Hogy kell helyesen értelmezni azt, hogy Jézus meghalt a bűneinkért (mit jelent ez a valóságban, mit tartalmaz ez, mit értelmez)?

Ez a keresztény hitoktatók egyik legnagyobb baklövése.

Jézus, aki az emberek, a népek öntudatának felemelést látta feladatának, nem a bűneinkért halt meg, hanem azért hogy tanítását feltámadásával kellőképpen alátámaszthassa. Nem vállalta magára bűneinket, a bűnöket sem azok következményeit nem lehet átruházni valaki másra, amit én tettem, azzal nem vádolhatok senki mást. Nagyon kificamodott magyarázat az, hogy az Atya küldte volna egyszülött fiát véres martalékul méghozzá saját kiengestelődésére.

Jézus belátta hogy az embernek több van félre téve, minhogy a legjobb esetben egy hosszú boldog életet éljen és végül mégis csak a hanyatlásnak, a halálnak adja át magát. Színeváltozása alkalmával megkapta a biztonságot, hogy bármi is történik vele, Ő tovább fog élni. Akkor – testi halandóságának tudatában – elhatározta hogy tanítása sikerének érdekében vállalja a megalázást a szenvedést a gyötrelmes halált a kereszten (nem „ágyban párnák közt”).

Nem nehéz elképzelni tanítványai lelkiállapotát, mikor az első alkalommal találkoztak vele azon emlékezetes nap után, mikor a kereszten látták meghalni, (ön-)tudatuk akkor kibővült, a 'magasba' emelkedett egy embertársuk lehetőségeinek láttára, aki isteni kilétére ébredve a Krisztust hozta kifejezésre.

Jézus a bűneink miatt halt meg és nem a bűneinkért!

Pál találta ki ezt a "bűneink miatt a halálával kiengesztelte az Atyát" teológiát, de Jézus ezzel szemben egészen mást tanított!

"A tékozló fiú történetében, lényegében, a fiú apjának képében, annak a mennyei Atyának képét rajzoltam meg, aki mérhetetlen szeretettel és részvéttel van a megtért bűnös iránt.

Ti a mennyei Atyát olyan IGAZSÁGOS BÍRÓNAK ismeritek, akinek kezébe, szeme elé kerülni, félelmetes dolog. Ez részben igaz. Azért igaz részben, mert aki bűneivel nem törődve kerül eléje, az látva jóságos szeretetének sugárzását, ez annyira bántja, hogy egyenesen inkább a poklok poklát választja, csak ne kelljen olyan lelkileg összeroncsolt állapotában e szeretetfényben lennie. Tehát nem olyan értelemben IGAZSÁGOS BÍRÓ a mennyei Atya, hogy bárkit is büntetni akarna gonoszságáért, hanem olyan értelemben, hogy mindenki önbíráskodásra kényszerül az Ő szeretetének felismerése folytán.

A tékozló fiú apjában tehát azt akartam tudomásotokra juttatni, hogy nincs büntető Isten. Csak szerető Isten van, akinek mérhetetlenül fáj az, ha egy gyermeke azzal bünteti önmagát, hogy rosszat tesz.

Meg kell mondanom, hogy az Általam elétek festett atya-képet Istenről a mai napig sem fogadtátok el. Inkább kitaláltátok a megváltó és kiengesztelő kereszthalálom gondolatát, csak ne kelljen olyan gondolkodás-átalakítást végeznetek, melyet természetszerűen követnie kell olyan magatartásnak, mely az Általam bemutatott ÚT vállalásával egyenlő.

E magatartásotoknak mérhetetlen sok káros következménye van. A legnagyobb e sok közül az, hogy így képesek vagytok felmenteni magatokat az igazi megtérés alól, s minden ez irányú kötelezettséget rám hárítotok. Mintha számotokra és az Isten számára elég lenne egyetlen keresztény módon megélt élet az emberiség történelmében, az Enyém. Mintha nektek, a ti üdvösségetek eléréséhez elég lenne az, hogy csupán elhiggyétek azt a történeti igazságot, hogy Engem valamikor, mert szeretetből Atyám iránt és irántatok, mindent vállaltam, keresztre feszítettek.

Ez bizony több mint szégyen, mert ezzel éppen a lényeget, Engem, mint UTAT tagadtatok meg, s lett a ti úgynevezett MEGVÁLTOTT életetek karikatúrája és nevetség tárgya az Én életutamnak, a meg nem váltott, tehát a nem keresztény világ szemében. Mindez annak következménye, hogy nem ismertek sem Engem, sem az Atyát.

PEDIG ÉN ŐT a tékozló fiú atyjában bemutattam nektek. "

Jézus; A HANG - könyv 366

Szerintem teljesen logikus a Pálnál olvasható eszmefuttatás, gondold végig:

Római levél

Róm.

5,18 Bizonyára azért, miképen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása.

5,19 Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.

Természetesen nem Pál kitalációja Jézus megváltó léte.

Jézus maga készítette fel lelkileg tanítványait, hogy mit kell majd elszenvednie, erre egy példa, amit az utolsó vacsorán mondott:

Lukács

22,19 És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

22,20 Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.

#13

"5,19 Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek."

Ja, nagyon logikus, egy ember elköveti a bűnt, a többi milliárd meg viseli a büntetést! :) :) :)

Erre még a legaljasabb gazember sem lenne képes. Vagy te a saját fiadat képes lennél azért büntetni, mert más valaki követte el a bűnt?

A számára legdrágábbat adni az emberekért, ez Isten szeretete.

Jézus:

Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.

Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.

15-ös válaszom #14-esnek szól, továbbá a #13-ba idézett logika megmagyarázva, a következő:

nem tehetsz arról, hogy bűnössé lettél és halandó Ádám engedetlensége miatt; de arról se tehetsz és nem tettél érte semmit, hogy megváltott Jézus.

16

Ezek szerint Te képes lennél a saját gyermekedet más bűne miatt büntetni, ez szomorú! De a legszomorúbb, hogy ezt az Istenről is feltételezed!

Nincs olyan, hogy valaki nem tehet róla és mégis bűnös lesz, ez logikailag is téves. Bűnös csak az lehet, aki tudva és akarva Isten akarata ellen tesz!

Pálnak ez az áteredő bűnre való teológiája tévedés, amit -ahogyan látom- nem tudsz Jézus tanításaival igazolni.

#17

Lukács 24.

Emmausi tanítványok

25Erre így szólt: „Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek. 26Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” 27Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak.

@ "Ezek szerint Te képes lennél a saját gyermekedet más bűne miatt büntetni, ez szomorú!"

Az egyik még elég kicsi unokaöcsémet egyszer azzal büntettem, hogy szedje össze a játékokat, amit szétdobált, addig nem játszhat mást. A rendetlenség akkora volt, hogy kedve sem volt hozzáfogni, de a törvény az törvény, nálam nincs kibúvó, ha nincs rend, nincs további játék. A testvére azonban a segítségére sietett s javarészét ő tette rendbe. Én elfogadtam a testvére váltság áldozatát, mert láttam, hogy azért ő is igyekszik, így mehetett játszani.

A bűn szenvedést, gyötrelmet és halált okoz, és ez megkerülhetetlenül így van. Aki ugye a kár okozta, annak kéne jóvátennie, a bűnösnek kell bűnhődnie. De ugye a kár akkora, hogy nem tudja jóvátenni, az életével tartozik. Krisztus váltsága azt jelenti, hogy átvállalja az adósságot, ő fizet helyettem, ő szenved, ő hal meg helyettem. Szerintem ez megható.

Nem arról van szó, hogy Isten a Fiát bünteti a bűnösök helyett, hanem a Fia önként vállalja, hogy helyreállítja mások által okozott kárt. Vajon Isten nem állíthatná a kárt helyre csak úgy ingyen? De igen, a mindenhatósága által megtehetné. De ő olyan világot teremtett, ahol a bűnnek igazán súlya van, ahol a bűnnek tényleg büntetése van. Isten nem úgy bocsájtja meg a bűnöket, hogy a büntetést ejnye-ejnyével elengedi. A bűn az mindig bűn marad, az mindig szenvedést fog okozni, s ezt a törvényt Isten sosem változtatja meg, hanem úgy bocsájtja meg, hogy magára vállalja. Szerintem ez fennkölt.