Reformatus vagy Katolikus?

Szia!

Én azt gondolom Istennek minden egyházban vannak őszinte keresői és követői. Ugyanakkor minden egyházban vannak olyanok, akik csak látszatból vallásosak, soha nem ismerték meg Istent. Egy embert nem a felekezete, hanem a viselkedése, stílusa, és cselekedetei alapján lehet kedvelni, vagy nem kedvelni.

Ha hitvallás szempontból nézzük a kérdést, akkor egyértelmű, hogy sajnos a katolikus egyház került messzebb Krisztus tanításaitól, de a reformátusban is vannak olyan dolgok, amelyeket meg kellene reformálni...

Üdv. Péter

Kedves Péter!

Szeretném megkérdezni, hogy a Reformátusoknál miket kellene megreformálni? Kérlek, írj konkrét dolgokat. Köszönöm.

Áldás, békesség!

Mihály

Én csak azt tudom, hogy református voltam, és nagyon sok katolikusellenes reformátussal és egyéb protestáns (kis)egyházak tagjaival találkoztam. Valamint a hit gyülekezetében találkozhatsz igencsak katolikusellenes tanításokkal és emberekkel is. Aki igazán keresztény, az viszont az embert nézi, nem a vallását.

Nekem rengeteg mindenféle felekezetű barátom van, és Isten kérdésében sosem azt nézem, hova tartoznak. Meg a barátságunk kérdésében sem. :) Meg egyébként sem.

Szerintem a katolikusoknak van a legkönnyebb dolguk, mivel a szentségekben nagyon sok olyan ajándékot kapnak Istentől amit más kerestény felekezetek visszautasítanak.

De maga a kérdés általánosítás, biztos vagyok benne hogy sok olyan református van nagyon közel van Istenhez.

Katolikusként keresztény tesóknak tekintem az összes keresztényt.

Sziasztok!

Mivel 20 évig református vallásban éltem, és teológiára is készültem így van némi tapasztalatom.

Az első és legfontosabb a csecsemőkeresztség. Úgy gondolom, hogy a Bibliából nyilvánvaló a keresztség értelme és módja, és abban nem találkozunk a csecsemők megkeresztelésével.

A második az un. bibliakritika elterjedése. Sajnos már a teológiákon is azt tanítják, hogy mítosztalanítani kell a Bibliát, kétségbe vonják az egyes iratok szerzőségét, és a bibliai próféciák valóságát.

A harmadik a lélek halhatatlanságának kérdése. Bár már a 20. század első felében valóságos forradalmat idézett elő a keresztény teológusok körében Karl Barth és Oscar Cullmann tanítása, akik azt vallották, hogy "platoniatlanítani" kell a halálról szóló keresztény tanítást, és helyreállítani az eredeti evangéliumi reménységet, a feltámadásba vetett hitet. Sajnos csak az ún. tudományos teológia berkeiben zajlott le a szóban forgó nagy változás, a református tömegek szinte nem is értesültek róla. Ráadásul napjainkban több teológus ötvözni, egyeztetni próbálja a 20. században ismét felfedezett eredeti biblikus tanítást a későbbiekben kialakult hagyományos keresztény felfogással.

Lehetne még sorolni, pl. a tízparancsolat helyreállítását, a bor mellőzését az úrvacsorában...stb, de úgy gondolom ezekből is látszik mi az amire gondoltam.

Egyébként el kell ismerni, hogy számos református teológus igyekezett már ezeket szóvá tenni - lásd pl. Tatai István, Dr. Szathmáry Sándor, Harsányi Sándor, stb. - de sajnos nem sok sikerrel jártak...

Üdv. Péter