Az ateisták miért félnek ennyire az örök élettől?

Aki olvasott középkori-korai újkori teológiai irodalmat (Aquinói, Scotus, Suarez, Keresztes Szt. János stb.), annak az a tény nyilvánvaló, hogy a középkori teológusok hittek a test (és agy nélküli) értelem létezésében, és ez kihat a katolikus eszkatológiára is.

Elképesztően részletesen leírták, hogy egy angyali agy nélküli értelem miben különbözik az emberi agy által működő értelem működésétől, valamint hogy az angyali és emberi értelem miben különbözik az isteni értelem működésétől.

És ehhez honnan szereztek információkat?

Ráadásul mindezt emberi aggyal hogyan értették meg?

Ez kb. olyan, mintha egy csiga elkezdené elemezni a TE agyadat.

Azt nem mondtam, hogy igazak ezek a teológiai-metafizikai spekulációk, csak annyit mondtam, hogy ezt korábban így hitték és ez a hit a katolikus eszkatológiát erőteljesen befolyásolta.

Pl. szerintük az egyik jelentős különbség az angyali és az emberi értelem között, hogy az angyali értelemben az anyagi világ összes információja már előre bele van teremtve. És ezek nem a világ megfigyeléséből eredő absztrakt információk, hanem maga Isten eszméinek a másai. Ezért a tudásuk nem változik, csak a figyelmük fókusza.

Mégegyszer hangsúlyoznám, nem állítom, hogy ez így is van, csak leírtam, mit gondoltak akkor.

EZ így nagyon jó dolog, ők okos emberek voltak.

Az a baj, hogy ez még mindig nagyon emberközpontú gondolkodás.

Egy angyal számára roppant kevés, ha a MI világunk jellemzőit ismeri, mivel nem itt él.

A saját világa pedig egyrészt egész másképp működik, másrészt nyilván nagyságrendekkel bonyolultabb, mint a miénk. Az emberek túl fontosnak hiszik magukat, és mindent ehhez akarnak viszonyítani. Ezért jó a tudomány, mert az ilyen hibákat is kiküszöböli.

"a figyelmük fókusza"

Ez így értelmetlen.

Ha ismeri a világunkat, akkor fölösleges bármire is figyelnie, hiszen már tudja előre.

"Amit mondasz, az akkor igaz, ha

- egyáltalán LÉTEZIK a túlvilág,

- valóban MÁSOK a törvényei = (ami nem kötelező)."

Na végre meg értjük egymást. Az én opcióm pont abból áll hogy van túlvilág, is hogy más fajta törvények vannak ott. Miért tartott ezt eddig meg érteni?

"És akkor még mindig kérdéses, hogy MENNYIT ismerhetsz meg belőle?

Alapból igen keveset."

Mondtam én olyat hogy nem?

A többire meg csak annyit, ezeket ugy írod mint ha elleneztem volna a tudományt vagy mint ha a vallás riválisaként hoztam volna fel, holott eleve nem ugyan azon a versenyen futnak.

Nekem valahogy furcsa, hogy olyanra teszed fel az életed, amit soha nem lehet ellenőrizni.

A másik furcsaság, hogy hogyan lehetséges az, hogy egy teljesen másféle lény, akit meg sem érthetünk, annyira különbözik - hogyan adhat erkölcsi követelményeket?

Hogyan lehet hasonló erkölcsünk, amikor neki ez a fogalom valószínűleg nem is jelent semmit?

"Ez így értelmetlen.

Ha ismeri a világunkat, akkor fölösleges bármire is figyelnie, hiszen már tudja előre."

Félreérthetően írtam. Ezt a figyelmet inkább úgy fogalmaznám meg másképp, hogy ha valamire gondolunk, akkor előhívjuk a tudásunk egy részét, és a tudásunk maradék, nem-előhívott részére ilyenkor nem gondolunk.

Ez lehetséges.

Az a baj, hogy még egy milliárd dolog lehetséges, amiről nem tudunk megbizonyosodni.

Például kering most a Szaturnusz körül egy teáskanna?

Na, ezt előbb fogjuk megtudni, mint hogy van-e lelkünk.