Hogy kell helyesen értelmezni azt, hogy Jézus meghalt a bűneinkért (mit jelent ez a valóságban, mit tartalmaz ez, mit értelmez)?

(1Korintusz 15:3) . . ., amit én is kaptam, az volt, hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint,

(1Péter 2:23, 24) . . .. 24 Bűneinket maga vitte saját testében az oszlopra, hogy meghaljunk a bűnökre nézve, és az igazságosságnak éljünk. . . .

Az Ádámtól öröklött bűnre való hajlamunk, vagy nem szándékosan elkövetett hibáink eltörlésére történt ez az áldozat. Mivel Jézus az Ádám által okozott kárt, a halálával megszünteti az utódok érdekében.

De feltétele van. Azoknak nem fogja figyelembe venni a hibáit, akik elhiszik Istennek ezt a megoldását, és összhangban élnek Isten vezetésével, ahogy Ádám sajnos nem tette.

Jézus evvel a tettével rámutatott, hogy Isten eltörli azoknak a bűnét, akik elfogadják, elhiszik Istennek ezt a megoldását.

Azért, hogy ne legyen közünk a bűnhöz, még akkor sem, ha véletlen hibázunk. Inkább az igazságnak megfelelően, éljünk. az igazság pedig maga Isten szava.

Szia

Pál apostol ezt írja:"Mert az egyik első dolog, amit továbbadtam nektek azok közül, amit én is kaptam, az volt, hogy Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint, hogy eltemették, hogy feltámadt a harmadik napon az Írások szerint,..."1Korintusz 15:4,5

=Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint,= - mit írtak erről az Írások?

Ézsaiás 53:12

"Ezért sokakkal együtt neki is részt adok, és a hatalmasokkal osztja meg a zsákmányt, mivel halálra adta az életét, és a törvényszegők közé számították. Sokak bűnét hordozta, és közbenjárt a törvényszegőkért."

1Péter 2:24

"Bűneinket maga vitte saját testében az oszlopra, hogy meghaljunk a bűnökre nézve, és az igazságosságnak éljünk. És „az ő sebei által gyógyultatok meg”.

Krisztus tökéletes bűntelen életével és váltsághalálával kivásárolta az emberiséget az öröklött halálból. Ahogyan Pál írta: "Így is van megírva: „Az első ember, Ádám, élő emberré lett.” Az utolsó Ádám életadó szellemmé lett." 1Korintusz 15:45

A váltság megfelelt Jehova igazságos irányadó mértékeinek, mivel tökéletes élet lett feláldozva tökéletes életért. Ezzel Jézus lehetővé tette Ádám leszármazottainak, hogy örökké élhessenek. Bizonyos értelemben Jézus Ádám helyébe lépett.

"Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások szerint," (1Kor 15,3)

"Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy Istenhez vezessen minket. A test szerint ugyan megölték, de Lélek szerint életre kelt." (1Pét 3,18)

Mindenki aki vétkezik az büntetést érdemel. Ez Isten akaratából a világ működésének egyik alaptörvénye, ami alól nincs kivétel. A bűn ugyanis éppen attól bűn, és éppen azért kéne elkerülni, mert szükségszerűen van valamilyen rossz következménye, vagyis kisebb-nagyobb szenvedést okoz a bűn súlyának megfelelően. Az igazán súlyos bűnök halált okoznak, de nem feltétlenül azonnal.

A bűn nem csak annak árt, aki elköveti, hanem többé kevésbé mindenkinek árt. Ez is Isten akaratából van így, ő akarta, hogy minden egyes ember többé-kevésbé felelős legyen minden egyes ember boldogságáért. Tehát minél többen, minél többször, minél súlyosabban vétkeznek, annál inkább működésbe lépnek a szenvedést okozó erők is, megkeserítve mindannyiunk életét.

A bűn és a szenvedés közötti összefüggés néha emberi ésszel is könnyen belátható (például az alkoholizmus következményei), de általában csak egy bonyolult, láthatatlan természet feletti összefüggés van (például a természeti katasztrófák okozta szenvedések is lehetnek a bűn következményei). A Biblia szerint ugyanis a szenvedés és a halál mögött gonosz szellemi lények állnak, akiknek a hatalma a bűn következtében nő.

Tehát van a bűnösök jogos szenvedése és az ártatlanok igazságtalan szenvedése. A szenvedés azonban megnehezíti az ártatlanok hűségét is, s maguk is könnyen többé-kevésbé hűtlenné és bűnössé válnak, tovább gyarapítva ezzel az emberiség bűn és szenvedés terhét. A bűn és a szenvedés tehát egy kör-körös öngerjesztő csapda: a bűn szenvedést okoz, a szenvedés megnehezíti a hűséget, ami könnyen újabb bűnt szül és így tovább.

Ebből a csapdából elvileg van kiút, a hűséges szenvedés útja. Ahogy a bűn szenvedést okoz az ártatlanoknak, ugyan úgy csak fordítva az ártatlanok hűséges szenvedése bűnöket hatástalanít. Minél többen, minél többször, minél súlyosabb megpróbáltatásokat állnak ki hűségesen, annál kevesebb szenvedés teher hárul a bűnösökre megkönnyítve ezzel az ő hűségüket is.

Az emberiség azonban összességében deficites, vagyis bűneinkkel több kárt és szenvedést okozunk, mint amennyit az állhatatosságunkkal hatástalanítunk. Jézus Krisztus az Isten Fia azonban épp azért lett emberré, hogy az emberiség nevében és az emberiség javára bemutassa a tökéletesen hűséges emberi élet áldozatát, méghozzá úgy, hogy közben ránehezedett az emberi bűnök súlya. Az ő kínszenvedésének és kereszthalálának hűséges elviselése egymagában olyan hatalmas bűn és szenvedés törlő erővel bír, hogy az emberek már képesek lennének az egyre erényesebb és Istenhez hűségesebb életre.

Krisztus a mi megváltónk, mert hűséges szenvedésével kifizette a mi hűtlenségünk szenvedés terhét. Ugyan nem az egészet, hiszen továbbra is vannak szenvedéseink, de éppen eléggé, hogy a belé vetett hitből erőt merítve magunk is képesek legyünk a ránk jutó kisebb-nagyobb szenvedések hűséges elviselésére, részt kapva ezzel Krisztus megváltói művében, hogy általunk is jobbá legyen a világ, s egyre jobban terjedjen az Isten országa.

Sokan felteszik a kérdést: Miért kellett, hogy Jézus meghaljon a kereszten, miért nem bocsátott meg Isten „csak úgy” egyszerűen?

A Róm 7:11 ezt írja: „Mert a bűn, kihasználva a parancsolatot, megcsalt engem, és megölt általa.” Tehát a bűn öl. Nem gyógyítható, kikúrálható egészségkárosodást okoz, még csak nem is csonkít, hanem öl. A kis bűn és a kevés bűn is öl. Egyetlen bűn is öl. Ebben tévednek azok a vallások, amelyek kegyes cselekedetekkel próbálják „ellensúlyozni” a bűnöket: a bűn által okozott kár akkora, hogy emberileg, emberi erővel helyrehozhatatlan és ledolgozhatatlan.

Isten tökéletes, és csak a tökéletesen, 100%-ig bűntelen és tiszta életet nevezi életnek és fogadja el életnek. Persze a bűn nem testileg öli meg az embert, hanem szellemileg (más szóval lelkileg). Amikor elkövettük az első bűnt, kioltottuk az életet, amit Istentől kaptunk. Lehet, hogy nem volt tudatos, de ez történt. Az élet ilyen sérülékeny. Istentől, az élet forrásától elszakadtunk, mivel Isten nem lehet kapcsolatban a bűnnel. Ahhoz, hogy újra legyen életünk, valakitől el kell vennünk az életét, akinek van.

A Biblia az ószövetségi részben ír olyan bálványimádó népekről, akik elégették újszülött csecsemőiket, hogy kiengeszteljék az istenüket vagy isteneiket. Még a választott nép, a zsidók is követték ezt a gyakorlatot időnként, amikor bálványimádókká váltak. Tény, hogy az újonnan született csecsemők ártatlanok és bűntelenek. Ezzel a gyakorlattal azonban két baj is van a legnagyobb baj mellett, hogy Isten sosem parancsolt ilyet: (1) a bűn szellemileg öl, és a csecsemők még nem fejlődtek ki szellemileg, csupán a testük él, ezért haláluk által nem adhatnak senkinek új, szellemi életet. És (2) a csecsemők nem önként, nem a szabad akaratukból haltak így meg.

Az emberi történelemben azonban volt egy valaki, aki megérte a kiteljesedett felnőttkort, akit ezalatt egyszer sem csalt meg a bűn és nem ölte meg: a názáreti Jézus. Ő volt az egyetlen ember, aki felnőtt korában is szellemileg élő maradt, sőt nem csak élő maradt, hanem tökéletessé is vált szellemileg. És történetesen ez az ember Isten Fia volt.

Istennek tehát egyetlen lehetősége volt: csak Jézustól, a saját fiától tudta elkérni az életét, hogy nekünk adhassa azt. Ez történt Jézus kereszthalálakor, ő felajánlotta az életét azoknak, akik elvesztették életüket. A brutális testi-lelki kínzások ellenére is megőrizte a szellemi életét, mert a kereszten szenvedve sem követett el bűnt. És mivel a szellemi élet állapotában vesztette el a fizikai életét, örökké él, többé nem halhat meg, sőt, hatalmában áll bármikor új, szellemi életet adni annak, akinek akar.

Hadd tegyem most fel neked a kérdést: mi szerinted a legnagyobb probléma jelenleg a világunkban? Az, hogy három évente annyi gyerek hal meg az éhezés vagy az alultápláltság miatt, mint Magyarország teljes lakossága? Az, hogy rengeteg súlyos, gyógyíthatatlan betegség (mint pl. a rák) van, amely irgalmatlanul szedi áldozatait? Az, hogy a világ sok részén még mindig nem érvényesülnek az emberi szabadságjogok? Az, hogy a föld különböző részein újra és újra fellángolnak a háborúk?

Ezek és a hasonlók mind nagy problémák, és ha tehetünk valamit ellenük, tegyük meg, de az igazi nagy problémáját a világnak Jézus így fogalmazta meg: „... ahova én megyek, oda ti nem jöhettek... Ezért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.” (Jn 8:21b, 24) Vagyis akinek a bűnei nincsenek eltörölve addig, amíg a fizikai halála bekövetkezik, az utána nem mehet a paradicsomba és a Mennyországba. Ha valaki a szellemi halál állapotában veszti el az életét (fizikailag), az örökké a szellemi halál állapotában marad, mert örökké elválasztva marad Istentől. Ez a világ legnagyobb problémája. Te ebben a pillanatban a szellemi halál állapotában vagy-e? Ha azt gondolod, nem, miből ered ez a meggyőződésed? A Bibliából vagy emberektől, pl. a saját elgondolásaidból és/ vagy vallási vezetők tanításaiból?

Pontosan nem tudjuk, hogy mi van a túlvilágon. Csak azt tudjuk, hogy örökre elválasztva lenni Istentől azt jelenti, hogy örökre elválasztva lenni a szeretettől (mivel Isten a szeretet), és emiatt örökre elválasztva lenni annak gyümölcseitől is, mint pl. a békesség, öröm, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önuralom stb. Ha elképzeled, hogy halálod után soha többé nem szeret senki, soha többé nincs örömöd, soha többé nincs békességed; senki nem jó, senki nem hűséges, senki nem türelmes, senki nem szelíd veled soha többé, senki nem uralkodik magán veled szemben soha többé, akkor azt hiszem, igazat kell adnod nekem, hogy a világ legnagyobb problémája jelenleg, hogy az emberek a bűneik miatt szellemileg halott állapotban halnak meg, és örökre elválasztva Istentől.

Hadd mondjam el azonban a saját meggyőződésemet a Biblia alapján, miután sokat tanulmányoztam a Bibliát, és más emberek is tanítottak, akik szintén sokat tanulmányozták azt: a Bibliában le van írva Isten megoldása a szellemi halálra. Benne van Isten megoldása arra, hogy hogyan törli el a bűnöket, és hogyan ad új életet. Ennek a megoldásnak az ismerete azonban a történelem során elveszett a kereszténységből, a többi vallásban pedig soha nem is volt meg. Ezért nagy szükség van azokra az emberekre, akik újra felfedezték ezt a megoldást, akik el tudják mondani, tovább tudják adni a szellemi halál gyógymódját a világnak.