Milyen megfelelői vannak a "logosz" kifejezésnek? Miket jelenthet? Felsorolnátok mindet, ami ahhoz társul?

A Logosz-tan

Az első három század hittudósainak kutatásában a Szentlélek még háttérben marad. Az érdeklődés középpontjában az Atya és a Fiú viszonya áll. Az óegyház hittudósai számára főképpen négy szentírási kifejezés nyújtott nagy segítséget a viszony szabatosabb megfogalmazásához:

Krisztus az Atya ,,egyszülöttje'' (monogenész) (Jn 1,14.18; 3,16; 1Jn 4,9);

Krisztus az Atya ,,igéje'' (logosz) (Jn 1,1.14);

Krisztus az Atya ,,képmása'' (eikón) (Kol 1,15);

Krisztus az Atya ,,bölcsessége'' (szophia) (1Kor 1,24).

Az ,,egyszülött'' szó világosan mutatja, hogy 1) a Fiú másvalaki, mint az Atya; 2) hogy a Fiú az Atyától származik; 3) hogy a Fiúnak ez az Atyától való származása különbözik minden más lény származási módjától (egyszülött). De vajon miben áll a Fiú származási módjának e sajátossága?

Tertullianus hasonlatokkal igyekszik megfelelni e kérdésre: ,,A gyökérből származó fatörzset, a forrásból származó sugarat ne habozzál 'fiú'-nak nevezni. Mert minden eredet 'szülő', és az eredetből fakadó minden lény 'született'. Mennyivel inkább illik tehát Isten Igéjére a 'fiú' név. A fatörzs nincs elválasztva a gyökértől, a folyó nincs elválasztva a forrástól, a sugár nincs elválasztva a naptól. Ugyanígy az Ige sincs elválasztva Istentől.'' (Adv. Praxeam 8.) Tertullianus próbálja az isteni egységet és a háromságot is érthetővé tenni: ,,Az Isten lényege (substantia) egy, mely három formában létezik.'' (Adv. Praxeam 2.) Tertullianus azonban nem jut kielégítő megoldásra, mert a sztoikus bölcselet fogalmaival dolgozik, amelyek szerint az Isten anyagi lény. Ezért jut arra a gondolatra, hogy az Atya lényét képező isteni anyagnak egy része alkotja a Fiút. Az ilyen magyarázat természetesen sem az Atya, sem a Fiú isteni létét nem fejezi ki helyesen.

Több sikerrel kecsegtetett a platóni bölcselet fogalmainak alkalmazása és átértelmezése. A platonisták szerint Isten nem anyag, hanem egy, változatlan, oszthatatlan, örök szellemi Lény. Ez az Isten maga a Jóság, irigységet nem ismer; mert jó, adakozik, és így minden jóság forrásává lesz. Az óegyház hittudósai habozás nélkül alkalmazták ezeket a vonásokat a Szentírás Atyaistenére. Hogy azonban ennek az Atyaistennek és a Fiúnak viszonyát kifejezzék, a görög bölcseletben szereplő még egy fontos fogalmat használtak fel: a Logosz fogalmát. A Logos szónak többféle értelme volt: 1) Logosz jelenti az emberi értelmet, gondolatot; 2) Logosz jelenti az értelemből fakadó értelmes szót; 3) Logosz jelenti a világmindenség rendjét megalapozó ősértelmet; 4) végül, Philónnál és több más bölcselőnél, Logosz jelenti a világ teremtését elhatározó Istenből származó első szellemi lényt, amely magában foglalja az összes változatlan fogalmakat, és amely így a világ teremtésének mintája.

Ezeknek a fogalmaknak segítségével így fogalmazták meg a II. és III. század hittudósai az Atya és a Fiú viszonyát: az Atyaisten egy, oszthatatlan, változatlan, örök szellemi Lény, maga a Jóság és minden jóság forrása. Ebből az Atyaistenből születik -- minden osztódás, törés és szakadás nélkül -- az isteni Logosz (úgy, ahogyan az emberi észből is osztódás, törés és szakadás nélkül születik a gondolat). Ez a Logosz, mint az Isten Bölcsessége, tökéletes képmása az Atyának, és egyben tökéletes szellemi mintája a teremtett világnak.

Ez a magyarázat sok előnnyel járt. Bizonyos fokig érthetővé vált a magyarázat által, hogy 1) miképpen alkalmazható a ,,születés'' fogalma az egy és oszthatatlan Istenre; 2) miért teremt az Atya mindent az Ige által (Jn 1,3); 3) miért világosít meg az Ige mint Ősbölcsesség és a világrend értelmes alapja minden embert (Jn 1,9); 4) miért példaképe az Ige minden bölcsességnek és jóságnak; 5) miért nyilatkoztatja ki az Ige az Atyát (Jn 1,18). Amikor az óegyház hittudósai és hithirdetői Jézust mint az emberré lett Logoszt hirdették, aki nekünk az Atyaistent feltárja, és aki utunkká lesz, mely az Atyaistenhez vezet, oly nyelvet beszéltek, mely érthető és meggyőző volt az ókori görög-római társadalom számára.

De ennek a Logosz-tannak megvoltak a veszélyei is. Minthogy ezek a hittudósok az isteni Igét szorosan egybekapcsolták a teremtés művével, és minthogy másfelől a teremtést, a Szentírást követve, nem örök, hanem időben kezdődő műnek fogták fel, megvolt a veszély arra, hogy a Logosz-Fiút az Atyaistentől lényegében különböző, alárendelt isteni lényként fogják fel. Hippolütosznál és másoknál például ilyen magyarázatot találunk: a Logosz mint isteni értelem, örök, de mint ilyen még nincs különbség közte és az Atyaisten között; a Logoszt mint isteni szót, az idő kezdetén ejti ki az Atya, amikor a teremtés művébe fog; ekkor születik a Logosz mint Isten egyszülötte; ez a Logosz közvetítő Isten és a világ között: az Atyaisten teljesen láthatatlan, felfoghatatlan, egyszerű ősegység -- ezzel szemben a Logoszban formát ölt az isteni tulajdonságok többsége, és ezért láthatóvá tudja tenni magát a teremtés, az ószövetségi kinyilatkoztatások és jelenések, végül pedig a Jézusban való megtestesülés által. Az Atyaisten és a Fiú-Logosz közötti viszonyt ilyenféleképpen felfogó elméletet szubordinacianizmusnak szokták nevezni. Ez a szubordinacionista felfogás azonban nem tesz eleget annak a Krisztusképnek, melyet a Szentírásban találunk, és amelyet a keresztény nép hitélete, liturgiája, imája feltételez. Ez az ellentmondás nem engedte, hogy a teológia megállapodjék szubordinacionista magyarázatoknál, hanem feltartóztathatatlanul lendítette tovább a teológiai gondolat fejlődését.

Iréneusz nagyszerű teológiájában (2. sz. vége) már sokkal érettebb felfogással találkozunk. Bár ő is a Fiú-Logosznak tulajdonítja minden emberi értelem megvilágosítását és Isten valamennyi kinyilatkoztatását mind az ó-, mind az újszövetségben, ismételten hangoztatja, hogy a Logosz eredeti lénye örök és láthatatlan. ,,Az Ige, mely kezdetben Istennél volt, mely által minden teremtetett, és mely minden időben segítette az emberi nemet, ez az Ige az utolsó időkben egy teremtménnyel egyesült, és halandó emberré lett. Emberré levése által az emberi nemzedékek hosszú sorát helyreállította és egybefogta, és ez egybefogás (recapitulatio) által üdvösséget adott nekünk.'' (Adv. haer. 3.18,1.) ,,Az Isten Igéje azért lett emberré, és az Isten Fia azért lett ember fiává, hogy az ember, befogadva az Igét, Isten fiává legyen. Hogyan részesülhetnénk ugyanis a változhatatlanságban és halhatatlanságban, ha a Változhatatlan és Halhatatlan azzá nem lett volna, ami mi vagyunk.'' (3.19,1.)

Origenész teológiája is ugyanezeknek a kérdéseknek a megoldásán dolgozik, és bár tökéletes megoldásra még nem jut el, lényegesen előbbre viszi a kutatást. Origenész számára az Atyaisten leglényegesebb tulajdonsága az, hogy ,,jó'' (agathosz). Atyának lenni, vagyis jósága, léte teljességét adva egy ,,fiút'' szülni: ,,szép és jó'' dolog. Ezért az Isten örökkön örökké Atya: az örökkévalóság ,,mai napján'' örökké szüli Fiát. Ez a Fiú az egyetlen, aki képes befogadni az Atya egész jóságát és létét: ő az atyai jóság változatlan és tökéletes képmása. Az Atyától úgy születik ez az isteni Bölcsesség-Ige, mint ahogyan a jót akarás születik egy jó ember szívéből: nem szakad el tőle. Mint az örökké jót tevő jó Isten jóságának képmása, a Fiú az Atyával szembenálló, tőle megkülönböztetendő valóságos Létező, de minthogy az Atyának semmiben sem eltérő tökéletes mása: ,,egy az Atyával''. Ez a Bölcsesség-Ige-Fiú egyesült egy lélekből-testből álló emberrel, kit úgy hat át, mint tűz a vasat, és aki által kinyilvánítja nekünk az Istent, és úttá, lépcsővé válik, amelyen az Atyához juthatunk. Origenész művében már előfordulnak a későbbi igazhitű Szentháromságtan és Krisztus-tan legfontosabb szavai: az Atya és a Fiú ,,egylényegű'' (homoúsziosz); Mária az ,,Isten anyja'' (Theotokos). Azonban azt is be kell ismernünk, hogy Origenész teológiája még sok megoldatlan kérdést hagyott hátra. A jánosi Jézus szavai: ,,Az Atya nagyobb nálam'' (14,28), döntő szerepet játszanak Origenész felfogásában. Origenész, a későbbi egyházatyáktól eltérően, nem Krisztus emberi természetére, hanem az örök Logosz isteni természetére vonatkoztatja e szavakat. Ez még nem volna baj, ha a szavakat oly értelemben fogjuk fel, hogy az Atya csak annyiban ,,nagyobb'' Fiánál, hogy ő, és egyedül ő az Istenség forrása, akitől a Fiú is származik, és akihez a Fiún keresztül visszatér a mindenség mint végső nyugvópontjához (ilyen értelemben Hilarius és több más, kétségtelenül ortodox hittudós is a Logoszra vonatkoztatja Jézusnak e szavait). Origenész is e szavak magyarázatánál elsősorban az Atya forrásjellegét hangsúlyozza; de találunk nála olyan kifejezéseket is, amelyek az Atyával szemben a Fiú tudását és tevékenységét korlátozni látszanak: a szubordinacionizmus árnyéka még nem tűnt el teljesen. Hogy a teológia végérvényesen túljusson ezen az akadályon, egy válságra volt szükség: ez a válság ki is tört a negyedik század elején Areiosz felléptével.

Mi anno úgy tanultuk, hogy az ige cselekvést, létezést, történést kifejező szófaj.

Ha belegondolok, ez Isten igéjére is teljesen igaz. Lehet teologizálni, mindenféle érvanyagot felhozni, elméleti tudást gyarapitani, ez mind szép és jó. Viszont ahová Isten igéje bejut, ott valóban kifejezi Isten, a Menny létezését, bizonyságot tesz arról, hogy a Biblia minden szava igaz, és ott valóban Isten cselekszik.

Szóval akik erre tévednek üzenem, hogy az elméleti tudás megszerzésén kivül/mellett/helyett úgy keressék Istent, hogy Ő meg tudja eleveniteni az igéjét a Szent Szellem által. Ha ez megtörténik, akkor elég egyetlen szó, vagy egy mondat, és minden megváltozik! Egy szó, és a beteg testrész meggyógyul, egy szó, és megszűnik a munkanélküliség, megszűnik a depresszió, megtörik a függőség, feltámadnak a halottak, megtérnek a bűnözők!

Jó az Úr, és bizony ma is szól, és ahová Isten az igéjét küldi, onnan nem tér vissza üresen, hanem megcselekszi amire küldetett!

God bless, shalom!

"Itt fel volt sorolva néhány, tudás/értelem/tudomány/gondolat. Mindenféleképpen egy elméleti kifejezésnek kell lennie, ha Isten igéjéről beszélünk, mert ugye alapvetően Istennek nincs formája nem?! Csak azért kérdem, mert most az, hogy Ige, nem mond semmit...ott vagyunk, ahol a part szakad, Istentől eredő "valami", ezért kapta meg ezt a külön alakot, mert Istenhez kötötték. De mi az a "valami" igazából?"

Jézus. (legalább is annak megtestesülése)

A János evangélium pár kezdő sora nagyon sok valláskutató, filozófus, vagy szent szerint elképesztő sok bölcsességet hordoz magában. Sokan úgy tartják, hogy az egész evangélium lényege bele van sűrítve.

A logos sok jelentése szerintem ma is aktuális. Ha már Istenre vonatkozik egy kis meditáció talán hozzájárul valamelyest a jobb megértéséhez. Ha elmondjuk a kezdő sorokat magunkban több értelmével is a logos-nak (értelem, beszéd, tan, igazság, szellem, tudás, ok, magyarázat, fogalom, gondolat, ige) újra meg újra, akkor valahogy szavak nélkül körvonalazódik valami...