Isten miért nem büntette meg azokat,akik részt vettek szeretett fiának kivégzésén ??

68,69

Csak hogy tisztázzuk.

"A hazugság valótlanság állítása más vagy önmagunk félrevezetése céljából. "

Egyikőtök sem hazug. Nem hazudik a másik csak téved.

#69

Ahhoz képest, hogy engem nevezel fogyatékosnak ("Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére."), képtelen voltál idézni a Bibliából, hogy hol nevezi Jézust teremtménynek.

De továbbra is várom.

Nem tudom miért olvassam el az adott részt, megtettem, ott nem szerepel Krisztus.

Jelenések 4:11! E szerint nem mondja azt, hogy kivéve Jézust.

Kolosszé 1:15, Jelenések 3:14,

"Kezdetben: A Szentírásban a „kezdet” szó jelentése a szövegkörnyezettől függ. A görög ar·khéʹ szó itt nem vonatkozhat Istennek, a Teremtőnek a „kezdetére”, hiszen ő öröktől fogva van, nincs kezdete (Zs 90:2). Ezért arra az időszakra kell utalnia, amikor Isten elkezdett teremteni. Isten első teremtése a Szónak van nevezve, mely annak a személynek az égi elnevezése, aki később Jézus lett (Jn 1:14–17). Tehát Jézus az egyetlen, akit jogosan úgy lehet hívni, hogy „az egész teremtés elsőszülöttje” (Kol 1:15). Ő volt „Isten teremtésének a kezdete” (Jel 3:14), vagyis minden más szellemteremtménynek, illetve a fizikai világegyetemnek a megteremtése előtt létezett. Mi több, Jézus által „lett megteremtve minden más az égben és a földön” (Kol 1:16; hogy még hogyan használja a Szentírás a „kezdet” szót, lásd a Jn 6:64-hez tartozó magyarázó jegyzetet).

a Szó: Vagy: „a Logosz”. Görögül ho loʹgosz. János itt címként használta ezt a kifejezést, ahogyan a Jn 1:14-ben és a Jel 19:13-ban is. Azonosította, hogy kire vonatkozik ez a cím: Jézusra. Ezt használták Jézusra az emberré válása előtt, amikor szellemteremtmény volt; a földi szolgálata során mint tökéletes férfira; és azután is, hogy felment az égbe. Jézus volt Isten Szava, vagyis szószólója, mivel a Teremtő általa közölt információkat és utasításokat a többi szellemfiával és az emberekkel. Ezért észszerű azt feltételezni, hogy mielőtt Jézus a földre jött, Jehova sokszor a Szó, azaz az angyali szószólója által beszélt az emberekkel (1Mó 16:7–11; 22:11; 31:11; 2Mó 3:2–5; Bí 2:1–4; 6:11, 12; 13:3).

Istennel: Szó szerint: „Isten felé”. Ebben a szövegkörnyezetben a görög prosz elöljárószó közelségre és társaságra utal. Azt is mutatja, hogy két külön személyről van szó, itt most a Szóról és az egyedüli igaz Istenről.

a Szó isten volt: Vagy: „a Szó Istenhez hasonló [vagy „isteni”] volt”. Jánosnak ez az állítása „a Szó” (görögül ho loʹgosz; lásd a Szó kifejezéshez tartozó magyarázó jegyzetet ebben a versben), vagyis Jézus Krisztus egyik tulajdonságát írja le. A Szó kiemelkedő pozíciója – az, hogy ő Isten elsőszülött Fia, aki által Isten minden mást teremtett – jogos alapot ad arra, hogy úgy nevezzék, hogy „egy isten”; „Istenhez hasonló”; „isteni”; „egy isteni lény”. Sok fordító inkább „a Szó Isten volt” megoldást választja, és így a Szót egyenlővé teszik a mindenható Istennel. De több okból is kijelenthetjük, hogy János nem azt akarta mondani, hogy „a Szó” ugyanaz, mint a mindenható Isten. Először is, az előző tagmondat és a következő mondat is egyértelműen azt mondja, hogy „a Szó” „az Istennel volt”. Továbbá a görög the·oszʹ szó háromszor fordul elő az 1. és a 2. versben. Az első és a harmadik helyen a the·oszʹ határozott névelővel szerepel, a második helyen viszont nélküle. Számos tudós egyetért abban, hogy lényeges szempont, hogy a második the·oszʹ szónál nincsen határozott névelő. Amikor ebben a szövegkörnyezetben a the·oszʹ névelővel szerepel, a mindenható Istenre utal. Az, hogy a második esetben hiányzik a határozott névelő, a the·oszʹ-nak jelzői minősítést ad, leírva „a Szó” egyik jellemzőjét. Éppen ezért több angol, francia és német nyelvű bibliafordítás hasonlóan adja vissza ezt a verset, mint az Új világ fordítás, és ezzel azt az értelmet közvetítik, hogy „a Szó” „egy isten”; „isteni”; „egy isteni lény”; „isteni természetű”; „Istenhez hasonló” volt. Ezt a nézetet támasztja alá az is, hogy János evangéliumának a kopt nyelv szaidi és bohairi nyelvjárásán készült fordításai (amelyek valószínűleg az i. sz. III. és IV. századból származnak) szintén másképp adják vissza a Jn 1:1-ben a the·oszʹ szót a második helyen, mint az elsőn. Ezek a fordítások „a Szó” egyik jellemzőjét emelik ki, azt, hogy a természete Istenéhez hasonló volt, de nem teszik őt egyenlővé az Atyjával, a mindenható Istennel. Ezzel a verssel összhangban a Kol 2:9 azt írja Krisztusról, hogy „benne teljes mértékben megvan Isten összes tulajdonsága”. A 2Pt 1:4 szerint pedig még Krisztus társörökösei is „Isten dicsőségének [szó szerint: „az isteni természetnek”] részeseivé” válnak. Az is tény, hogy a Septuaginta általában a görög the·oszʹ szót használja a héber ’Isten’ jelentésű ʼel és ʼeló·hímʹ szavakra, amelyeknek valószínűleg az az alapjelentésük, hogy ’hatalmas személy’; ’erős személy’. Ezek a héber szavak vonatkozhatnak a mindenható Istenre, más istenekre, és emberekre is. (Lásd a Jn 10:34-hez tartozó magyarázó jegyzetet.) Az, hogy a Szóra úgy történik utalás, mint aki „egy isten” vagy „egy erős személy”, összhangban van az Ézs 9:6 próféciájával, amely szerint a Messiást úgy hívják majd, hogy „erős isten” (nem pedig „mindenható Isten”), és hogy ő „örökkévaló atya” lesz az alattvalói számára. Ezt az Atyja, „a seregek Jehovája”(előidézője) fogja véghez vinni a buzgalmából fakadóan (Ézs 9:7)."

"a halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában." (Bölcs, 1,13)

Nincs olyan bűn a földön, melynek megbocsátását Isten ne kívánná. Ő minden bűnös bűnbánatát akarja, és végtelen szeretete az irgalom adásában leli legnagyobb örömét. És így volt ez bizony azokkal is, akik Jézus kivégzésének előmozdítói voltak. Jézus maga imádkozta: "Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." Nem tudhatjuk, kik voltak közülök, akik esetleg tudatlanságból cselekedtek, vagy kik voltak azok, akik később lelkiismeretükre hallgatva megbánták tetteiket.