Katolikus vs. nem más keresztény vita - valaki megmagyarázná ezt nekem?

Katolikusként mi hiszünk abban, hogy a már megdicsőült lelkek sem csak úgy vannak, hanem imádkoznak, illetve Isten jelenlétében vanak már, és szüntelenül imádják Istent. Nem imádjuk a szenteket, hanem kérjük a közbenjárásukat, illetve nem mellesleg példaképeink, mert életükkel már bizonyítottak.

Az, hogy ez a baptista közösség közbenjáró imát végez egy beteg testvérükért, az teljesen rendben van. Katolikusként is szoktunk mi is imádkozni bárkiért. Emelett hiszünk abban, hogy a kapcsolat nem szakad meg halál után sem, az elhunytak nem semmisülnek még, hanem ugyanígy ők is imádkoznak értünk. Ha most emiatt a baptisták bálványimádónak tartanak, akkor ám legyen...

Pál Apostol azt mondta azt mondta, hogy helyes dolog megkérni másokat, hogy imádkozzanak értünk.

A katolikusok csak annyit tesznek, hogy nem csak élőket hanem a szenteket is (akik már meghaltak) megkérik (ima formájában), hogy imádkozzanak értük, vagy azért, hogy közbenjárásukat kérjék az Úrnál.

Reformátusként ugyan nem tekintem ezt bálványimádásnak, ugyan akkor ez szembe megy azzal, amit a Biblia ír, vagyis hogy Jézus az egyetlen közben járó köztünk és Isten közt.

Tanuld meg kérdező, amit mi katolikusok teszünk, az mindig minden baj, helytelen dolog és bálványimádás. Ha mások tesznek hasonlót, azzal semmi gond nincs :)

Ez amolyan örök igazság, egy katolikus lehet bármilyen jó, jámbor és istenfélő, sok protestáns akkor is csak a kígyókat békákat fogja kiabálni. Ez van.

Krisztus az egyedüli közbenjáró, vagyis abban a sajátos és kizárólagos értelemben senki más nem közbenjáró. Ugyanakkor Krisztus a benne hívőket a közbenjárói hatalmában is részesíti, ezért van értéke az imáinknak, s ezért tudunk közbenjárni másokért. Ezt minden felekezet nagyjából így látja.

A kifogásolt katolikus tanítás és gyakorlat csak az, hogy a már meghalt szentéletű keresztények és szeretteink közbenjárását is merészeljük kérni, amire ugyebár valóban nincs példa a Bibliában. A kritikusok szerint, aki meghalt az a seolban alszik, így nem is tud közbenjárni. De ha így lenne is, akkor sem világos, hogy ez mitől lesz bálványimádás, mert legfeljebb csak babonaság, a bálványimádáshoz ugyanis bálvány kell és imádás. Pl: Péter apostol könyörögj érettem, hogy meggyógyuljak! Ebben vajon mi a bálványimádás?

A katolikus tanítás szerint mindenesetre a Krisztusban hívők haláluk után nagyon is élnek és Krisztussal uralkodnak, mert Krisztus királyi hatalmából és dicsőségéből is részesednek kisebb-nagyobb mértékben. Az Újszövetségben azért nem olvashatunk arról, hogy bárki is kérné a szentek közbenjárását, mert még nem volt kellően letisztázva Krisztusban meghaltak helyzete, hanem éppen az Újszövetség és különösen a Jelenések könyvének általános elterjedése alapozta meg ezt a gyakorlatot. A Jelenések könyvében a 144 ezer a már megdicsőült szenteket jelenti, az Új Jeruzsálem lakóit vagyis a Bárány jegyesét, míg a nagy sokaság a még földön küzdő egyházat jelképezi.

#7

Nem tudom, az apostolok miért kérték a hívek imádságait, miért nem imádkoztak maguk Istenhez?

@ "Engem még mindig az érdekel, hogy miért kérik halott szentek közbenjárását, akkor az az ima szólhatna közvetlenül Istenhez is?"

Ez a mi anyagi világunk eleve úgy van megalkotva, hogy nagyban függjünk egymástól is, ne pusztán csak az Istentől. Ha például egy gyerek szomjas vagy éhes, akkor a szüleihez fordul, mert Isten a szülőkön keresztül akar róla gondoskodni. Az Istentől kapott szülői hatalom és felelősség olyan borzasztóan nagy, hogy ha szülő törtrénetesen nem akar gondoskodni a saját gyerekéről, akkor az nagy eséllyel meg is hal.

De az imádság terén is az a helyzet, hogy Isten inkább azokat az imákat hallgatja meg és azokat teljesíti, amelyek közösségi imák, egymásért végzett imák. Különösen is hatékonyak a kiemelkedően szentéletű és nagy hitű emberek imái és közbenjárásai, a legtöbb csoda leginkább az ilyen emberek imáira történik. Isten maga akarja azt, hogy imádkozzunk egymásért, mert egymás imái által is meg akar bennünket áldani. Az Egyház Krisztus teste, s minden egyes hívő Krisztus testének egy-egy tagja, minden egyes tag fontos és szüksége van rá a többi tagnak is.

"Hiszem a szentek közösségét." - mondja a nagyon ősi "Apostoli hitvallás".

Amikor a Katolikus Egyház ősi hagyomány alapján a szentekhez is könyörög, s mintegy királyi hatalmat és dicsőséget tulajdonít nekik, akkor a Szentírásnak azt a tanítását domborítja ki, hogy az üdvözültek Krisztus társörökösei, akik maguk is részesednek Krisztus istenfiúságából, hatalmából, dicsőségéből és természetesen közbenjárói szerepéből is.

A szentek tiszteletének persze megvannak a maga veszélyes túlzásai, ami már-már valóban súrolhatja a bálványimádást. Hiszen ha bármit jobban szeretünk, mint Istent az már egyfajta bálványimádás. Aki például többet imádkozik a szentekhez, mint magához Istenhez, az aligha lehet egészséges hitű.