Hogy függ össze Szent Pál "aki nem dolgozik, ne is egyék" mondata a szegények segítésével?

Szia

Pál ezt a 2Tesszalonika 3:10 -ben írta: "Hiszen amikor nálatok voltunk, többször is erre utasítottunk titeket: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyen.”

Érdekes megnézni ennek a versnek a történelmi hátterét.

Izrael gazdasága főleg a földművelésen és az állattenyésztésen alapult, mivel mindenkinek megvolt a saját öröksége, a földje. Előfordulhatott, hogy néhány izraelita rossz gazdálkodás vagy anyagi csapások miatt elszegényedett, és el kellett adni a földjét, de néhány idegenként letelepedett is nehézségek közé kerülhetett. Az ilyenekre való tekintettel hozták azt a törvényt, hogy a földműveseknek nem volt szabad földjeik szélét learatniuk. Azokat a kévéket is kint kellett hagyniuk, amelyeket az aratók ottfelejtettek. Itt írt Mózes erről: 3Mózes 19:9, 10; 5Mózes 24:19–21. Ezzel alkalmat adtak a szegényeknek a tallózásra, mint például Ruthnak. Ruth 2:15, 16).

Ez a szegényeknek természetesen munkát jelentett, mivel a tallózás nem volt könnyű. Következésképpen nem volt az állam nyakán élősködő, foglalkozásnélküli szegény, — nem volt munkanélküli-segély, sem jóléti állam: 5Mózes 15:11; Ruth 2:3, 7. Ez megfelel a 2Thessalonika 3:10 keresztényi alapelvének, ahol ezt olvassuk: „Ha valaki nem akar dolgozni, az ne is egyék.”

De mi a helyzet ma? A kor, a szokás változik, de a bibliai alapelvet ma is alkalmazni lehet.

Jézus azt mondta, hogy így imádkozzunk: „Add meg nekünk ma az erre a napra való kenyerünket” Máté 6:11. Helyes tehát, ha minden követője erre kéri Istent. De vajon elvárjuk-e mennyei Atyánktól, hogy meghallgassa kérésünket anélkül, hogy mi valamit is tennénk érte? Természetesen nem. Ezért olvassuk: „A lusta vágyakozik” — sőt talán éppen imádkozás által — „de lelkének semmije sincs” Példabeszédek 13:4. Pál apostol ugyanezt hangsúlyozta, amikor ezt mondta: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.” A mindennapi kenyérért való imádsághoz a munkához való készségnek, akarásnak is társulnia kell. Pál érdekes módon, bölcsen mondja, hogy aki „nem akar dolgozni”, ne is egyék. Vannak, akik akarnának dolgozni, de nem kapnak munkát, betegek vagy túl öregek már a munkához. Némelyek akarnak dolgozni, de a körülményeik nem teszik lehetővé. Éppen ezért joggal imádkoznak a mindennapi kenyérért és remélik, hogy megkapják azt.

Nem a vadidegen szegényekről van szó, meg a jöttment hajléktalanról, akiről azt se tudod kicsoda, meg a nyilván féllábú, rosszak körülmények között élők stb. Tehát aki ténylegesen rászorul a segítségre.

Hanem a gyülekezettel kapcsolatosan beszél. Azokról van szó, akiket jól ismernek, dolgozhatnának, de helyette a gyülekezettel tartatják ki magukat. Pál maga bár tanítóként ment hozzájuk, mégis világi munkát végzett (sátrakat készített), hogy a gyülekezetnek ne legyen a terhére. Ráadásul abban az időben vándortanítók is jártak, akik apostoloknak adták ki magukat, hogy a közösségek eltartsák őket és nekik ne kelljen csinálniuk semmit. Nem véletlenül a Didachében is az van leírva, hogyha jön valaki idegen, fogadják be, adjanak neki szállást, ételt, de ha három nap után is az ő kenyerüket akarja enni és nem megy tovább vagy nem kezd el dolgozni, hogy fenntartsa magát vagy segíteni nekik valamit, akkor hamistanító. Miért? Mert csak élősködni akar rajtuk és nem veszi figyelembe, hogy a terhükre van és előlük eszi el az ételt.

Továbbá azok a tagok, akik nem dolgoznak, nem tudnak mások javara lenni, nem töltik be a feladatukat.

A levélből nem egyértelmű, hogy pontosan egyesek miért nem dolgoztak, de lehet, hogy mert pl. a közelgő világvégét várták Pál szavai téves értelmezése alapján. A lényeg, hogy közel sem arról a szituációról van szó, amire te gondolsz. Itt Pál teljesen másról beszél, nem általánosságban a szegényekről.

Pál nem egy embernek címezte a levelét, hanem egy közösségnek. A közösség valószínűleg tudott munkát biztosítani, ha csak ennyi volt a bibi. De, ha sokáig eltartják a tétleneket, akik csak ott lebzselnek, pont azoknak nem tudnak segíteni, akik tényleg rászorulnának. És a tétlenek is, ahelyett, hogy másokon segítenének, eltartatják magukat. És azt még ki is hagytam, hogy ráadásul egy üldözött gyülekezetről van szó, ahogy az a levél elejéből látszik is.

Itt nem arról van szó, amikor éppen előtted hal éhen valaki és nincs munkája.

Egyébként a hajléktalannak sem feltétlenül az a legnagyobb segítség, ha pénzt adunk, hanem ha segítünk neki talpraállni. Az adományok átmeneti segítséget jelentenek, de tartósat nem. A tartós segítséget az jelentené, ha sikerülne összeszednie magát és munkát találnia. Ha van erre mód, akkor ebben érdemes segíteni neki. Viszont, ha eléd kerül valaki, te nem ismered annak az embernek a történetét, nem tudod, hogy került oda ahol van, azt se tudod, hogy nem is akar dolgozni vagy egyszerűen nem veszik fel sehova. Nyilván segíts neki, amennyire módodban áll.

Ha kiragadott szólásmondásként tekintesz erre a részre, akkor valóban érthetetlen lehet, de a teljes kontextusban és Pál egész gondolatrendszerén belül, helyén van a dolog.

Kárhozatról meg amúgy végképp nincs szó a levélben, ez egy egyszerű intés, hogy hogyan vezessék a gyülekezetet. Ne a semmit tevésre törekedjenek, hanem, hogy mások hasznára legyenek. Hogy fenntudják magukat tartani és így másokat is segíteni tudjanak.

#12

Ha Jézus azt akarta volna mondani, hogy "igét" jelent, jelentsen bármit is értelmezésedben, akkor azt mondta volna. Helyette kenyeret mondott, ami ezért kenyeret is jelent.

#14

Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik. (Mt4,4) Isten családját és a közösséget. Az 1Korinthus 10,16-ban a Biblia azt mondja: A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-e? A kenyér egy metafora, ami azt jelenti Jézus teste, Isten családja.

Amikor igét olvassuk kenyeret eszünk vagyis Jézus testét esszük.

persze lehet fizikai kenyérre is érteni de szerintem ez lelki spirituális értelmezés

#15

"Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik."

Ezzel magad cáfoltad, mert Jézus itt a kenyeret kenyérként, szó szerinti ételként értelmezi.

"Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesülés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés?"

Most metafora vagy azt jelenti, hogy Jézus teste? Ezt jó lenne, ha eldöntenéd.

"Isten családja"

Ilyet egész biztos, hogy nem jelent. Istennek nincs családja.

"Amikor igét olvassuk kenyeret eszünk vagyis Jézus testét esszük."

Ez valami egészen bibliátlan állítás.

"persze lehet fizikai kenyérre is érteni de szerintem ez lelki spirituális értelmezés"

Csak arra lehet érteni. Azért a Miatyánk nem egy túl bonyolult imádság.

#16

Bibliának van spirituális értelmezése is ezzel jó ha tisztába lennél.

Istennek van családja mindenki aki Jézust követi az a család tagjává válik

#16

Máté 26:26-46 EIV

Mikor pedig ettek, vette Jézus a kenyeret, hálát adott, megtörte és a tanítványoknak adta, és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!“

31Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni.” 32Jézus erre azt mondta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. 33Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak.” 34Erre így szóltak hozzá: „Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből!” 35„Én vagyok az élet kenyere – felelte Jézus. – Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha.

Majd megköszöni az ételt Istennek, és darabokat kezd törni a kenyérből és a halból. A tanítványok pedig adnak belőle mindenkinek. Csupán a férfiak száma ötezer, de több ezer nő és gyermek is van velük. Mindnyájan jóllaknak. Amikor a tanítványok összeszedik a maradékot, tizenkét kosár telik meg vele.

Itt egyértelműen látszik hogy az a kenyér az IGE mert az ige az eledel. Aki pl tv-t hallgat egésznap az moslékot eszik áramlik a médiából a moslék...

Eszre kellene venni

"Majd megköszöni az ételt Istennek, és darabokat kezd törni a kenyérből és a halból. A tanítványok pedig adnak belőle mindenkinek. Csupán a férfiak száma ötezer, de több ezer nő és gyermek is van velük. Mindnyájan jóllaknak. Amikor a tanítványok összeszedik a maradékot, tizenkét kosár telik meg vele."

A kenyér az kenyeret jelentett az említett helyen is, ott pont egy csoda történik, a kenyérszaporítás csodája. Nem véletlenül eteti meg őket Jézus, mert ha korog a hasuk, akkor nem tudnak tanítására se figyelni.

"élet kenyere"

Itt nyilván nem a kenyérre gondol, mint fizikai étel (bár később már újra arról beszél, amit nem idéztél), de ezt jelzi is. Pont azzal a szókapcsolattal, amit kiemeltem.

Nézd, nem kell a Bibliának minden egyes részét átértelmezni, mert ezzel a hozzáállással csak a lényege vész el.

"Istennek van családja mindenki aki Jézust követi az a család tagjává válik"

Ez így téves. A Biblia szerint a *megkeresztelt* hívő ember lesz Krisztus testvére és az Atya fogadott gyermeke.