Isten katolikus vagy református?

Istenérvek:

[link] Az ész tanúsága az Isten mellett

[link] Istenhit és istentagadás I. rész

[link] Istenhit és istentagadás II. rész

[link] Istenhit és istentagadás III. rész

Péternek és mindenkinek:

Számomra a tékozló fiú története semmiképpen nem hordoz ilyen jelentést. Hiszen minden szerető szülő vágyik arra, hogy gyermeke meggyógyuljon szellemileg. Éppen ezért, biztos el tudod képzelni, hogy a tékozló fiú apja minden egyes nap feszülten nézte a háza előtti ösvényt, nyugtalanul reménykedve fia visszatérésében.

Azzal, hogy az apa a fiát ellátta minden földi jóval bizonyította, hogy visszafogadta a család teljes jogú tagjává.

Ez az ember nyilván nem vonakodva bocsátott meg a fiának, és nem is csak azért bocsátott meg neki, mert a fia visszatérte ezt megkívánta - ő meg akart bocsátani. Ez örömet szerzett neki.

Jézus példázata tehát azt tanítja nekünk, hogy Jehova „kész . . . megbocsátani” (Zsoltárok 86:5, NW ). Szinte fürkésző szemmel figyel, hogy észrevegyen bármely változást, mely a bűnös emberek szívében bekövetkezik, ami alapot szolgáltat arra, hogy irgalmat mutasson (2Krónika 12:12; 16:9).

Jézus a tékozló fiúról szóló példázatának a második felében leleplezi a zsidó vallásvezetők tisztességtelen gondolkodását. A példázatban az apa, aki Jehovát szemlélteti, szíves örömest megbocsátott megbánást tanúsító fiának. De a fiú bátyja, aki „a farizeusokat és az írástudókat” ábrázolta, teljesen másképp érzett ebben (Lukács 15:2).

Jézus példázatában nyilván nemcsak a tékozló fiúval volt a baj. „ Az itt említett mindkét fiú elveszett volt, az egyik az őt lezüllesztő igazságtalan cselekedetek miatt, a másik pedig önelégültsége miatt, amely vakká tette” — mondja egy forrásmű. Figyeld meg, a tékozló fiú bátyja nemcsak hogy nem volt hajlandó örülni, de ’meg is haragudott’. A tékozló fiú bátyja valószínűleg mélyen gyökerező neheztelést táplált magában, s ezért úgy érezte, nem ildomos megünnepelni olyan valakinek a visszatértét, akinek egyáltalán nem lett volna szabad elhagynia az otthonát.

A tékozló fiú bátyja jól szemlélteti azokat, akik nehezteltek a miatt a könyörület és figyelmesség miatt, melyet Jézus a bűnösök iránt mutatott. Ezeket az önelégült személyeket nem hatotta meg Jézus irgalma, és azt az örömet sem tükrözték vissza, mely az égben támad, ha megbocsátanak egy bűnösnek. Sőt Jézus irgalma haragot váltott ki belőlük, és kezdtek ’gonoszt gondolni’ az ő szívükben (Máté 9:2–4).

„Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt. Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak. Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot” (Lukács 15:28–30).

A tékozló fiú bátyja a szavaival nyilvánvalóan elárulta, hogy nem értette meg, mit is jelent igazából fiúnak lenni. Leginkább úgy szolgálta apját, mint ahogyan egy alkalmazott szolgálja a munkaadóját. Amint az apjának mondta: „szolgálok néked.” Igaz, ez az idősebbik fiú sosem hagyta el az otthont, és sosem hágta át apja parancsolatait. De vajon szeretet indította az engedelmességre? Igazi örömet talált atyja szolgálatában, vagy inkább önelégült nyugalomba ringatta magát, azt feltételezve, hogy jó fia ő az apjának, hiszen eleget tett a kötelességének „a mezőn”? Ha igazán odaadó fiú volt, miért nem tükrözte vissza apja gondolkodásmódját? Amikor alkalom lett volna rá, hogy irgalmas legyen öccsével, miért nem volt helye szívében a könyörületnek?

Jézus megmondta a farizeusoknak: „Elmenvén . . . tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot” (Máté 9:13; Hóseás 6:6). Homályos volt előttük, mi áll első helyen, hiszen irgalom nélkül mindegyik áldozatuk értéktelen volt. Ez valóban komoly dolog, mivel a Biblia kijelenti, hogy az „irgalmatlanokat” Isten azok közé számítja, akik „méltók a halálra” (Róma 1:31, 32).

„Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd! Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott” (Lukács 15:31, 32).

Figyeld csak meg, az apa „a te testvéred” kifejezést használta. Miért? Nos, ha visszaemlékszel, a beszámolóban még korábban az idősebb fiú „a te fiadnak” nevezte a tékozló fiút, és nem úgy, hogy „a testvérem”. Úgy tűnik, nem ismerte el, hogy családi kötelékek vannak közte és a fivére között. Ezért most az apa lényegében elmondja idősebb fiának: Ő nem csupán az én fiam. Ez a te öcséd, a te véred. Minden okod megvan rá, hogy örülj a visszatérésének! Jézus üzenete biztosan világos volt a zsidó vezetők előtt.

Az apa kérésével a példázat hirtelen véget ér. Mintha Jézus arra hívta volna fel a hallgatóit, hogy fejezzék be ők maguk a történetet. Bármit felelt is erre az idősebb fiú, mindegyik hallgató érezte, hogy nekiszegezik a kérdést: „Te vajon osztozol a mennyeiek örömében, amikor megbánást tanúsít egy bűnös?”

Tehát minden részletnek megvan az egyértelmű jelentése. Itt nem arról van szó, hogy a rengeteg különféle világnézet, mind egységesen elfogadható Istennek. A tékozló fiú visszatért apja helyeselt állapotába, a bátyja pedig nem értékelte kellőképpen ezt az állapotot!

Isten mibenléte nem vallási felekezetektől függ,még akkor sem,ha az ember a maga korlátolt elméjével ezt képzeli.Isten nem református és nem katólikus.mégis,hogyan dönthetne igazságosan a két formáció között? nem mondhatja azt pl.a reformátusoknak,hogy ti vagytok az én embereim,mert a katólikusok ezt és ezt kihagyták a bibliából,vagy ezt és ezt némileg másképp látják:-)

csak az ember gondolja azt,hogy csakis az ő vallása istene az igaz Isten.

Szia.

Katolikus vagy református?

Elég sokféle választ kaptál.

Csak, hogy eggyel több legyen: véleményem szerint Isten minden vallás megalapítása előtt már létezett - ezért egyik vallást sem gyakorolja.

Ráadásul minek volna egy vallás részese és gyakorolná a vallásra jellemző imádati formát, miközben ő maga az isten akit az imádati forma által szolgálnak.

Kedves ma 17:46-os!

Az nyilvánvaló, hogy a kiírt kérdésre a válasz: egyik sem.

De Istennek mindig volt népe, szervezete a földön. Az első sz.-i gyülekezetek nem azt a célt szolgálták, hogy mind menjen a maga feje után. Egy egységes egyház részei voltak és a Biblia figyelmeztet a szakadások ellen, mint nyilvánvalóan nem kívánatos dolog ellen.

Tehát nyilvánvalóan nem Isten szándéka volt, hogy sok száz, majd több ezer felé szakadjon a keresztény egyház!

Ugye ez logikus? Tehát akkor ezt a zavaros kérdést is rendezni akarja, hiszen bárhogy szépítjük, ez az összevisszaság és egymásnak ellentmondás, háborúskodás - de mi több, Istenről rengeteg istengyalázó tanítás létezése - nem lehet célja a Teremtőnek és megoldást kíván.

Azt sem tagadhatjuk, hogy ez is profetikusan benne van a bibliában. Ki hisz benne, ki nem - az ő dolga.

Én hiszek benne.

Különös, hogy hány ezer vallás létezik a Biblián alapulókon kívül - és ha Isten szerint ez rossz, akkor miért voltak vallások már Mózes, Ábrahám és Krisztus előtt, alatt és után is?

Miért volt teljesen más vallás Amerikában, Ausztráliában, Afrikában, még mielőtt megismerték volna a kereszténységet, ha Isten valóban csupán egyetlen vallást akar és egyféleképp fogadja el a tiszteletét? Isten talán nem szerette ugyanúgy őket, mint azokat, akiknek kereszténység "adatot"? Ha tényleg zavarta volna őt a vallások sokszínűsége, vajon nem tett volna semmit? Hagyta volna tudatlanságból tévúton járni a gyermekeit?

Talán épp Isten akarata volt a többféle vallás: mert a világ ma élő 7 milliárd embere különféle körülmények között létezik, mást tapasztalt, máshogy nő fel, a fogalmak eltérő dolgokat jelentenek számukra - hogy lehetne hát ennyi eltérő világképű emberre egyetlen megszervezett vallást ráhúzni? Sehogy.

És érdekes, hogy a Biblia alapú vallásokon kívül a legtöbb elfogadja, hogy minden vallás igaz és mind ugyanazt az Istenséget tiszteli, csupán másféle elvekkel. De ehhez el kellene fogadni, hogy a szentkönyveket nem az Istenség adta, hanem emberek írták, éppúgy, ahogy a vallásokat.

Mert nekem ne akarja bemagyarázni senki, hogy Istennek fontosabb az emberek vallása, mint szeretete...

"és ha Isten szerint ez rossz, akkor miért voltak vallások már Mózes, Ábrahám és Krisztus előtt, alatt és után is?"

Ha elolvasod az Ószövetséget, akkor látod, hogy mennyire nem volt mindegy, milyen imádatot mutatott be Istennek a népe. De ez egy teljesen logikus dolog. Hisz minden vallásrendszer a maga sajátos elveit tanítja Istenről, melyek gyakran ellentétesek egymással és nem éppen pozitív hatásúak a társadalomra, hiszen mindenképp megnyilvánulnak a tettekben is. Csak gondolj arra, hogy vallási alapon, mennyi millió ember életét vesztette már!

"Isten talán nem szerette ugyanúgy őket, mint azokat, akiknek kereszténység "adatot"?"

Ahogy már írtam is, a keresztényi tanítás (a Krisztusi minta) is arra épül, hogy "szeresd még az ellenségedet is" - a szeretet a fő igazság, miszerint egy Krisztus-követőnek élnie kellene. Isten is mindenkit szeret, mint embert, de ez nem jelenti azt, hogy az igazságát minden egyes ellenkező véleményen lévő felekezettől elfogadja, hiszen az csak egyféle lehet!!

Az isteni igazság nem alkalmazkodik az emberek számtalan spekulációjához gyakran istengyalázó tanításaihoz, amit róla kiagyaltak! Vagyis logikusan nekünk kell alkalmazkodni hozzá.

Így nem teheted meg, hogy a neked szimpatikus egyházat választod, éppen ezért sokkal komolyabb vizsgálódások kellenek a megismeréshez.

Mit és miért hirdettek akkor vajon az első keresztények (Jézus közvetlen követői, magának Jézusnak a parancsára), ha mindegy volt, hogy milyen valláshoz tartozol, hiszen Isten "úgyis mindenkit szeret"???

"Ha tényleg zavarta volna őt a vallások sokszínűsége, vajon nem tett volna semmit? Hagyta volna tudatlanságból tévúton járni a gyermekeit?"

Isten mindig is tett ezért. Ilyen volt az előbb említett első sz.-i jó hír terjesztése szerte a lakott földön.

De a végső megoldás, amit a bibliában feltár, sokaknak nem fog tetszeni.

A igaz vallás igazságai nem ízlésbeli kérdések. Nem a túrós palacsinta, vagy a lekváros bukta közti választásból áll, hanem olyan egyetemes igazságok tanításán, ami mindenhol, mindenkinek egyformán az előnyére válik.

Jézus aranyszabálya pl., ami így szól: "Azt tedd másokkal, amit szeretnél, hogy veled is megtegyenek" - vajon nem alkalmazható-e minden kultúrában és nem válik-é előnyére mindenkinek, aki alkalmazza?!

"És érdekes, hogy a Biblia alapú vallásokon kívül a legtöbb elfogadja, hogy minden vallás igaz..."

Ennek csak a józan értelem és a logika mond ellent - lásd a fenti érveket.

"Mert nekem ne akarja bemagyarázni senki, hogy Istennek fontosabb az emberek vallása, mint szeretete..."

Ez egy igen trükkös megfogalmazás, de azt hiszem tisztáztam, miről van szó. Nem az "emberek vallásáról" van szó, hanem arról, amit Isten önmagáról igazságként kinyilatkoztatott, mert megtette, még ha annyi ember el is ferdítette és letagadja, akkor is!

Ehhez tehát még egyszer: Az isteni igazság nem alkalmazkodik az emberek számtalan spekulációjához gyakran istengyalázó tanításaihoz, amit róla kiagyaltak! Vagyis logikusan nekünk kell alkalmazkodni hozzá.

Ez az eredeti forrás, messze nem egyenlő azzal a domináns kereszténységgel, amit magad körül látsz!

11:38!

Hátborzongató az untolerancád.

Valószínűleg épp az ilyen emberek miatt taszít a katolikus vallás. Hiába írsz áttekinthetetlenül hosszan, csak az a meggyőződésem erősödik, ha isten valaha is katolikus volt, mára bizonyára más, valódi toleranciát, szeretetet mutató vallást választott...