Református legyek vagy evangélikus?

Szia,

A különbség nem is annyira a predesztináció kérdésében van, sokkal inkább a liturgiában, szokásokban, külsőségekben. Volt szerencsém nemrég Berlinben a berlini dómban járni és először fel sem tünt, hogy az nem katolikus. Mivel Luther - az evangélikus felekezet megalapítója - azelőtt buzgó katolikus volt, így nem szakított olyan radikálisan a római istentiszteleti formákkal, mint a legtöbb később reformátor, például Kálvin, aki a református egyház megalapítója volt.

Luther alapelve az volt, hogy az egyházban minden szabad, ami nem ellenkezik az evangéliummal. Így - bár a latin helyett áttértek a nép nyelvére - templomaikban továbbra is megtalálható az oltár, a kereszt, a papi ruhák, a gyertyák, a keresztvetés, amelyeket a legtöbb protestáns egyház - köztük a református - is elvetett, mint túl katolikus dolgokat. Az evangélikusok azonban úgy vélik, hogy a liturgiának ezek a formái nem követelmények, mégis értékesek, részint a szépségük folytán, részint azzal, hogy általuk részesedünk a megelőző korok hívő keresztény családjainak a vallásos tapasztalatában. Ezért például a magyarországi evangélikus templomokban is találunk tehát Jézus Krisztust, vagy bibliai személyeket és történeteket kiábrázoló oltárképeket. Ezeknek a templomba bevitelét a reformátusok nem helyeselik.

Aztán érdemes tudni - ha már biblikusságról beszélünk - hogy ha nem is olyan nyomatékkal, mint a Római egyház, az evangélikusok is azt tartják, hogy a kereszteletlenül elhalt kisdedek nem üdvözülhetnek. Ezért ők is megengedik az un. szükségkeresztséget, ilyen a reformátusoknál nincs.Aztán ott van még az úrvacsora kérdése, amivel kapcsolatosan Luther arra a meggyőződésre jutott, hogy az emberi bűnért a teljes elégtétel már meghozatott a mi Urunk keresztre feszítésével, így a római tanítás a miséről és az áldozatokról értelmetlenné vált számára. Azonban az úrvacsora az evangélikus tanítás szerint is a hívők találkozása az élő Istennel, aki valóságosan jelen van: a megszentelt kenyér és a bor Krisztus valódi teste és valódi vére, jóllehet a kenyérben és a borban semmiféle fizikai változás nem történik. A kenyér alatt náluk ostya értendő. A reformátusok azonban nem fogadták el Luther tanítását, hogy Krisztus teste és vére valósággal jelen van az Úrvacsorai jegyekben, szerintük, ha Krisztus egyszer az ő igéjében és Szentlelkében velük van, az igazi hitnek semmi szüksége nincs arra, hogy őt még testileg, szájjal ehetően is magához vegye. Jézus szava: "ez az én testem" szerintük egyszerű jelképes beszéd, amivel az Úr, mint minden keleti ember, sokszor élt tanításai során. Szóval ilyen értelemben a református felekezet szerintem bibliakusabbnak mondható, mint az evangélikus.

Visszatérve a predesztináció kérdésére, ez azért egy létező fogalom a Szentírásban, azonban szerintem helytelen "eleve elrendelés"-nek fordítani a predesztináció fogalmát, illetve a mögötte álló újszövetségi kifejezéseket. Az "eleve" kifejezést – amely Istent egyéni, emberi döntésektől független szuverén akaratára utal – a kálvini predesztináció-tan sugallta. Az Újszövetség eredeti szövegében a pro prepozició jelentése egyszerűen: előre. Károli Gáspár eredeti fordításában sem szerepel "eleve elrendelés", a fordítás-reviziók révén került csak bele a Károli fordítású Bibliákba az "eleve" szó. A Kálvin féle kettős predesztináció: a kiválasztottak eleve elrendelése az üdvösségre, az elvetetteké pedig a kárhozatra, Isten szuverenitása kedvéért feláldozza az emberi szabadságot, és Istent az igazságtalanság vádjának teszi ki. Az eredeti Biblia értelemben vett predesztináció azonban az isteni előrelátás, amely sértetlenül hagyja az emberi szabadságot. Isten senkit sem kényszerít. Csupán előre látja minden egyes embernél, hogyan fogja használni szabadságát, és ennek megfelelően cselekszik. Isten predesztinációja, azaz előre tervezése vagy rendelkezése azonos az egész történelmet átfogó, nagy megváltási tervvel. Az Efézusi levél 1:9-11-ben foglalt kijelentés tanúsítja, hogy Isten megváltási terve magában foglalja a megváltás történelmi eseményeinek időpontjára és körülményeire vonatkozóan hozott végzéseit, de ugyanúgy az egyénre, a terv emberi szereplőire vonatkozó isteni végzéseket is. (Lásd különösen a 11. verset: "Őbenne, akiben vettük is az örökséget eleve elrendeltetvén annak eleve elvégzése szerint, aki mindent az ő akaratának tanácsából cselekszik"). Úgy próbáljuk elképzelni Isten megváltási tervét, mint egy monumentális mozaikképet, amelyben a nagy mintát rengeteg apró mozaikkocka alakítja ki. Nincs tehát külön terv a megváltás nagy eseményeire és ezek idejére vonatkozóan, és külön predesztinációs terv (népszerű kifejezéssel: "sors könyve") az egyénekre vonatkozóan. Csak egy megváltási terv létezik, amely mindent magában foglal, a legnagyobb eseményektől a legkisebbekig, és mindezek

mögött egyedül és kizárólag csak az üdvözíteni, megmenteni akaró isteni szándék áll: "Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére." (I.Tim. 2:3-4)

Üdv. Péter

Szia, én épp hasonló cipőben járok. Meg akarok keresztelkedni és ehhez keresek egyházat. Református biztos nem leszek, mivel egyszerűen Kálvin kettős predesztinációs tanát elfogadhatatlannak tartom. Szerintem semmi alapja, a keresztény valláson belül akkora tévedés, mint egy ház. Kálvin agyszüleménye, amit még a reformátusok közül se vall mindenki. Nekem az a tapasztalatom, hogy ráadásul elaltatja a reformátusokat, szóval, ha a hasznosságát nézem, inkább káros. (Ezt nem hirtelen felindulásból mondom vagy gyűlölködésből. A családomban vannak református lelkészek is és szeretem őket. Eredetileg szerettem volna református lenni.)

Ha Luther és Kálvin között kell választani, akkor inkább Luther.

Az evangélikusok egyébként hajlandóak minden fakszni nélkül megkeresztelni és még betagozódnom sem kell hozzájuk, már beszéltem velük. Szóval ráérek jobban ismerkedni a nézeteikkel. Nagy valószínűséggel az evangélikusoknál fogok megkeresztelkedni, aztán még meglátom váltok-e vagy sem. Épp most ismerkedem jobban a katolikusokkal. Lehet egyszer még átmegyek hozzájuk és akkor is valószínűleg a bizánci rítusú görögkatolikushoz, mert ők elég szimpatikusak. De református nem leszek, ezt már eldöntöttem.

Mostanra nagyjából a legtöbb gyülekezetben istentiszteletén résztvettem legalább egyszer és váltottam pár szót lelkészekkel, papokkal. Egyenlőre az evangélikusok tűnnek az első lépésnek, aztán meglátjuk.

Azt meg kell értened Kérdező, hogy a keresztség az kell, ha elhatározásra jutottál a kereszténységet illetően. Viszont nagy előnye, amit talán sokan nem tudnak, hogy akárhol szolgáltatják ki (a szentháromság nevében), az érvényes lesz. Tehát voltaképpen teljesen mindegy, hogy katolikusoknál, reformátusoknál, ortodoxoknál keresztelkedsz, ha később egyházat váltasz, nem fognak újrakeresztelni. (Végszükség esetén, életveszélyben, halálos ágyon, bármely keresztény hívő által kiszolgáltatott keresztséget érvényesnek tekintik az egyházak, még ha nem is pap vagy lelkész végezte.) Krisztus Egyházába keresztelkedsz, nem az XY egyházba. Én valószínűleg nem fogok még konfirmálni, mert nem vagyok elköteleződve egyik egyház felé sem. De ettől függetlenül, a keresztség kell és érvényes. Szóval ne gondolkodj te se túl sokat rajta. Ha hiszel Krisztusban és kereszténynek érzed magad, keresztelkedj meg ott, ahol tudsz és ráérsz utána azon gondolkodni, hogy ott akarsz-e maradni vagy sem.

Egyébként a fenti végkövetkeztetésemet nálam is több éves kutakodás, tépelődés előzte meg. Hosszabb, mint a tiéd. És azért is írtam ezt neked, hogy levegyem a válladról azt a terhet, amit én is átérzek, mert tudom, hogy valószínűleg attól félsz, hogy és mi van, ha rosszul döntök? Mi van, ha a reformátusokhoz mentem, pedig az evangélikusokhoz kellett volna? Segítek: Semmi.

Időbe telt ez megértenem, de végre sikerült. Semmi nincs akkor. Nyugodtan keresztelkedj meg bárhol. Amelyik jelenleg szimpatikusabb vagy egyszerűbb.

A lelki fejlődésednek jót fog tenni. Innen meg mész tovább amerre a Lélek vezet.

8.

6. válaszára írt reagálásodra: ref. gimibe jártam, a vallástanár/lelkész mondta, amikor erről tanultunk

#12 vagyok.

"A reformátusok szerint is elkárhozik az aki úgy halt meg, hogy nem volt megkeresztelve? Megmondom őszintén ez eléggé unszimpatikus."

Na igen, a másik ami zavar a reformátusokkal kapcsolatban, hogy az egyike a leg exklúzivista irányzatoknak a kereszténységen belül.

Én biztosra veszem, hogy egyébként más vallásúak is üdvözülhetnek és a legtöbb egyház ezt így is látja.