Isten nem jó és nem is rossz?

Szerintem egy végtelen tudatosság van, és annak egy végtelen lehetőségtára.(végtelen potenciál)

De amint felvesz magára bármilyen tulajdonságot, a végtelen lehetőségtárból, már nem lesz végtelen, és nem is érti azt (de enélkül nem is ismerhetne meg valami végeset) De fókuszálással pl. meditációval, újra magára ébredhet elvileg.

Így ezek szerint, szerintem hogy isten jó vagy rossz az attól függ hogy az ember jó vagy rossz, ha azt mondjuk hogy isten jó, akkor tegyük is azzá.

A pszichológia valójában már régen rájött hogy az ember nem kedveli a bekategorizálást, címkézést, kiskorban a leglátványosabb, amikor rendre elutasítják a rájuk szabott jelzőket. Feldmár szerint emberként sem vagyunk semmilyenek, csak szokásaink vannak amiket képesek vagyunk váltogatni. Feldmáron kívül, Rupert Spira gondolataiból merítettem.

Nekem ez szimpatikusabb akkor mint a kereszténység ítélkező istene, de nem kritizálom azt sem csak nekem nem szimpatikus ennyi. Az enyémben eddig 5 parancsolat van. 1. Legyél szabad 2. Úgy legyél szabad hogy, mások szabadsàgát ne vedd el. 3. Inkább segíts mint árts. 4. Csak akkor segíts ha kérnek 5. Ne tegyél másnak olyat amit magaddal nem tennél.

De még filózok rajta