Az antiteisták miért kérik számon folyton nemcsak a teistákon, hanem a deistákon és a panteistákon is a bizonyítékokat bármilyen transzcendensre?

Valójában hit, nem pedig tudás. Nemrég olvastam egy materialista és antiteista blogot, ahol Spinozát cincálták szét. Minden második érv az volt, hogy Spinoza gondolatai a levegőben lógnak, nincs semmi, ami alapján szükségszerűen léteznie kellene egy ilyen szubsztanciának a világegyetem mögött, amit ő Istennek nevez, erre semmi bizonyíték, az összes racionalista panteista, deista és teista istenérv valójában hibás, hisz téves kiindulópontból indul ki stb.

Ennyire nehéz elfogadni, hogy ez nem egy biztos tudás (nekik sincs biztos tudásuk, bármennyire is azt hiszik, hogy egyedül nekik van, mindenki más sötétségben jár), hanem egy filozófiai eszmefuttatás, illetve egy ebből fakadó hit, ami lehet igaz is, meg nem igaz is?

Senki nem mondja, hogy akár Spinoza, akár Descartes, akár Pascal, akár Voltaire, akár valamelyik klasszikus, ókori vagy középkori vallásfilozófus (pl.: Buddha vagy Jézus) nézeteit tényként kellene oktatni az iskolákban, amelyek olyannyira megkérdőjelezhetetlenek, mint a g=10 m/sec^2 kerekítve... Biztos tudása senkinek sincs, éppen emiatt lehet bizonyos dolgokban hinni vagy nem hinni. Gyakran összemossák még az áltudományokkal is. Csakhogy az áltudományok olyan területeken "működnek", amiről van biztos tudásunk, olyan módszereket használnak, amiről empirikus bizonyítékunk van, hogy nem működnek.

Nemrég néztem Erdélyi Ágoston egy videóját, ahol egy buddhista szerzetessel való beszélgetésre reagál (fun fact: amúgy a buddhizmus agnosztikus vallás alapvetően, hisz alulról szerveződik, hacsak nem a vadzsrajánáról vagy a másik két ösvény esetén valamilyen speciális irányzatról van szó). A videóban elfogadja, hogy tök logikus amit mond, amiért tök nagy elismerés, csakhogy ott van mögötte, hogy az egész alapja spirituális, amiből fakadólag nem igaz és baromság az egész. De hogy miért baromság és szükségszerűen téves az egész, csak azért mert nincs rá empirikus bizonyíték. Egy művelt panteista, deista vagy teista gondolkodó sem fogja azt mondani, hogy az ő nézete biztos (lásd: Einstein, aki személyesen panteista volt, hitt Spinoza Istenében, ugyanakkor továbbra is fenntartotta az agnosztikusságot/nem biztos tudást egy olyan téma kapcsán, amiről szerinte soha nem fogunk eleget tudni), hisz bizonyíték nincs rá. Ugyanakkor a személyes gondolatisága lehet megalapozott, ha nem azt tekintjük konstans kiindulópontnak, hogy szükségszerűen badarság az egész.

A legnagyobb vicc az volt, amikor olvastam egy új ateistától, hogy az összes ateistából hívő lenne, ha bizonyíték lenne Isten létére, de ez fordítva nem igaz. Igen ám, csakhogy amennyiben bizonyíték lenne valamire, akkor az már nem hit lenne, hanem tudás. Az pedig, hogy a tényeket ki fogadja el és ki nem, az leginkább szerzett műveltségtől és "kapott" intelligenciától függ, nem pedig attól, hogy kiindulásként milyen vallásfilozófiai rendszerbe sorolod magad.