Örök életünket elveszítettük Ádám és Éva bűnbeesése következtében?

A Bibliában nincsen konkrét írás erről, de vannak utalások például arra, hogy akik nem képesek üdvösségre vonatkozó döntést hozni, azokat Krisztus halála fedezi (gyermekek, akik ugyebár nem tudnak önmagukról gondoskodni, és döntéseket sem képesek hozni, pont mint az értelmi fogyatékosok is), például Dávid esetében, mikor az Úriás feleségétől született gyermeke meghalt, ezt mondta: „Vissza tudom-e még hozni őt? Én megyek majd őhozzá, de ő nem tér vissza hozzám".

Aztán az is biztos, hogy akiket az Atya Jézusnak adott, azokat nem hagyja elveszni. Ez az ígéret független a mentális vagy fizikai állapottól.

Viszont kategorikusan nem tudom kijelenteni teljes biztossággal, hogy mi a helyzet velük, de Isten irgalmas és a szeretete örök.

Ezen felül ezeknek a fogyatékosságuknak többnyire valamilyen bűn az okozója, illetve annak következménye. Nem feltétlenül az az illető, aki sérült, hanem valamelyik őse bűnéről van szó. "megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek" (2Móz. 20:5., 5Móz. 5:9.) "És megbüntetem őt, és az ő magvát, és az ő szolgáit az ő bűneikért..." (Jer. 36:31)

Emellett vannak, akiket gonosz lények (démonok, szellemi hatalmasságok) szálltak meg, ezeknek is kell egy úgymond kapaszkodási pont ami nem más, mint egy bűn, akár saját, akár valamelyik felmenőé (familiáris átkok, szellemek, stb...).

Azt is olvashatjuk, hogy Jézus mindig azzal kezdte az ilyen embereknél, hogy kijelentette, hogy meg vannak bocsátva a bűnei, és azután meggyógyította, vagy gyógyítás után mondta, hogy többé ne vétkezzen az illető, hogy rosszabb állapotba ne kerüljön (akit a Bethesda tónál gyógyított meg, vagy akit a háztetőn át eresztettek le hozzá).

Szóval kijelenteni nem tudom biztosra, de azért ezek az igék okot adnak arra, hogy van remény számukra is. És bár Jézus nem jár köztünk, de a követőit felruházta, hogy betegeket gyógyítsanak meg, démonokat, szellemi lényeket űzzenek ki a nevében, még a halottak feltámasztását is a követői kezébe adta.

Hosszasan lehetne erről írni, nem biztos, hogy örülnének itt neki. :)

"valamelyik őse bűnéről van szó. "megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen"

Szerinted ez így igazságos, vagy jóságos?

Ha te mindenre elszánt vagy egy dologgal kapcsolatban, mondjuk hogy megülj valakit, akkor eltántoríthat téged az, hogy megbüntetnek érte? És ha azt mondják, hogy a gyermekednek kell majd megbűnhődnöd a tetteidért? Melyiknek van visszatartóbb ereje? A másik része, hogy "De irgalmasságot cselekeszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják." Vagy ez is igazságtalan? Négy generációs átok, ezer generációs áldás? Egyensúlyban van a két dolog? Mit gondolsz erről?

A másik dolog, ha végigolvastad, amit írtam, akkor láthatnád, hogy van kiút ez alól is.

EZ egy több irányú mellébeszélés volt a részedről.

Szinte mesteri.

Tehát: SZERINTED ez így egy végtelenül jó ÉS igazságos isten részéről igazságos, vagy jóságos?

NEM a mi részünkről, nem a bűnös részéről, nem az egyensúly részéről - hanem AZ ISTEN részéről.

Igen, Isten igazságos, jó, és bölcs.

A gyerekek általában a szüleik nyomdokaiban járnak, azokat teszik, amit tőlük látnak, és bizony ugyanazokat a bűnöket követik el többnyire, több generáción át. Nézz végig a környezeteden. Az egyik család generációról generációra pökhendi, másokat derogáló, gúnyoló, a másik alkoholista, a harmadikban minden generáció megcsalja a társát, stb...

Öröklődés és a szüleik példája útján a fiak részt vesznek atyáik bűneiben. A bűnös hajlamok, a romlott kívánságok és durva, lealjasodott erkölcsök éppen úgy, mint a testi betegségek és elkorcsosulások átszállnak örökségként apáról fiúra a harmadik és negyedik nemzedékig.

Ezt jelenti a fentebbi idézet. Nem azt, hogy börtönbe zárják helyetted az unokádat.

PÉTER MÁSODIK LEVELE / 3. fejezet (Emlékeztetés Pál leveleire) / 13. vers

De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik.