGYEN EGY IGAZSÁG!

Így válaszoltál nekem és közben az értelmét sem firtatod és vitatod annak, amit Jézus gondolataival leírtam.

Az aranyszabály lényegét elmagyaráztam - semmi észrevétel? Erre mondod: "lehet, hogy hamis"?

Most őszintén! Miért is nem igaz ez a szabály és minden idézet tőle? Miért is nem alkalmazható ez mindenhol, ahol csak emberek élnek?!

Sőt összehasonlítottam a keleti gondolkozással "ugyanazt" a mondatot - van különbség a jelentésében!

És az ilyen jellegű összevetést bármivel meg lehet tenni világnézetek között is, nem csak két autó minőségi eltérésénél.

"Szerintem és szerintük meg a Menny-Pokol elmélet nem logikus."

Én már írtam, hogy a "pokol" fogalma alatt mit nem értek, mivel a Biblia NEM TANÍTJA a "tüzes pokol" gondolatát, sőt a halál utáni "örök gyötrelem állapotát", vagy helyét sem. Ha a keresztényi igazságokig lebontjuk a ma látható "kereszténynek" nevezett hitrendszereket, akkor ott nagyon is logikus és hihető valóság marad.

Ugyanez nem mondható el a keleti filozófiákról, mert mint kiemeltem, az alapokkal sem tudunk logikusan egyetérteni, ha csak a lélekvándorlásra gondolunk.

A Biblia egyetlen Istene szerint, minden általa meghatározott és tőle eltérő szellemi irányzat az ellenségétől származik, akinek a létét nem örökké, csak ideiglenesen tűri el. Ezt is jó okkal. A különböző vallásokat nem "ízlésbeli" kérdésnek tartja csupán, hiszen éppen az egyetlen (és nem relatív) igazság veszne el, ha így lenne!

Így aztán mindent összemosni mindennel, teljesen elhomályosítva minden vallásos igazságot, az emberre bízni, hogy ő döntse el, mi neki az "igazság" - ez minden, csak nem ésszerű és józan gondolat.

Ezt írtam már korábban is (válasz és reakció nélkül maradt ez is), vagyis nem Istenből indultok ki, hanem a ti ízlésetekből és ennek nem is lehet más az eredménye, csak zűrzavar.

Ez pont olyan, mintha minden emberre rábíznák, hogy önállóan állítsa fel a saját közlekedési szabályait... Vajon épkézláb ötlet lenne???

Csakhogy te továbbra is úgy kezeled az aranyszabályokat, mintha azok egyedül a Biblia részei lennének, nem pedig alapvető emberi értékek, mióta világ a világ. Vagy úgy véled, hogy 6 ezer éve senki nem ismerte a "Ne ölj" és " Bocsáss meg", és ehhez hasonló szabályokat.

Azért, mert a Biblia összegyűjti ezeket,semmivel nem lesz több, egy általános erkölcsi útmutatónál.

A keleti tanokról felesleges vitatkoznunk, mert úgyis oda kötünk ki, hogy szerinted ez logikátlan, szerintem meg az - és a pokol alatt én sem helyet értettem. De ismét ott tartunk, hogy a Biblia mondja azt, hogy számít a tiszteletadás formája - és akkor ez már megint csupán vallás kérdése, nem az igazságé.

Viszont: boldog ember vagy?

Mert én jóformán maradéktalanul boldog vagyok, a nehézségeken csak mosolygok és leküzdöm őket, magamon próbálok javítani, az emberekben a jóságot keresem és épp ezért hatalma szeretet érzek irántuk és a vallásom istenei iránt, és nem érzek hiányt az életemben - ezek szerint épp a Sátán irányít? :)

Más "tudni", "felismerni" és megint más gyakorolni, sőt nem csak akkor gyakorolni, mikor minden jól megy, hanem akkor is, mikor semmi sem megy jól!

Na, ezt tudják kevesen. Ebben a legtöbb vallás kudarcot vallott.

Miért? Szerintem azért, mert ahhoz, hogy minden körülmények között "jó gyümölcsöket" teremjünk, az igazságon alapuló, élő hitre van szükség, nem pedig a "saját elveim és értékrendem" által kiagyalt vallásmítoszra.

"De ismét ott tartunk, hogy a Biblia mondja azt, hogy számít a tiszteletadás formája - és akkor ez már megint csupán vallás kérdése, nem az igazságé."

Nem az a kérdés, hogy a "Biblia mondja", vagy sem, mondhatná akár Móricka is, ha bizonyíthatóan igazat állít. Alapvetően téves álláspontból indul ki az ember, ha "saját közlekedési szabályokat" állít magának, ahelyett, hogy figyelembe venné, hogy mi Isten akarata!

És logikus, hogy egy szerető Istennek nem lehet az az akarata, hogy mindenki egymásnak ellenmondó szabályokat állítson, mert ez nem könnyíti meg az emberek békés és harmonikus egymás mellett élését, sőt! Még csak ez tudja felborítani igazán.

"Viszont: boldog ember vagy?

Mert én jóformán maradéktalanul boldog vagyok, a nehézségeken csak mosolygok és leküzdöm őket, magamon próbálok javítani, az emberekben a jóságot keresem és épp ezért hatalma szeretet érzek irántuk és a vallásom istenei iránt, és nem érzek hiányt az életemben - ezek szerint épp a Sátán irányít? :)"

Magadról beszélsz? A "saját boldogságod" elérése motivált, amikor világnézetet kerestél, alakítottál ki magadban?

Feltehetek egy kérdést? Az számítana-e ebben a szerfelett "boldogságos" állapotodban, ha Isten azt mondaná (csak a feltételezés kedvéért), "hogy drága fiam, vagy lányom, szeretném, ha megismernéd rólam az igazságot és kiigazítanád a velem való kapcsolatodat, mert én úgy látom, hogy szükség lenne rá."

Vajon a jelenlegi, számodra nagyon is kielégítő állapotodban, meghallanád-e egy ilyen kérés hangját? Vagy makacsul ragaszkodnál ahhoz, amit TE alakítottál olyanná, amilyenné a lelkületed és ízlésvilágod révén gondoltad, hogy NEKED jó lesz?

Sok millió embernek vált már csapdává az, hogy őszintén hittek abban, amiben éppen voltak, sőt sokan még nagyon boldogan is gyakorolták.

Hogy te mit "érzel", csak egy dolog. A legnagyobb mítoszban is lehet felettébb boldogan hinni, Sőt a legnagyobb szörnyűségben is!

Ezt írtam nektek korábban, hogy "hinni" bármiben lehet, és "szeretni" is bármit lehet az életben, attól függően, hogy kinek, milyen finom, vagy durva a lelkülete. Sőt még boldogságot is okozhat bármi az embereknek.

Ez még nem bizonyítja, hogy Istennek is elfogadhatóak vagyunk.

Itt megint visszautalnák a közlekedési szabályok önkényes, vagy egyetemes szabályalkotójára. Vajon melyik a rend és békesség felé vezető lépcső?!

"Ebben a legtöbb vallás kudarcot vallott."

Éppúgy, ahogy a Biblia és a kereszténység. Hiába számított évszázadokon keresztül a világ alapjának, nem volt kevesebb gyilkosság, háború, kegyetlenség. A keresztény világ ilyen szempontból éppúgy megbukott, ahogy az összes többi.

Mivel a legtöbb vallás a szeretet tanítja, az igazi hívői természetesen aszerint élnek. Én is, meg te is élhetsz úgy, de ettől még mások nem feltétlenül fognak.

A keresztény erkölcsű világban sem gyakorolták jobban a jóságot, mint előtte vagy utána. Ez nem csupán vallás kérdése.

"élő hitre van szükség, nem pedig a "saját elveim és értékrendem" által kiagyalt vallásmítoszra. "

A te hited is az értékrendeden alapszik, nem az igazságon, ahogy minden vallás. Hiába próbálod bizonygatni, épp ezért létezik sok különböző hit:mert mindenkinek más felel meg. Ha nem értenél egyet a kereszténységgel, ha egyszerűen úgy vélnéd valamiért, hogy logikátlan, nem lennél az. Ahogy nem vagy hindu, mert nem felel meg az értékrendednek és ízlésednek.

"ha bizonyíthatóan igazat állít"

Miért nem érted meg, hogy a Biblia nem bizonyíték? Én sem követem az általános értékű elveken kívül, mégsem vette, észre, hogy az Istenség hanyagolna, vagy nem hallgatna meg, sőt! Számos olyan dolog történt, ami csak tovább erősítette a hitemet.

"A "saját boldogságod" elérése motivált, amikor világnézetet kerestél, alakítottál ki magadban? "

Nem azért alakítottam ki ezt a világnézetet, mert ezzel akartam elérni a boldogságot: épp fordítva, azért vagyok boldog, mert az életet logikusnak és istenien tökéletesnek találom minden nehézségével együtt. Ez a világnézet gyermekkoromból akad, amikor még nem foglalkoztattak olyan filozófiai kérdések, hogy kin múlik a boldogság. Az a hit, ami csupán az élt megkönnyítésére szolgál, nem igazi. Hidd el, könnyebb lenne néha azt hinni, hogy a gonoszokat majd jól megbüntetik teljesen jogosan, de ha egyszer nem hiszem ezt, akkor nem hiszem. Nem én döntöm el, hogy miben hiszek, azt az élet adja, én csupán formálhatok rajta folyamatosan keresve az igazat.

S ha Isten azt mondaná, amit állítottál: ez nem fair kérdés. Mert onnantól kezdve, hogy valamire bizonyosság van, nincs többé szabad akarat, az már nem hit, hanem tudás.

Tehát logikus, hogy nem mondhatnék mást, minthogy helyesbítem ismereteimet, nincs is más lehetőségem.

S mint mondtam, nem én alakítottam ki a véleményem, hanem mindaz amit átéltem és amit tapasztaltam. Ha szólna hozzám egy belső hang, azt úgysem tudnám letagadni magam előtt, de nem szól. És ne mondd, hogy te igenis tudod, hogy hív engem az Úristen, mert úgy vélem ezt azért jobban tudom.

Hallanám a hangot, ha lenne - mert a boldogságom nem a hiten alapszik. Része annak, de nem megdönthetetlenül. Az már más, hogy ettől függetlenül szilárdan vélem azt, amit.

"Hogy te mit "érzel", csak egy dolog"

Ezt épp ugyanúgy elmondhatjuk rólad is.

"Itt megint visszautalnák a közlekedési szabályok önkényes, vagy egyetemes szabályalkotójára. Vajon melyik a rend és békesség felé vezető lépcső?!"

Majd amikor bebizonyítja nekem valaki, hogy igenis a te hitednek van csupán végső igazsága, akkor lesz értelme a feltevésednek, addig nem.